Ultra felsőbb valóságaink

Igen, valami megváltozott. Sokan vélik felfedezni..életük valódi okát, hogy mi is az a cél, vagy feladat, amiért most itt vannak. Nyílnak a szívek, módosul a kollektív tudatháló, és sorban betoppannak az emberek, akik mosolyt rajzolnak az arcodra…Kapuk és zárt ajtók billennek ki a helyükről…és régi mintázatú kapcsolati rendszerek omlanak össze, amik már nem téged szolgálnak. Egy élet, egy szív hosszú szenvedései fejeződnek be egyik napról a másikra, végre érzed a levegő zamatos illatát, szabad vagy, és szeretve vagy.
Minden akkor indult, amikor néhányunk beleegyezését adta, hogy ha itt az idő emlékezni fog…ki fog tekinteni az egó magas falai mögül és bele mer nézni az ismeretlenbe, amelyről semmi fogalma nincs. Minden életünknek hosszú és fájdalmas karmikus köreit, szenvedéseit, be nem teljesült álmait…varázslatait és az illúziókat hátrasöpörve felegyenesedünk…..Darwin jutott eszembe..amikor a suliban láttam a majmokat két lábra állni. Igen a sötétség idejének vége, és ez pontosan az a szellemi evolúció, ami azért évezredeken át nyomott hagyott bennünk. Jelenlegi testünk minden porcikájában vannak lenyomatai a szellemünkben szerzett sebeknek…minden földi és más világbeli életünk fájdalmas útmutatói. Jó, ha érzed..és ne ijedj meg.... az utazás még csak most kezdődik…
Amikor leveszed a hátrahagyott szerepeid, hibáid…ki és meg nem élt aspektusaid és maradék karmád fekete köpenyét…csak a fény fog szárnyalni melletted és egy leszel vele. Ezért mondjuk olyan költőien, hogy figyeld a szél szavát, mert egy vagy vele…és vezet..arra ahol lenned kell, ahol szeretned kell.
Igen, egyre többen érkezünk meg a saját kis világunkba és üdvözüljük egymást…mert jó emlékezni az otthoniakra itt a földön, velük sétálni, álmodni és érezni. Most itt, ebben az időben térben változunk…és változtatunk együtt és mégis mindenki külön…a saját szíve szerint. Aludtunk, hosszú ciklusokon át, majdnem mindig ugyanarra ébredtünk, fejlődtünk, törtünk, zúztunk, szerettünk és gyilkoltunk, varázsoltunk és gyógyítottunk…minden oldalon álltunk. A mostani idők egyedül a szeretetről szólnak, kihúzták a másik oldal erejét a lábunk alól…és kaptunk még egy esélyt, talán mindig erre vártunk.
Fura, hogy nincs polaritás, egyenes az út, fura, hogy van vezetésed, tudod a dolgod, fura, hogy segítve vagy minden oldalról…fura, hogy sokan vagyunk, és mégis mind mások, és nem kell beleolvadnunk senkibe és semmibe, hogy erőnket elvegye, vagy visszaadja. Fura, hogy ami velünk történik, mindenkire kihat, és számít, hogy ki vagy. Fura, hogy érzed és látod a gondolataid megvalósulnak, és a tetteidet elismerés övezi, egyáltalán fura, hogy átlátszó vagy.  És nagyon fura, hogy rájössz minden energia, a pénz, amiért nem kell görcsölnöd, a barátok és szerelmek, a munka, amit imádsz, a házad, amilyet álmodtál, az országod, a helyek amerre vágyódsz, más kultúrák, más emberek, és te mindennel egy vagy, minden, azaz bármi lehetséges amit megálmodsz, mert az álmod a szeretetből van szőve.
Rengeteg fájdalom és mind benned maradt, észrevétlenül megtanultad és megszoktad, hogy nincs egyik a másik nélkül. Kiiktatták a vége felé, éppen most. Most már emlékszel, ki volnál és hová tartasz?