Már megint itt van a szerelem…minek…minek…

Le sem merem írni azt a szót, hogy szerelem, elcsépelt és mindenkinek a szex és a romantika jut róla eszébe. Az egyik az alsó csakrák szükséglete, a másik egy félelmeken és vágyakon alapuló illúziót, káprázatot teremt, vagyis tökéletes táptalaj az ego dagonyázására. Ez sem rossz, de nem elég. Nem elégedsz meg ha megkapod és elveszed és lenyeled és megemészted. Azután átfut rajtad, megborzongsz és megeszed a pizzádat és lefekszel tovább teremted a káprázataidat. Miért, mert legbelül tudod, hogy ez nem te vagy, csak egy pillanat, amiért áhítoztál, csorgattad a nyáladat, a hiányt és a kiegészülést hajszoltad egyetlen órácskáért, az egész életedet adtad volna. Felejtős, mondod utána és keresed tovább azt, aki megmozgat, akiért újra csorgathatsz.

Ha ennyit írunk a vágyainkról és minden lányt és fiút érdekel a szerelem, és amúgy is a szeretet eddigi legismertebb ősforrása és ajándéka a szerelem, akkor nyissuk ki azt a szelencét, amiben erről lehet olvasni, az igaz szereteten alapuló, tiszta szerelemről. Átgondoltam én is. Fogalmam sincs milyen. Annyi „vak randin” voltam és olyan sok sötét éjszakát töltöttem az érzékeim és a vágyaim hajszolásával. Amik nem voltak rosszak, de kevesek, ahhoz, hogy ne felejtsem el őket. Nem volt sohasem elég. Széles spektrumon játszadoztam a vágyaim beteljesedésével, színes cirkusz voltam, tele kívánságokkal, minél vaskosabban képzettebb lett az egóm, annál több és izgalmasabb vágy bújt elő belőle, a fátylakkal jól beburkolóztam, és ez tetszett nekem, színes volt és izgalmas.

Az ego félelmeinek, ezáltal kívánságainak áthangolása a szeretetre félelmetes, mintha elengednél mindent, ami eddig egyben tartott, ami "te vagy", és akkor mi marad, elolvadsz az űrben, gondolatok és érzések nélkül. Levetkőzöl teljesen meztelenre és kiállsz a semmibe, na ezt add össze. És úgy érzed semmi és senki vagy, és akkor már nem tudsz megfelelni sem magadnak, sem másoknak, sem a rád gyakorolt család és baráti elvárásoknak. Nincsenek trendek, szubkultúrák, típusok, testalkatok, nincs kép arról, hogy te ki vagy. Nincs mell és bicepsz körfogat, nincsenek státusz szimbólumok, gyors kocsik és cool plaza copfok, sem pedig biztonságot sugalló csoportosulások, ahol uniformis szemlélettel komfortosíthatod a kilétedet.
Egy láthatatlan és megfoghatatlan kristály tükör vagy, nem tudnak hová tenni az emberek, nem illeszkedsz semmilyen elváráshoz és mintához, vagy és ennyi, fura. Ezek után próbálgatod magadat, hogy ha ez ennyire klassz így, akkor ki fog belém szeretni, ha sehová nem tartozom. Mert a szíved szeretni akar, mindent és mindenkit. Lesznek érdekes találkozásaid, és észre fogod venni, hogy sehová be nem sorolható, sem kedvelt, sem pedig utált emberi lény leszel az emberek szemében. Amolyan semleges zóna, persze titokban mindig is erre vágytál. Aki úgy dönt, hogy szeretni akar, az melléd csapódik, egy rövid ideig együtt lógtok, a nektek megfelelő tempóban és körülmények között. Egy dolog lesz állandó, a fejlődés önmagad felé, egy felfoghatatlan kristály hypertérben, a szíved közepében.

Kérdésem: Milyen a szerelem ebben az univerzumban? Elképzelésem szerint: meglepő, váratlan és mégis biztonságos, nyugodt, szenvedélymentes és mégis erős ősi erővel bíró, állandó, vagyis nem hullámzik és mégis mindenfelé szétszóródó. Minden csakrát átfogó, átadó és befogadó, szóval mint eddig benne az áramlásban, egyvalakivel, egy darabig. Ez a szív szerelme a kristályuniverzumban, ami hallhatatlan és láthatatlan, megfoghatatlan, fátylak és árnyak nélküli színtiszta málnatorta a semmi közepén.

Vágy és szenvedély!

írta:halev

Tehát az egós éntudatot két dolog határozza meg. A múltban bekövetkezett fájdalomtól
való félelem, és félelem attól, hogy ez megint megtörténhet. A másik a jövőnkbe kivetített beteljesülése
bármilyen vágyunknak. A leggyakoribb vágy, az "Igazi"-val való beteljesedés (család, szerelem).
És ezt a vágyat a félelem hozza létre, mert abból született. Ezért a vágyaid nem teljesülhetnek.
Mert ha mégis, akkor a vágyakozás szép lassan csökken, majd csak unalmas lesz, ragaszkodás a megszokotthoz.
Ami a szeretetből születik, az a szenvedély. Ami a szeretet növekedésével egyre szenvedélyesebb,
örömtelibb, élettel telibb lesz. És ez a szeretetből alakul ki.
Tehát a szerető szenvedély hatalmas csodáit éled át, vagy a félelmeid vágyainak a kielégítésén fáradozol mindennap.
Vágyakozol, vagy megismered a szenvedélyek "eget rengető" hullámait.....mindent elsöprő hatalmát, a Szerelmet!

Apa és férfi kép

Kislány voltam és most nő és anya lettem. Választásaim a férfiakkal, öntudatlanul a rám gyakorolt férfi mintázat körvonalai szerint alakultak. Amikor elindul ezen a területen is a tudatosodás, rádöbben az ember, hogy mindent a hozott anyagból akarunk megoldani, a hozott de nem feldolgozott minták szerint. Ebben a fontos kérdésben is szembe kell nézni a léleknek hogy nem a kor és a test és az egyéb címkék határozzák meg a jelenlegi boldogságunkat, hanem a mélyben lapuló energiamintázatok. És nem a jó szívű és lelkes gyermekét a lábán lovagoltató emlékekre gondolok és a vidámparki sétákra, vagy a vasárnapi ebédekre.

Mélyebb szinten egy materialista, militarista apuka kislánya sosem fogja célként kitűzni a meditatív spirituális fiúkat álmai hercegének. Mert a férfi, akit gyermekkorában „magába szívott” erőskezű, és harcos fajta volt, szembe ment az árral és mindent hazahozott minden áron a családjának. Amire megtanított ez a mélylélektani mintázat, hogy egy férfi soha ne adja fel, ne fejezze ki az érzelmeit, ne ömlengjen a kislánya szépségéről- mert még elhiszi, és a drágám akkor nagyon sokat fog gondolni magáról, -igazi macsó legyen, aki éjszaka is harcra kész.
Motorozzon, repülőgépeket vezessen és titkos nyelveken rádiózzon az éjszaka közepén, titkos dolgokról. A nők imádják és mindenben úgy általában kegyes vele az élet.

Ezt a képet engedélyezte a gyermekkorom, amíg rá nem jöttem, hogy az én lelkemnek egészen másra van szüksége. Felfedni a saját nő képedet, megismerni a belső gyermekedet és felismerni a hamis apa és férfiképet az első lépés, hogy utadba kerüljön a neked megfelelő ellenkező nemű embertársad. Amíg ezt nem teszed meg, minden köröd ugyanide fog elvinni. Beleszeretsz az első rossz fiúba és aztán a másodikba és a harmadikba is. Rajongásod keresi a "szerető apa képet", amit nem fogsz megtalálni egyetlen zenés kocsmában sem.

A folyamat nem kor és gyermekfüggő, egy belső átalakulás, amely ajándékba hoz egy külsőt. Igény és szándék szerint eltolható évekig, vagy lezavarhatod egy pár hét alatt is. Nem szükséges hozzá különösebb szakember segítsége, egyszerűen megtudod hogy ki vagy és elfogadod a benned élő nőt, panír nélkül, a maga valós igazi képében, önállóan, gyerekek és családtagok és barátok és kollégák nélkül. Felülírod a rád gyakorolt férfi minták hatását, kiiktatod a nem hozzád illeszkedő részeket és összeáll benned a teljes kép.

Amikor körbenézel magad körül látni fogod a pasik felszívódását, mert az önmagadról készült kép lenyomatai nem fognak illeszkedni már a régiekhez, a lecsiszolt részeid taszítani fogják a jelenlétüket az életedben. Közben zajlik az élet minden része körülötted, de te egyszerűen kihámoztad magadat a gyermekkor sérült apaképét elrejtő kislányból, pillangóvá lettél és most repülni fogsz, új hozzád hasonló pillangók felé.

A bőség, vagyis a pénz, mint energia bevonzása.

A társteremtés definíciója: olyan teremtés, melynek során belső Szellemi magotok révén megváltoztatjátok realitásotokat - helyzeteket és szinkron eseményeket teremtve, melyek által eljuthattok olyan területekre, ahová egyébként nem juthattatok volna el. A társteremtés maga a spirituális rezonancia. /kryon/

Na, ja gondoltam, de hogyan fogok én ebből cipőt venni és vacsorát a srácoknak. Én teremtem meg a saját valóságomat, és vonzom be a lelkem szükségleteit. Állandóan a társas kapcsolatok jutottak eszembe, hiszen a harmóniát leginkább az emberi kapcsolatainkon tudjuk lemérni, főleg, hogy jelenleg nőből vagyok és két fiúcskát nevelek. Természetesen a körülöttem lévő lelkekkel kezdtem el rendezni a dolgaimat, felismeréseim a sötét részeim kipucolását kezdeményezte, és ahogy raktam ki magamból a szennyeződéseket, karmikus köreim alatt rám rakódott negatív energiamintákat úgy rendeződtek a kapcsolataim is körülöttem. Érzékenységem és lelkem motivációja mindig is az emberekhez kötődött.
Amikor is elérkezett az energia pénzre vonatkozó leckéje a számomra. Sosem voltam nagyravágyó, de szűkmarkú sem, hiszen ha valaki szereti az életet és benne minden jót, az igazából nem az ego börtönéből tekint ki a világra. Felfogtam és éltem a szívközpontú valóságomat és arra mentem, amerre kellett. A vágyaim általában a minimál szükségleteimre korlátozódtak, és ha volt pénzem az is jó volt, ha nem az is. Mondhatnám ezen a terülten rendesen sodródtam, a körülmények és az engem ért hatások szeleiben. Nem voltam tudatos. Azt gondoltam, mindig volt és mindig lesz is, kevés vagy sok mindegy.
Azt olvastam az önmagunkhoz vezető út, egyáltalán nem lineáris, nem úgy megy a tapasztalás és tanulás mint az iskolában, osztályról osztályra, mi választjuk meg a sorokat, amik a lelkünkre a legmegfelelőbb módon hatnak. Nem is gondoltam volna, hogy ez mennyire igaz.
Emberi kapcsolataink kitisztulása után letisztul az itt eltöltött időnk igazi okainak vonala. Már nincsenek játszmák, drámák és csüggedés, nincs akarom és leszarom, egyszerűvé és üressé válik a légkör, megjönnek a tiszta infók a lélek valóságos motiváció, hogy miért is inkarnálódott éppen most és éppen ide.
Ha megvan az életcél és a bátorságod hozzá hogy felvállald, megnyílnak az ajtók is amelyek oda vezetnek, és betoppannak a kreatív eszközök és emberek a megvalósításához. És eljött a pénz ideje is. Ahogy érzed hogy a helyeden vagy, elindul a pénz mint energia tiszta és bőséges áramlása, pont a lelked szükségleteinek megfelelően. Nem görcs és nem akarás révén, nem színes lufiként, vagy rózsaszín álomképben, észre sem veszed és mindig mindenre elegendő anyagi eszköz áll rendelkezésedre.
Nálam a munkám által adott öröm, olyannyira boldoggá tett, hogy még a heti rendszerességgel szokásosnak mondható csajos shoppingolás is elveszítette a rám gyakorolt igen erős hatását. Az energia elindult köztem és az univerzum között, beálltam a helyemre, ahhoz, hogy ez így is maradjon. Kioldódott a sodródás és a pénz, elveszítette az emberekre és rám gyakorolt nyomasztó és egyben vágyakat keltő hordozóerejét. Megszűnt a szükséglet elv és a pénz, mint energia részt vesz az életem teremtési folyamatában.

A társteremtés maga a spirituális rezonancia.

orin: a káprázat

A káprázatok energiaminőségei

A káprázatnak nevezett párák és ködök nagyon valóságosak és úgy tűnhet, hogy saját joguk van az élethez. Előtűnhetnek az életedben és hathatnak rád a minőségeik. Amikor a megvilágosult elméddel dolgozol, hogy megtaláld ezeket a káprázatokat az asztrálsíkon, különböző módokon érzékelheted, láthatod, hallhatod vagy érezheted ezeket.

Mindegyik káprázatnak sok olyan minősége van, amelyek azonosíthatják magukat a számodra. Minden alkalommal, amikor egy-egy speciális káprázattal dolgozol, ez eltérően jelentkezhet. Nincs helyes vagy helytelen útja a káprázat megtapasztalásának; bárhogyan is érzékeled, az helyes. Ahogy létrehozod megvilágosult elméd háromszoros fényét, és azt a keresőfényt az asztrálsík felé fordítod, különböző módokon láthatod/érzékelheted/érezheted/hallhatod ezeket a káprázatokat.

Sok káprázat nagyon szépnek látszik. Ami csalóka lehet, ami megőrjíthet és rászedhet, mint például a tökéletesség és szentimentalizmus káprázata. Más [káprázatok] olyannak tűnhetnek, mint a sár vagy a sötétség.

Néhány káprázat nagyon kellemetlen hangot kelthet. Más [káprázatok] pedig szép, majdnem csábító hangot. Néhány úgy tűnik, hogy menekül a fény elől, vagy elrejtőzik előle. Néhány elnyelhet téged, vagy ragacsos minősége lehet, mint például a szentimentalizmusnak, vagy a túlzott ragaszkodásnak. Néhány káprázatnak páraszerű vagy vizes minősége van, mint például az eltúlzottan érzelmi reagálásnak, az önmagadban kételkedésnek, vagy annak, ha nem ismered fel önmagad, vagy sajnálod magadat.

Úgy tűnhet, hogy a káprázatok életformákat öltenek fel, szimbólumokká válnak, vagy emberként vagy állatként jelennek meg. Néhány úgy működik, hogy elfátyolozza a fényt, míg másikak tehetetlenek, mozdulatlanok és a magasabb fényre reakcióképtelenek. Megtapasztalhatod ezen mozdulatlan káprázatok hatását amikor elakadtnak érzed magad és ellenállsz annak, hogy megtedd a szükséges cselekedeteket.

Az energiaminőségek ezreit érzékelheted, érezheted, hallhatod, láthatod vagy valamilyen módon tudatukra ébredhetsz, amikor dolgozol ezekkel. Végtelen számú módja van ezen energiák tapasztalásának, miközben a megvilágosult elméből dolgozol hogy láthatóvá tedd ezeket, majd aztán szétoszlasd.

Zoé-Mi folyik itt?

Igen, pontosan ez a lényege. Folyik. Merthogy ez az energia szabadon áramló formája, a kötések nélküli. Nem szilárd kristályszerkezet, nem szilárd forma, hanem folyékony, áramló ultravalóság. Hipergyors, alakváltó, térfüggetlen, más a viszonya az időhöz.


Valami történik a párkapcsolatokkal mostanság. Vagy inkább a hozzájuk való viszonyunkkal. Duálpár-Iker. Mit is jelentenek ezek, és hogyan működnek az életükben? Rég megszokott „jól működő” kapcsolatok veszítik el a talajt, és repülnek ki alólunk.
Vagy inkább mi repülünk? Méghozzá felfoghatatlan hiper sebességgel. Ami 10 évig természetes volt, az már pár nap alatt képes relativizálódni,mert az új valóság felülírja a régit.
Az elme választana: vagy-vagy. De a szívben nincs választás. A szív egyként szereti mindkét oldalt, benne a kettő nincs külön. Ezért a szív nem tud szétválasztani.


Szóval, mi folyik itt?

Az, hogy elkezdtetek a szívetek szerint élni. És ez másfajta valóságot teremt körétek. Az a szellemi lény, aki a MAGotok, a szív-állapototokban életképes. Egyébként alszik. Amikor azonban felébredhet bennetek, akkor alapvetően változik meg az életetek.
Eddig egy elme-vezérelt életet éltetek a sűrű anyagi közegben, aminek nagy volt az ellenállása, és nagyon lassú. Ez volt a személyiség-énetek, melyet fizikai testbe emberként kifejeztetek. Őt az elme irányította, a racionális bal félteke. Ő volt a fél-ember, vagy fél-elem-ember. A gondolkodása, és ezáltal az érzékelése és az élete lineáris volt: vagy-vagy. Mindig két lehetőség közül választott, hiszen azt látta a polaritás síkján.
Ez a magára hagyott anyag törvénye, a polaritás, a meghasadtság, vagy az elválasztottság, ami megszüli a különlét,a zártság élményét, és ezáltal a félelemet. A félelemet az anyag szüli, és ez mozgatja, tartja kordában az anyagtudatba süllyedt embert. Ez vezérli, ez „segít” neki dönteni az állandó döntéskényszerében. Ez hamar kimeríti az embert, és ez vezet el előbb-utóbb az anyag halálához, ami annak szétesését jelenti.
Ez az élet a felszínen, a kerületen, a bolyongás, a futkosás körbe-körbe. A fekete-fehér élet.

Létezik azonban egy másfajta élet is az ember számára. Ez a szellem-vezérelt (a felsőbb én által irányított) élet. A centrális élet. Amikor az ember képes meghaladni a félelmeit, már nem küzd, nem akar minden áron győzni, megfelelni, és választani, amikor már eléggé elfáradt a poláris harctéren, akkor létezik egy hely, ahol megpihenhet. Itt állandó béke van, nincsenek elvárások, kényszerek, csak átható szeretet-élmény. Ez a szív tere. Ide vonulhat el az elme-játszmákban megfáradt ember, ha leteszi a fegyvert. A „sikeres” világból látszólag kivonult, néhányan onnan nézve talán úgy érzékelik, hogy megbuggyant.
Aki elindult befelé, az elhagyja a csatateret. Maga mögött hagyja a tetszhalott életét, a küzdelmeket, amik után mindenhol hullák keletkeztek. Ekkor érzi meg, hogy az elme-világ csupa hullabűz. Minél beljebb halad önmaga középpontja felé, annál kevésbé valóságos az eddigi élete, és az elhagyott polaritás-élettér. Ezen az úton szépen mez-telenre vetkőzik, mire megérkezik belső önvalójához, magjához. Semmihez nem fogható boldogság-élmény járja át, az öröm társául szegődik, és újra felfényesedett tudata kezdi érzékelni az egység-élményt, és felismeri: Én is Te vagyok (vagy másképpen: Én IsTe(n) vagyok).
Megszűnik a hasadtság, az elkülönültség-élmény, a hiány.

Ezen a befelé, a saját szívünkbe, centrumunka vezető úton újra találkozunk régi, „leszakadt” részeinkkel. Velük újra egyesülhetünk. Találkozunk mindennel, amit meg kell gyógyítanunk magukban, valamennyi hiány-tudatból, fél-elemből származó működésünk torz végeredményével, amit magunkban ekkor újra egész-ségessé tehetünk. Ezek „külső életterünkben” is megjelennek, de már nem támadnak ránk, csupán megmutatják magukat, hogy azután örökre eltűnjenek. Hatalmas tisztulás, kifényesedés, megkönnyebbülés-élmény. Minden kötés eloldódik. A polaritás harcában megsérült részeink, sebeink begyógyulnak. Ez az egész-ség állapot már nem hagy helyet többé a félelmeknek.
A centrumból pedig centrális életet fogunk élni: vagyis egyszerre leszünk jele a kör minden pontján, nem pedig lineárisan futkosunk körbe.
Amikor egy rész bennünk meggyógyult, kiegészült, akkor az kívül is megjelenik.
Amikor meggyógyult bennünk a saját – ellentétes nemű – részünk (férfiban a nő, nőben a férfi), akkor egyszer csak megjelenik kívül az életünkben. Kopogtat, és elemi erővel, mégis egy végtelen puha állandó jelenléttel nyitja ránk az ajtót.
Megdöbbenünk: pontosan ugyanolyan, mint mi vagyunk. Mintha én lennék egy másik nemű emberben. Nem a külseje, nem az anyaga, és nem a felszínen, a polaritás-élettéren zajló élete. Hanem a belső lényege, a MAGja. A gondolatai, az érzései. Szinte ellenállhatatlan a vonzás, amit a két ember gyakorol egymás irányában.
Hogy lehet ez? Hát nem az ellentétek vonzzák egymást?
De igen. A polaritás élettéren, a sűrű anyagi, ön-feledt világban, a felületen két ellentétes minőség vonzotta egymást, mert az örök hiány kiegészülni vágyott. A vagy-vagy világban, amelyet az elme vezet, és az abban élő ember számára ez természetes. A kiegészülés kívül történhetett meg, azaz csak történhetett volna. Valójában azonban soha nem jöhetett létre az alkímiai nász két sérült, fél-elemben élő ember között. Amikor a felületük összeért, az mindig fájdalmat is okozott. Az anyagi tudatsík férfi, és nő örök elválasztottságáról, és harcáról szól. Ez az anyag-ember mozgástere: a vágy a kiegészülésre, majd a csalódottság, hogy ez nem sikerül. Ezt szokták az emberek szerelemek hívni. Ilyen az Ádámok, és Évák világa, akik Káinokat, és Ábeleket nemzenek.

Amikor egy férfi-nő kapcsolat az anyagtudat szintjéről indul, azt hívom poláris-kapcsolatnak. Itt a felek az anyagi világ küzdőterén harcolnak egymással, általában anyagi, pénzügyi, a mindennapi élet szervezésével, a szűkebb környezetükkel kapcsolatos témákban élik meg a kapcsolatukat. Ebben a kapcsolat ki is merül. Valójában inkább gazdasági érdekközösséggé válik a kezdeti láng ellobbanása után, ami erősen környezetfüggő. A szerelem tipikusan a testi jegyek alapján ébredt fel a két emberben. Ez főként testi, szexuális vonzalmat takar. Sok játszmára ad lehetőséget ezen a síkon, a hétköznapokban. Valójában érdekkapcsolatokról van szó, amiknél nagyon magas az egymással szembeni elvárások szintje.
Ez horizontális egyesülési törekvés.
Az emberek nagy tömege (a tudatszintjének megfelelően) ilyen kapcsolatokban él. Ez az átlag-emberek kapcsolati mintája. Nincs kozmikus távlata, mintája, ezért bolygóprincípium sem rendelhető hozzá. Pusztán árnyékléte van, illúzió, torzulás.

Egy szinttel följebb találjuk a duál-kapcsolatot. Itt két olyan ember találkozik, akik egy jóval mélyebb összetartozást élnek meg. Ezek érzelem-alapú kapcsolatok, ahol nem a külső fizikai jegyeknek van szerepük, hanem egy érzelmileg megélhető áramlásnak a két ember között. Mivel ez a kapcsolat az asztrálisban gyökerezik, amely még duális világ, szükségszerűen duális maga a kapcsolat is. Ami azt jelenti, hogy a felek nem a fizikai síkon egészítik ki egymást, (illetve próbálkoznak ezzel) hanem egy síkkal feljebb, az érzelemtestükben.
Ez nem a testi férfi és nő, hanem a yin-yang harca, tánca lesz. A küzdelem áttevődik egy mélyebb közegbe, és vertikálisan alulról-felülről vezérelt lesz. Bennük, általuk az érzelem-világ harcol, materializálódik, éli meg magát a földi közegben. Angyalok, és démonok. Ez a vénusz (Nő), és a mars (Férfi) kapcsolata az emberben. A két lélekfél, aki még elválasztott, és ezért vágyik a másikra. Az ellentétek vonzzák egymást a függőleges tengelyen.
Természetesen ennek a kapcsolatnak is van testi vonatkozása, és mindennapjai, azonban nem olyan hangsúllyal, mint a poláris kapcsolatban, másrészt egy magasabb megélési szinten jobban működnek ezek is.
Ez a kapcsolat vertikális egyesülési törekvés.
Kívülről azonban az egység nem hozható létre még itt sem. Az ebből adódó frusztrációk itt magas szintű érzelmi manipulációs játszmákat produkálnak. Mondhatjuk, hogy ez a bukott angyalok kapcsolati mintája. A bűntudat, és az áldozatiság nagy szerepet játszik bennük.

Ha egy ilyen kapcsolatban valamelyik félnek sikerül a mars, és a vénusz belső egyesítését elvégeznie, és elérnie a lélekfelének megfelelő YIN/YANG állapotot, akkor a kapcsolat elkezd könnyebbé válni, és jobban működni. A lentit, és a fentit magában egyesítette, a bukott angyal visszakapta a szárnyait. A nagy drámáknak vége, elcsendesedik, és kiüresedik a kapcsolat. Hiszen a belül meggyógyított, kiegészült rész már nem vágyik a régi módon, eszközökkel kívül kiegészülésre. Már középre került, egyensúlyban van. Ezért a kapcsolat megváltozik, a dinamikája elvész, mert hiányzik belőle az a küzdelem, ami mozgatta. Valójában elhal. Az ember ekkor lezárja benne a dolgait, rendet hagy maga után, elbúcsúzik, és továbblép.

Ekkor lép be az ember életébe az iker-kapcsolat. Vagyis ekkor – a belső ellentétes nemű részünk meggyógyítása, kiszabadítása után - találkozunk önmagunkkal kívül. Ez a kapcsolat a szellemi síkról indul. Nincsenek benne elvárások, félelmek, megfelelési kényszerek. Itt az ember már meztelen. Nem játszik szerepet. Mivel a szellemi sík nem duális, hanem EGY-természetű, itt már nincs harc, dráma, játszmák. Itt öröm-létezés, jelen-lét van. EGYet értés-érzés, EGYütt működés. Ebben nem működik a racionalitás, az elme-módszerek. A régi világnak hűlt helye. Az ide nem illeszkedik. Az elfogadás, és a Szeretet feltétlen. Ha a duál-kapcsolat a Nagy szerelem volt, akkor ez a Hatalmas szerelem. Az önmagunkra találtság állapota. Itt nincs Te+ÉN, itt TeisÉn, ÉnisTe(n) van. Isten jelen van a kapcsolatban. Kozmikus analógiával az ikerláng-kapcsolat naptermészetű, melyben a nap-hold egyesülés végbemegy egy napfogyatkozáskor. A régi tudat kialszik, és helyette egy új tudat, új nap jelenik meg. Ez a kozmikus egyesülés a szent nász, amelyből a fénygyermek (az új isteni tudatminőség)születik. A YIN-YANG egyesülésével megszületik az Androgün minőség, a tiszta szellemi EGY-állapot.
Az ikerláng helye a szív. Ez a kapcsolat a szívben él. Csak itt életképes. Ha az ikrek a szellemi test-vérség állapotát tudatosítják, és meg tudnak maradni a szívterükben, akkor a kapcsolat virágzik, nyílik, és határtalan boldogsággal, örömmel teríti be nem csak a két embert, hanem a földet is.
Ez a kapcsolat túl van a választáson, az akarom-nem akarom irányításon, mert az elmének itt nincs hatalma.
Az iker-kapcsolat az időn kívüli JELENben él, ezért benne van minden, ami volt, és lesz. Ez a megistenülés átélése. Kívülről nézve nem számítható ki a holnapja, nem látható előre, mi fog történni. A totális fejest ugrás az ultra jelen valóságába.
Egy élettér-váltást eredményez, amely szív-élettér aszerint materializálódik az ember környezetében, amennyire azt megengedi magának.

De hogy lehet összeegyeztetni ezt a három síkot? Hogyan tudok én, mint fizikai lény úgy élni, hogy a szellemi önvalóm vezet, lemondok a „szilárd talajú valóságról” és elfogadok egy ikerkapcsolatot?
Ahogyan haladsz a szíved felé, a valóság korábbi szilárd talajáról egyre folyékonyabb, szubtilisebb anyagú valóságba érsz, ahol már nincsenek jelen a régi merev korlátok. Egyre illuzórikusabb a külső tér. Sem a tér, sem az idő nem akadály a belső szentélyben. Itt ugyanis nem létezik. Ezért innen írható felül átvitellel mindkettő, és teremthető újra általa a világ.
Ha a szellemi Önvalódnak utat engedsz, életre kelted, és hagyod működi, időn és téren kívüli teremtővé válsz. Ő (aki Te VAGY) teremt számodra, ezért ne keress kívül feltételeket, hiszen te magad teríted az utat a lábaid elé.

A vágy...meséje

Írta:halev

Elgondolkodtam azon, hogy van-e fontosabb egy ember életében a vágyainál.
Szerintem nincs, csak keveseknél.
És mi lehet a vágy, mit is jelenthet. Vágyakozni.
Lehet vágyakozni a szexért, egy érintésért. Lehet a pénzért, hatalomért.
A szerelemért, az Igazi után.
Egy új autóért, nagyobb házért. Mindig többért, másért. Mert nem önmagunk vagyunk.
És ezekben próbájuk meg megtalálni önmagunkat. Az öröm pillanatait. Amikor önmagunkra találunk.
Mert a vágyunk beteljesedése, csúcspontja az öröm érzése, boldogság, elégedettség pillanata. Beteljesedtem!!!
Ezekben a pillanatokban tényleg önmagunk vagyunk, a félelem és a gondolatok nélküli öröm érzése. Az élvezet.
Tehát a vágyak az élvezetek pillanatait üldözik. Ha vágyódom valamire, üldözöm önmagam. Így nem érhetem el.
Csak pillanatokra találhatok önmagamra. És ebből lesz gyakran kényszer. Kényszeres önmagam keresés.
És ebből pedig bármilyen függőség. Ami nagyon nagy félelem. Azt jelenti, sohasem találok önmagamra.
Ezért függés alakul ki egy élvezetet kiváltó eseménnyel kapcsolatban.
Hobbi, szex, szerepek és a minél több pénz, vagyon.
Mert minél több van valamiből, annál gyakrabban találok magamra. Kényszer, függés és pszichózis.
Jobb esetben vallás, hit és spirituális útkeresés, hogy önmagamra találjak kényszerek nélkül.
A szeretet iránti vágy mindenkiben a legerősebb. Nem véletlen, mert ez a valódi önmagunk.
És mindenki önmagára akar találni.
És ez csak az isteni szeretet élvezete minden fokon, minden cselekedetben.
A vágyak beteljesedése maga a Beteljesedés pillanata, orgazmus minden tudati szinten.
Egy pillanatra a valódi önmagunk vagyunk, ez a beteljesedés pillanata.
A vágyak tehát félelmek, hogy nem vagyunk minden pillanatban önmagunk.
Vágyakozunk önmagunk iránt. Mert az egó alatt nem lehetünk minden pillanatban önmagunk.
A határtalan öröm érzése, a szeretet érzése.
A vágy félelem, ami a szeretet hiánya.
Minden vágy az önmagunkra találás hiányától való félelem.
Ami furcsa, hogy mindig a valódi önmagunk vagyunk, de gyakran a félelem fátylaival beburkolózva.
Szeretet nélküli szenvedésben, magányosan.
Ezért is fontos a szeretet. Önmagunk keresése........Amit minden pillanatban megtalálhatunk!