Az őserő

Elindultam, tapasztaltam és felismertem. Na így ebben a sorrendben. Az egésszel csupán annyi a bibi, hogy túl vagyok életem felén, ej. Későn érő, későn eszmélő, későn ébredő, tök mindegy hogy nevezem, sőt túlkoros, ezt is hallottam már, hehe. Viszont konzerváló anyagnak egy nagyon kellemes „hajtóerőt” választottam, amivel 10 évet letagadhatok, na jó többet is néha, még most is élvezettel nézem amikor kikerekednek a szemek ha valódit mondok a koromról és elgondolkodtatónak tartom, hogy mások miért nem élnek az én forrás vizemmel, az élet vizével, főleg itt vidéken annyi megfáradt test és lélek, jaj, arcukon minden amit ráírt a sorsuk nehéz kereke, jaj.

Az őserőt mégis itt találtam meg, nem az aszfaltdzsungelben, a városban, ahol kerestem. A széna illatában, tüzes hajnalokban, az erdőben bolyongó szélben, a tenyérben elterülő csónakokat ringató óriások vízcseppnyi tavában. Nem kerestem. Szembejött. Szeretem, amikor megfoghatatlanul, váratlanul megérint régóta keresett érzés és élmény, és meg tud érinteni ott, ahol a legjobban hiányom volt. Eljött az ideje, mindig is bennem volt az aki kereste, de azt sem tudtam, hogy mi hiányzik, megfogalmazatlanul várta bennem a felfedezését, nah ez benne a legjobb.
Amikor megnyílt az első kapu, megláthattam a szeretet áramlását az elemeken keresztül, megéreztem és megértettem a suttogó erdő simogatását, csillagok szárnyait és a mozdulatlan napsütés melengető, éltető csendes oltalmazó erejét. Nem beszélve az éjszakai szélben előttem elterülő tóról. Ez idáig féltem éjszaka a természetben, oka nem volt, vagy nem fejtettem meg, magamban. A kaput egy ősember nyitotta meg, egy vad semmitől sem félő kézfogás, aki elvitte a lelkemet és feltörte a bennem a pecséteket.

A második kapu, az őserdőben az ember szeretetének szintjei, párhuzamban a természettel, igen, elég érdekes az éjszakai nyári erdő illatos fái között a szív megnyílásáról elmélkedni, de nekem ez így jött egyben. Mágikus pillanatok voltak a tündérek birodalmának ősi titkaival. Szemem és szívem kinyitották a rejtelmekre, önmagamban, olyan helyekre vittek, ahol még sohasem jártam, nem is tudtam, hogy bennem létező oázisok várják a feltárásaikat, sokáig voltam nélkületek, épp ideje volt találkoznunk.
Megértettem, hogy lehetek bárki ebben a földi létben, nevezhetnek egy csodálatos lélekdoktornak, vagy egy kedves meséket tartogató anyukának, egy tojásait védelmező tyúkanyónak, akihez bármikor oda lehet bújni melegedni, egyetlen dolog számít, én mit érzek. Egyedül én vagyok a fontos és az az erő, az az őserő ami engem abban a pillanatban ott tart ahol vagyok. Elengedtem magamat, hátradőltem az univerzum tenyerében, de nehéz is volt……megértettem csak puhára eshetek….minden tiszta zselé körülöttem, puha és könnyű, színes és nem bántó, nem sértő, nem fájó.

Megfigyeltem a harmadik kapu után az emberekhez való viszonyulásaimat. Megtapasztaltam, hogy én vagyok akiből előjönnek az érzelmek, és nem váratlan drámák hirtelen szemtanúja vagyok, megfigyeltem a saját reakcióimat, érzelmeket és elmentem velük, kézen fogtam őket, kísérgettem félelmek nélkül, érdekes volt minden tapasztalás nagyon érdekes., azóta is. Szeretem az őserőt, szeretem magamat és szeretem a őserdőket.
Későn érő, későn felfedező, de megtaláló, élő.

Egyszerűen a fekete mágiáról..

A fekete mágia egyszerűen egy Ember sötét erejéből létrehozott csoda. Egy Emberi Lény meg tudja ezt tenni.
Korlátozza a szabad akaratot és szeret vádaskodni, félelmet kelteni és másokra vetíteni alacsony rezgésű meg nem teremtett és vágyott mintákat, és így válik emberi erőből megtett varázslattá. Valójában ugyanúgy megköti az embert, akire irányul, mint ahogy felszabadít egy magas rezgésű "szeretlek" , " szabadvagy." Sokszor öntudatlanul, tudati kontrol nélkül vetül, sima egós kielégülésként, de lehetséges természetesen tudatosan is megkötni, vagy kötve tartani embereket, akikre a kivetített vágy rávetül. Nincs benne öröm,, és hiányzik a felszabadult tiszta érzelem. Csupán kötelességből érzem, azt, hogy szeresselek, vagy kötelességem elvárásaid szerint léteznem. Nem enged szabadon az a vágy, hogy megteremtselek magamnak olyannak, amilyennek "akarlak." Ilyen az akarás ereje, a mágia ereje. Ha szeretjük magunkat, és a bennünk élő világunk teljes, megéljük a vágyak és ki nem elégült kívánságoktól mentes pillanatot, már nincsenek hatással az ilyen "akarati teremtések, vagy kötések.
Számomra érdekessége, hogy ahogy emelkedik egy emberi tudat energiamezeje, elindul a természetes tiszta áramlás, a mindennapokban, több síkon még mindig hatással lehet a karma, tehát a fel nem dolgozott kapcsolati vagy szituációs mezők, plusz a mágia, vagyis a teremtés fekete és fehér oldala kettéválásának felismerése.
A tiszta énkép megerősödésével feljönnek a motívumok és az ego felolvadása tisztán érzékelhetővé válik.

A fekete mágia nem varázsgömbök mellett rárakott "rontás", vagy véletlenül elejtett átok, egyszerűen felismerhető, az akarásból. Ha elmész egy "hivatásos varázslóhoz", ahh, ne menj, ő tulajdonképpen a te akaratodból született vággyal összhangban tesz az ő eszköztárának megfelelő mágiákat, vagyis közreműködik a dolog beteljesítésben, így talán gyorsabban eléred a párod visszaszerzését..stb. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi van ezzel vagy azzal, és hogy segítsek neki, kapok egy eléggé érthető jelzést arról, hogy emberi akaratban nem segíthetek, mert akkor már az energiaáramlást befolyásolva fekete mágus lehetnék...de csupán így ennyi, nem több a dolog.

Bár a karma fő jellemzője is a vonzás, a megakarom tenni gyorsan ezt vagy azt, és csodálkozom magamon, a fekete mágia sajátossága a tapasztalatom szerint, a düh, és az elkeseredettség, ami mindig megjelenik a kötések miatt az elszenvedőkön. Aki evvel él, súlyos karmát vesz magára, és fejlődésének és felismeréseinek hosszú időre gátat teremt, azért mert egy saját maga által generált akarásból született forgószélben pörög. ha megtörténik a vágyott cél elnyerése, soha sem jelenik mellette a boldogság.
De ez egy folyamat, van eleje közepe és nincs vége...hheehe

Ráadásul egyáltalán nem lineárisan zajlik, bár van benne következtethető folyamati minta.
Mindenkinél sajátságosan és egyénre szabottan , sőt prioritásnak megfelelően történik.

Nem szeretem a mágiát, de gyerekkorom óta élem. Mindennapossá vált és természetessé.
Nincs nevem és nincs feladatom, nincs esélyem és célom.

Van viszont egy horizontális és vertikális rálátásom, hihi, nincs választásom, ebben élek.
Csiszolgatom a csemegéimet.
Ha félnék bármitől is , vagy haragudnék bármiért is, vagy elbújnék a világ elől, esetleg támadnék, vagy vádaskodnék, tudnám, hogy nem okés a rendszerem, és megállnék egy pillanatra.

Most szeretek élni, szeretek szeretni és ölelni, mosolyogni és főzni. Most tudom, rendben vagyok.

A fekete mágia egyik fő jellemzője a boldogtalanság érzése, a vágyott célok elérése mellett, az elszenvedők pedig örökös keserűségben élnek és legtöbbször magányosan vagy dühösen passzívan viselkednek.

tehát a fekete mágia nem egy varázsgömbök mellett ránk rakott rontás, vagy átok...csupán egy emberi akartból teremtett helyzet, amelyben semmi öröm nincs egyik fél részéről sem.