Sokan sokfélét írtak már erről a minden embert sejtszinten mozgató és rángató erőről, ami annyira megfejthetetlenül misztikus, mégis egész életünk minden színterét megmagyarázhatatlanul befolyásoló valamiről, amit a mi nyugati kultúránkban karmának nevezünk.
Jómagam is csak olvastam, faltam a sok irodalmat, tágítottam a fejemet, hizlaltam az intellektusomat, amíg szembe nem jött velem a saját karmám, és a bőrömön nem éreztem hatalmas súlyát. Kiló számra cipeljük a megfejthetetlen szövedékeket kapcsolatainkban, munkáinkban és gyerekeink nevelésében, a hobbijainkban és az utazásainkban. Olyan mintha egy marionett báb lennél és ezek a láthatatlan kötelek húznak, vonnak, tologatnak, és te csak kapkodod a fejedet, hogy hol is vesztettem el a fonalat, mert ez már nem is én vagyok.
A karma, nem az életfeladatod, amiért ide jöttél és nem is a fokozatosan felismert kényszereid, félelmeid, mert ezek a te leckéid, amiket saját fejlődésed érdekében állítottál be a képbe, a karma a régi energia utolsó nagy dobása ebben az életedben, a kiegyensúlyozás megtétele a fizikai és a mentális, érzelmi és szellemi síkokon. Az adok-kapok törvényének levetülése, amely ebben az új tudatosságban már nevetségesen is hangzik. Volt idő, amikor egy- egy tévedésedet, illetve hibádat egy egész életen át egyensúlyoztad, nem volt más lehetőséged, a pofonokat vissza kellett kapnod, és adnod. Így volt igazságos és így volt meg az egyensúly. És most olyan időket élünk, hogy a mai indigó gyerekek karma nélkül születnek, nincsenek sejtszinten kódolt irányvonalaik, teljes egészében átlátják azt amit mi nem is tudunk elnevezni igazán, a globális tudatszint-emelkedést.
Igen, ráláttam a szőnyeg alatti mikro szövedékekre, amikor a környezeted rökönyödve kérdezi, hogy miért , és hozzád ez nem illik és hogy nem vagy önmagad, ha ezt és ezt teszed. Na ez a karma, amikor megmagyarázhatatlanul beleolvadsz egy fényévekre lévő pasiba évekig, és amikor felébredsz megkérdezed önmagadtól, mi a fenét keresek én itt? Dolgotok volt, egyensúlyoztál és aztán összepakolsz és lelépsz. A karma pedig beteljesítette a feladatát, megadtad és megkaptad, és semmiről nincs tudomásod, pedig a szőnyeg alatti szállak eltűntek, a küldetés teljesítve, és hirtelen olyan nagyot fordul minden körülötted, mintha most keltél volna fel a „csipkerózsika álmodból”. Karma nélkül haladhatsz tovább. A nélkül a hajtóerő nélkül, ami a mai indigó tinédzserekben egyáltalán nincs jelen.
2011. június 22., szerda
A tisztán érzékelés és látás.
„Eredetetek magva az Isteni Gondolat, és az társ-teremt és áthatol minden mátrixon.”
Az új energia eszköztárának használói - vagyis szerintem mindenki számára elérhető eszköz a médiumitás.
Felmerül bennem a kérdés, hogy erre születünk, vagy ha eljött az ideje belső fejlődésünknek, akkor csak simán levesszük a polcról, mint egy új képességet, amivel segíthetünk magunkon és másokon.
„A MerKaNa ‘csoport tudatosság’ szintjein, amit ti médiumi-telepátiának és távolba látásnak hisztek, az automatikusan történik. Nem az a cél, hanem a tudatosság azon isteni szintjének az természetes velejárója. Valójában ez az Élő Kozmosz vagyis a teremtő energia amit Istennek hívtok, ideg hálózatán (plazmikus rostok) keresztül történik. Pontosan úgy mint az emberi agy ideg rost és ideg szál hálózata ‘áramlatok’-ban kommunikál veletek, ugyan úgy hasonló hálózatok léteznek az Élő Kozmosz egymást követő multiverzumaiban, amelyek mint információ vezetékek működnek, és viszonylagosan szólva, úgy is tekintjük őket mint Isten elméje, vagyis ‘Minden Ami Van.’ Ezzel az analógiával, helyénvalónak látszhat, hogy ti egy Kozmoszban éltek, amely egy mindenható elme. És persze, ezek a ‘Kozmikus Ideg Folyosók’ állandóan küldik a RNS-etekhez és azon keresztül az információt.
A jelenség amit csatornázásnak hívtok, szintén ezen a folyamaton keresztül történik. Azonban, legyetek tisztában azzal, hogy a csatornázás az esetek túlnyomó többségében egy kifinomultabb kommunikáció a bennetek lévő Isteni Énnel, nem az Arkangyalokkal vagy a Felemelkedett Mesterekkel, hanem az Énnel.”
Az új energia eszköztárának használói - vagyis szerintem mindenki számára elérhető eszköz a médiumitás.
Felmerül bennem a kérdés, hogy erre születünk, vagy ha eljött az ideje belső fejlődésünknek, akkor csak simán levesszük a polcról, mint egy új képességet, amivel segíthetünk magunkon és másokon.
„A MerKaNa ‘csoport tudatosság’ szintjein, amit ti médiumi-telepátiának és távolba látásnak hisztek, az automatikusan történik. Nem az a cél, hanem a tudatosság azon isteni szintjének az természetes velejárója. Valójában ez az Élő Kozmosz vagyis a teremtő energia amit Istennek hívtok, ideg hálózatán (plazmikus rostok) keresztül történik. Pontosan úgy mint az emberi agy ideg rost és ideg szál hálózata ‘áramlatok’-ban kommunikál veletek, ugyan úgy hasonló hálózatok léteznek az Élő Kozmosz egymást követő multiverzumaiban, amelyek mint információ vezetékek működnek, és viszonylagosan szólva, úgy is tekintjük őket mint Isten elméje, vagyis ‘Minden Ami Van.’ Ezzel az analógiával, helyénvalónak látszhat, hogy ti egy Kozmoszban éltek, amely egy mindenható elme. És persze, ezek a ‘Kozmikus Ideg Folyosók’ állandóan küldik a RNS-etekhez és azon keresztül az információt.
A jelenség amit csatornázásnak hívtok, szintén ezen a folyamaton keresztül történik. Azonban, legyetek tisztában azzal, hogy a csatornázás az esetek túlnyomó többségében egy kifinomultabb kommunikáció a bennetek lévő Isteni Énnel, nem az Arkangyalokkal vagy a Felemelkedett Mesterekkel, hanem az Énnel.”
2011. június 19., vasárnap
Önszeretet, más néven a teljes önelfogadás
írta: halev
Egy nagyon fontos tényt találtam, a meséim egy dologra mutattak rá:
ha problémám volt, minden esetben, helyzetben és kapcsolatomban, az az önszeretet hiánya volt.
Nem szerettem magam, nagyon sok tulajdonságom volt, amit nem tudtam elfogadni.
Követtem el óriási hibákat, éltem át hatalmas lelki fájdalmakat és nem tanultam belőlük.
Ismétlődött minden újra és újra.
Próbáltam a hozzáállásomon változtatni, mást keresni magam mellé....és mindig kudarc lett a vége.
Minden esetben feladtam önmagam egy részét, mert nem volt megfelelő.
Elfojtottam vagy(, és) lázadtam, hogy ezt kell tennem.
Olyan dolgot, aminek fel kell szabadulnia, mert csak akkor lehetek önmagam,
őszintén, "átlátszóan" és a szeretetnek élve, amire mindig is vágytam.
Arra vágytam, hogy ne kelljen hazudnom, ne kelljen szerepeket játszanom,
ne kelljen titkokat őrizgetnem és ne kelljen megfelelnem senki félelmeinek tehát elvárásainak sem........
Szabadságra!
Szabadságra, szeretetre, boldogságra, örömre, békés, nyugodt életre.
Mostanában jöttem rá, hogy nem is ismertem a szeretetet (csak az illúzióját),
nem volt olyan ember az életemben, aki megtaníthatott volna rá, mindenki elvárt tőlem valamit és viszont.
Érdekes módon nem kell tanulni, nem kell keresni.
Sajnálatos módon viszont meg kell találni és néha nagyon mélyre kell "ásni".
Ezt tudatalatt mindenki tudja, és keresgél.....párkapcsolatokban, élethelyzetekben, cselekvéssorozatokban.
Minden esetben "kívül", a külvilágtól várja el, hogy beteljesítse minden vágyát. És önmagával ezért nem törődik.
És ha valamivel nem törődünk, akkor azt nem szeretjük, nem szánunk rá időt.
Pár hónapja írtam a szerelemről egy számomra is elfogadhatatlan dolgot.
Azt, hogy minden emberbe bele kell szerelmesedni, és ha már leírtam, ki kellett próbálnom:).
Mindenkinek megnyitottam a szívem, kitártam azt, amit eddig bezártam.......
Persze csak a tudatomban, érzéseimben és gondolatban.....nem a fizikai valóságban, a 3d-ben:).
És aznap este egy leírhatatlan állapotba kerültem, talán tisztánlátásnak lehetne nevezni.
Láttam az egész életemet, hogy épültem fel, hogy alakult ki az, amit személyes én-nek nevezünk, egónak.
Nagyon régen szeretet voltam, csupa szív, és nem ismertem a félelmet.
A szüleim sajnos igen, a barátaim is, a barátnőim is.....mindenki.
És tanultam tőlük, meg kellett felelnem nekik, hogy elfogadjanak.
Felépítettem a félelem falait, az érzéketlenséget, a ragaszkodást és az elvárásokat.
Egy idő után már nem voltam képes ezt elfogadni, és megutáltam önmagam, az életet.
De ez nem kellemes és elfojtottam magamban a legfontosabb dolgot, a tényt, hogy nem szeretem önmagam.
Azon a bizonyos estén viszont megláttam, vagy átéreztem azt a valamit, amit a félelem alá temettem.
Azt a dolgot amit teljes mértékben el tudok fogadni, nem lehet mást tenni vele, csak szeretni.
A félelmeim és a szorongásaim alatt haldokló szeretetet, Önmagamat.
Minden hiányérzetem, megnyilvánulásom, minden kényszerem és félelmem segélykiáltás volt.
Eddig nem hallgattam rá, fojtogattam és pusztítottam, menekültem a csendtől és az unalomtól,
mert csak akkor hallottam a szeretet halk kérését, könyörgését; "...engedj szabadon......."
Ne zárjam be, ne építsek falakat köré, ne kössem a feltételek láncaihoz.
Csak akkor tudja megmutatni a hatalmát, ha szabadon "szárnyalhat".
Nagyon nehezemre esett hallgatnom rá (önmagamra)..
Abban az illúzióban éltem, hogy a félelmeket fojtom el!!!
A félelem pedig a szeretet hiánya.
A szeretetet fojtogattam egész életemben......önmagamat pusztítottam.
Hát nem árt váltani néha, frekvenciát, dimenziót, tudatfókuszt, nézőpontot, mind egy.
Megengedni a változást, elengedni a ragaszkodást.
Néha elutazni a félelemből, a szeretet illúziójából............az elfogadó szeretetbe.
És ezt az egészet magamnak írom, mert nem hiszem el, hogy van még valaki rajtam kívül, aki a félelmeit választja a szeretet helyett.
Mentségemre legyen mondva, a szeretet illúziója nagyon csábító, minden vágyamat kielégítette egy rövid ideig.
Mert a félelem sohasem unalmas!
És amit eddig unalomnak hívtam, az a harmonikus szeretet, önmagam egy apró szikrája.
Amikor a figyelmem nem tud másra irányulni, csak saját magamra.
Ez az unalom.
Mert utáltam magamat.
De ha teljesen elfogadom önmagam, nem létezik többé az unalom.
Nem kell keresnem többé semmit sem, mert megtaláltam önmagam.
A szeretetet.
Egy olyan dolgot, ami fényt hoz az életembe, világosságot.
Megvilágosodást.
Más néven a teljes önelfogadást.
• válasz
Egy nagyon fontos tényt találtam, a meséim egy dologra mutattak rá:
ha problémám volt, minden esetben, helyzetben és kapcsolatomban, az az önszeretet hiánya volt.
Nem szerettem magam, nagyon sok tulajdonságom volt, amit nem tudtam elfogadni.
Követtem el óriási hibákat, éltem át hatalmas lelki fájdalmakat és nem tanultam belőlük.
Ismétlődött minden újra és újra.
Próbáltam a hozzáállásomon változtatni, mást keresni magam mellé....és mindig kudarc lett a vége.
Minden esetben feladtam önmagam egy részét, mert nem volt megfelelő.
Elfojtottam vagy(, és) lázadtam, hogy ezt kell tennem.
Olyan dolgot, aminek fel kell szabadulnia, mert csak akkor lehetek önmagam,
őszintén, "átlátszóan" és a szeretetnek élve, amire mindig is vágytam.
Arra vágytam, hogy ne kelljen hazudnom, ne kelljen szerepeket játszanom,
ne kelljen titkokat őrizgetnem és ne kelljen megfelelnem senki félelmeinek tehát elvárásainak sem........
Szabadságra!
Szabadságra, szeretetre, boldogságra, örömre, békés, nyugodt életre.
Mostanában jöttem rá, hogy nem is ismertem a szeretetet (csak az illúzióját),
nem volt olyan ember az életemben, aki megtaníthatott volna rá, mindenki elvárt tőlem valamit és viszont.
Érdekes módon nem kell tanulni, nem kell keresni.
Sajnálatos módon viszont meg kell találni és néha nagyon mélyre kell "ásni".
Ezt tudatalatt mindenki tudja, és keresgél.....párkapcsolatokban, élethelyzetekben, cselekvéssorozatokban.
Minden esetben "kívül", a külvilágtól várja el, hogy beteljesítse minden vágyát. És önmagával ezért nem törődik.
És ha valamivel nem törődünk, akkor azt nem szeretjük, nem szánunk rá időt.
Pár hónapja írtam a szerelemről egy számomra is elfogadhatatlan dolgot.
Azt, hogy minden emberbe bele kell szerelmesedni, és ha már leírtam, ki kellett próbálnom:).
Mindenkinek megnyitottam a szívem, kitártam azt, amit eddig bezártam.......
Persze csak a tudatomban, érzéseimben és gondolatban.....nem a fizikai valóságban, a 3d-ben:).
És aznap este egy leírhatatlan állapotba kerültem, talán tisztánlátásnak lehetne nevezni.
Láttam az egész életemet, hogy épültem fel, hogy alakult ki az, amit személyes én-nek nevezünk, egónak.
Nagyon régen szeretet voltam, csupa szív, és nem ismertem a félelmet.
A szüleim sajnos igen, a barátaim is, a barátnőim is.....mindenki.
És tanultam tőlük, meg kellett felelnem nekik, hogy elfogadjanak.
Felépítettem a félelem falait, az érzéketlenséget, a ragaszkodást és az elvárásokat.
Egy idő után már nem voltam képes ezt elfogadni, és megutáltam önmagam, az életet.
De ez nem kellemes és elfojtottam magamban a legfontosabb dolgot, a tényt, hogy nem szeretem önmagam.
Azon a bizonyos estén viszont megláttam, vagy átéreztem azt a valamit, amit a félelem alá temettem.
Azt a dolgot amit teljes mértékben el tudok fogadni, nem lehet mást tenni vele, csak szeretni.
A félelmeim és a szorongásaim alatt haldokló szeretetet, Önmagamat.
Minden hiányérzetem, megnyilvánulásom, minden kényszerem és félelmem segélykiáltás volt.
Eddig nem hallgattam rá, fojtogattam és pusztítottam, menekültem a csendtől és az unalomtól,
mert csak akkor hallottam a szeretet halk kérését, könyörgését; "...engedj szabadon......."
Ne zárjam be, ne építsek falakat köré, ne kössem a feltételek láncaihoz.
Csak akkor tudja megmutatni a hatalmát, ha szabadon "szárnyalhat".
Nagyon nehezemre esett hallgatnom rá (önmagamra)..
Abban az illúzióban éltem, hogy a félelmeket fojtom el!!!
A félelem pedig a szeretet hiánya.
A szeretetet fojtogattam egész életemben......önmagamat pusztítottam.
Hát nem árt váltani néha, frekvenciát, dimenziót, tudatfókuszt, nézőpontot, mind egy.
Megengedni a változást, elengedni a ragaszkodást.
Néha elutazni a félelemből, a szeretet illúziójából............az elfogadó szeretetbe.
És ezt az egészet magamnak írom, mert nem hiszem el, hogy van még valaki rajtam kívül, aki a félelmeit választja a szeretet helyett.
Mentségemre legyen mondva, a szeretet illúziója nagyon csábító, minden vágyamat kielégítette egy rövid ideig.
Mert a félelem sohasem unalmas!
És amit eddig unalomnak hívtam, az a harmonikus szeretet, önmagam egy apró szikrája.
Amikor a figyelmem nem tud másra irányulni, csak saját magamra.
Ez az unalom.
Mert utáltam magamat.
De ha teljesen elfogadom önmagam, nem létezik többé az unalom.
Nem kell keresnem többé semmit sem, mert megtaláltam önmagam.
A szeretetet.
Egy olyan dolgot, ami fényt hoz az életembe, világosságot.
Megvilágosodást.
Más néven a teljes önelfogadást.
• válasz
2011. június 16., csütörtök
2011. június 15., szerda
Kristálygyerekek
"Most arról a szerződésről szeretnénk beszélni, amelyet a családban élő gyermekek kötnek szüleikkel lelki szinten, mielőtt a bolygóra inkarnálódnának, és pont abba az adott családba.
A szülő és a gyermek közti szerződés
Mielőtt egy lélek leszületne a Földre, egy olyan helyet és családot választ magának, ami a legjobban megfelel spirituális növekedési és fejlődési igényének. Biztosak lehettek abban, hogy gyermeketek azért választott titeket, mert ti alkalmasak vagytok arra, hogy általatok fejlődjön, valamint ti általa, ugyanis a lelki szerződések természetüknél fogva mindig kölcsönösek.
A szülő vállalja, hogy a fiatal testbe leszülető gyermeket gondozza, megvédi és ellátja azokkal a képességekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon a fizikai síkon. A szülő vállalja azt is, hogy támogatja azoknak a képességeknek és tehetségeknek a kifejlesztését, amik a gyermek spirituális küldetésének részei a bolygón.
A gyermek viszonzásképp vállalja, hogy segíti szülei tudatosságának a növelését azáltal, hogy egy magasabb rezgésszintű és mélyebb bölcsességgel rendelkező lélekkel élnek együtt. Ez az evolúció természetes útja, ahol a gyermek lelke az evolúciós spirálnak mindig egy magasabb szintjén áll, és így tudja támogatni a szüleit a saját fejlődésükben. Ám a szülőknek tudatában kell lenniük ennek az ajándéknak. Oly sok, még fel nem ébredt szülő tekint úgy a gyermekére, mint egy gyenge lényre, akit irányítani és alakítani kell, és képtelen észrevenni a bölcsességet és az ajándékot, amit minden gyermek magával hoz.
A jövőbeli Új Földön minden gyermeket méltányolni fognak, mint bölcs lelket. A szülők tudatában lesznek gyermekükkel kötött lélekszerződésüknek, és keresni fogják, hogyan tudnák együtt beteljesíteni azt materiális kötelezettségükkel a gyermek fizikai jóléte érdekében.
A kristály vibrációjú gyermekek más típusú szerződést kötnek szüleikkel. Ha az Indigók a romboló brigád, akkor a Kristályok az építők. Ez az oka annak, hogy az Indigók és Kristályok gyakran születnek ugyanabba a családba. Ez lehetőséget ad a régi struktúrák eltávolítására, és újak építésére.
A Kristály Gyermek mindig nagyon magas vibrációval rendelkezik, és lélekfeladatai között szerepel az is, hogy a planetáris kristályráccsal dolgozzon, és tartsa az energiát, hogy elősegítse a globális változásokat. Ezért a Kristály Gyermekekkel kötött szerződés még több kihívást tartogat a szülők számára, akiknek meg kell érteniük, hogy ez a kicsi gyermek egyben egy bölcs és erős lélek is, akinek a munkája messze túlnyúlik a család szűk határain.
Ezért van az, hogy a Kristály Gyermekek gyakran stresszesek, és túlteng bennük az energia. A körülöttük élők energiájával dolgoznak, nemcsak családi szinten, hanem ugyanúgy nagyobb közösségi szinten is. A szülőknek az a feladata, hogy megértsék a Kristály Gyermekük lényét és lélekmunkáját, és hogy ennek megfelelően megpróbálják támogatni őt.
Viszonzásképp a Kristály Gyermek támogatja szülei spirituális fejlődését. A Kristály Gyermek képes "bevonzani" szülei életébe azokat az embereket és eseményeket, amikre a szülőknek szükségük van a fejlődésük érdekében. Ez azért lehetséges, mert a Kristály Gyermekek tudatossága nagyon messzire terjed, és odahelyezi és odavonzza azokat a lényeket, akik az adott időszakban leghasznosabbak a család számára. Így a Kristály Gyermekek szülei gyakran a növekedés és a fejlődés egy gyorsított útján találják magukat, ami gyermekük ajándéka.
A spirituális növekedés gyakran segíti egy magasabb tudatszint megteremtését a családon belül, és segít abban, hogy a családi interakcióknak és tiszteletnek új formáit teremtse meg. A legfontosabb tanítás a " létezők egyenlősége". A Kristály Gyermek erőteljes, szerető és alkotó energiákkal ajándékozza meg a családot. Ez a szülők felé kinyilvánított "egyenlőség", és ugyanilyen szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel kell kezelni őket.
A jövőben a gyermekeket is egyenlőnek tekintjük majd, "egyenlő" családi jogokkal, nem csak eltartottnak. Velük is megbeszélik szüleik azokat a családi dolgokat, melyek érintik őket, és választási lehetőségeket ajánlanak nekik. Ez az ő tanításuk és szerződésük veletek, mint szülőkkel - megbecsülés, tisztelet, támogatás és szeretet, ami kölcsönös és kölcsönösen hasznos."
tp://www.csillaggyermekek.eoldal.hu
A szülő és a gyermek közti szerződés
Mielőtt egy lélek leszületne a Földre, egy olyan helyet és családot választ magának, ami a legjobban megfelel spirituális növekedési és fejlődési igényének. Biztosak lehettek abban, hogy gyermeketek azért választott titeket, mert ti alkalmasak vagytok arra, hogy általatok fejlődjön, valamint ti általa, ugyanis a lelki szerződések természetüknél fogva mindig kölcsönösek.
A szülő vállalja, hogy a fiatal testbe leszülető gyermeket gondozza, megvédi és ellátja azokkal a képességekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon a fizikai síkon. A szülő vállalja azt is, hogy támogatja azoknak a képességeknek és tehetségeknek a kifejlesztését, amik a gyermek spirituális küldetésének részei a bolygón.
A gyermek viszonzásképp vállalja, hogy segíti szülei tudatosságának a növelését azáltal, hogy egy magasabb rezgésszintű és mélyebb bölcsességgel rendelkező lélekkel élnek együtt. Ez az evolúció természetes útja, ahol a gyermek lelke az evolúciós spirálnak mindig egy magasabb szintjén áll, és így tudja támogatni a szüleit a saját fejlődésükben. Ám a szülőknek tudatában kell lenniük ennek az ajándéknak. Oly sok, még fel nem ébredt szülő tekint úgy a gyermekére, mint egy gyenge lényre, akit irányítani és alakítani kell, és képtelen észrevenni a bölcsességet és az ajándékot, amit minden gyermek magával hoz.
A jövőbeli Új Földön minden gyermeket méltányolni fognak, mint bölcs lelket. A szülők tudatában lesznek gyermekükkel kötött lélekszerződésüknek, és keresni fogják, hogyan tudnák együtt beteljesíteni azt materiális kötelezettségükkel a gyermek fizikai jóléte érdekében.
A kristály vibrációjú gyermekek más típusú szerződést kötnek szüleikkel. Ha az Indigók a romboló brigád, akkor a Kristályok az építők. Ez az oka annak, hogy az Indigók és Kristályok gyakran születnek ugyanabba a családba. Ez lehetőséget ad a régi struktúrák eltávolítására, és újak építésére.
A Kristály Gyermek mindig nagyon magas vibrációval rendelkezik, és lélekfeladatai között szerepel az is, hogy a planetáris kristályráccsal dolgozzon, és tartsa az energiát, hogy elősegítse a globális változásokat. Ezért a Kristály Gyermekekkel kötött szerződés még több kihívást tartogat a szülők számára, akiknek meg kell érteniük, hogy ez a kicsi gyermek egyben egy bölcs és erős lélek is, akinek a munkája messze túlnyúlik a család szűk határain.
Ezért van az, hogy a Kristály Gyermekek gyakran stresszesek, és túlteng bennük az energia. A körülöttük élők energiájával dolgoznak, nemcsak családi szinten, hanem ugyanúgy nagyobb közösségi szinten is. A szülőknek az a feladata, hogy megértsék a Kristály Gyermekük lényét és lélekmunkáját, és hogy ennek megfelelően megpróbálják támogatni őt.
Viszonzásképp a Kristály Gyermek támogatja szülei spirituális fejlődését. A Kristály Gyermek képes "bevonzani" szülei életébe azokat az embereket és eseményeket, amikre a szülőknek szükségük van a fejlődésük érdekében. Ez azért lehetséges, mert a Kristály Gyermekek tudatossága nagyon messzire terjed, és odahelyezi és odavonzza azokat a lényeket, akik az adott időszakban leghasznosabbak a család számára. Így a Kristály Gyermekek szülei gyakran a növekedés és a fejlődés egy gyorsított útján találják magukat, ami gyermekük ajándéka.
A spirituális növekedés gyakran segíti egy magasabb tudatszint megteremtését a családon belül, és segít abban, hogy a családi interakcióknak és tiszteletnek új formáit teremtse meg. A legfontosabb tanítás a " létezők egyenlősége". A Kristály Gyermek erőteljes, szerető és alkotó energiákkal ajándékozza meg a családot. Ez a szülők felé kinyilvánított "egyenlőség", és ugyanilyen szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel kell kezelni őket.
A jövőben a gyermekeket is egyenlőnek tekintjük majd, "egyenlő" családi jogokkal, nem csak eltartottnak. Velük is megbeszélik szüleik azokat a családi dolgokat, melyek érintik őket, és választási lehetőségeket ajánlanak nekik. Ez az ő tanításuk és szerződésük veletek, mint szülőkkel - megbecsülés, tisztelet, támogatás és szeretet, ami kölcsönös és kölcsönösen hasznos."
tp://www.csillaggyermekek.eoldal.hu
2011. június 12., vasárnap
A kapcsolataink átalakulása
"Arra fogok összpontosítani, amit egy kapcsolatban akarok. Mindebből az következik, hogy módot kell találnod rezgés sugárzásra, amely azzal van összhangban amelyet kívánsz, nem pedig azzal, amelyben benne vagy. Figyelmen kívül kell hagynod a keresett kapcsolat hiányát vagy a jelenlegi kívánt kapcsolatod meglétét, mielőtt eljuthatnál a kívánt kapcsolathoz. Rezgésed meghatározóbb részévé kell tenned a kívánságodat annál, amid éppen van: ha pedig következetesen ezt teszed, összefonódik mindaz amit kívánsz és amid van, és azt fogod élni amire vágysz.
Az emberek olykor úgy érzik, hogy nem egészen "teljesek" mindaddig, amíg nem találnak valakit, akivel megoszthatják életük tapasztalatait, ez azonban nem jó kiindulópont egy új kapcsolat megkezdéséhez. Más szóval ha hiányosnak érzed magad, és ezért keresel valakit, aki úgyszólván "kiegészít", a Vonzás Törvénye mindenképpen olyasvalakit fog találni, aki ugyancsak hiányosnak érzi magát. Na most amikor két, magát hiányosnak érző ember találkozik, nem kezdik el hirtelen teljesnek érezni magukat. Az igazán jó kapcsolat alapja két olyan ember, aki eleve jó érzéssel viszonyul önmagához mint egyénhez. Amikor pedig találkoznak, párt alkotnak, és jól érzik magukat. Sohasem jó ötlet azt várni akármelyik kapcsolatodtól hogy támaszt nyújtson, mert a Vonzás Törvénye nem hozhat el számodra olyat, ami különbözik az érzésedtől. Ha folyton rossz érzéseid vannak magadat vagy életedet illetően, és azért kezdesz el egy kapcsolatot valakivel, hogy ez megváltozzon, sohasem lesz jobb. A Vonzás Törvénye nem hozat el neked egy kiegyensúlyozott, elégedett személyt, ha te nem ilyen vagy. Bármit teszel vagy mondasz, a Vonzás Törvénye olyanokat hoz utadba, akik a lényeget tekintve megfeleltethetők azzal a személlyel, aki te vagy. Mindenki egyetlen okból vágyik bármire is:meggyőződése, hogy jobban fogja érezni magát, ha szert tesz rá. Mi csupán azt szeretnénk, ha megértenéd, hogy jobban kell érezned magad, mielőtt eljönne hozzád, amire vágysz.
Amikor felismered, hogy elégedettséged nem függ másoktól, hanem pusztán szándékos összpontosításod eredménye, rátalálsz végre a szabadságra, ami a leghőbb vágyad. Ennek megértésével, pedig eljön minden más, amit valaha kívántál, vagy kívánni fogsz.
Érzéseid uralása - a dolgokra, másokra vagy a helyzetekre adott reakcióid feletti uralom- nemcsak folyamatos elégedettséged biztosítja, hanem minden mást is amire vágysz.
Ha jelenleg nincs párod, akkor tökéletes helyzetben vagy ahhoz előbb összhangot teremts magadban, mielőtt másvalakit vonzanál magadhoz, aki biztosan felerősítené benned azt, ahogyan érzed magad. De ha olyan párkapcsolatban élsz is, amely gyakran nincs kedvedre, ettől függetlenül elindulhatsz egy megelégedésedre szolgáló kapcsolat felé, mert bárhol is vagy éppen, tényleg képes vagy eljutni oda, ahol lenni szeretnél.
Bárhol is vagy, eljuthatsz oda, ahol lenni szeretnél - de nem tölthetsz többé oly sok időt azzal, hogy arra figyelsz, és arról beszélsz, amit jelenlegi helyzetedben nem kedvelsz. Igényesen szűrd át a dolgokat, és készíts listát életed előnyös részeiről. Örülj előre annak, hogy ott leszel ahol lenni akarsz és ne panaszkodj a hely miatt, ahol most vagy. Azzal teremtesz, hogy gondolsz valamire, ezért semmi haszna olyan dolgokat elgondolni, emlékezetedben felidézni, megfigyelni vagy elmondani, amelyeket nem akarsz. érd el, hogy rezgéseidben az munkáljon, amit kívánsz, és figyeld meg, milyen gyorsan változik meg az életed, hogy összhangba kerüljön a Rezgéseiddel."
Esther és Jerry Hicks: A kapcsolat törvénye (édesvíz kiadó, 2010)
Az emberek olykor úgy érzik, hogy nem egészen "teljesek" mindaddig, amíg nem találnak valakit, akivel megoszthatják életük tapasztalatait, ez azonban nem jó kiindulópont egy új kapcsolat megkezdéséhez. Más szóval ha hiányosnak érzed magad, és ezért keresel valakit, aki úgyszólván "kiegészít", a Vonzás Törvénye mindenképpen olyasvalakit fog találni, aki ugyancsak hiányosnak érzi magát. Na most amikor két, magát hiányosnak érző ember találkozik, nem kezdik el hirtelen teljesnek érezni magukat. Az igazán jó kapcsolat alapja két olyan ember, aki eleve jó érzéssel viszonyul önmagához mint egyénhez. Amikor pedig találkoznak, párt alkotnak, és jól érzik magukat. Sohasem jó ötlet azt várni akármelyik kapcsolatodtól hogy támaszt nyújtson, mert a Vonzás Törvénye nem hozhat el számodra olyat, ami különbözik az érzésedtől. Ha folyton rossz érzéseid vannak magadat vagy életedet illetően, és azért kezdesz el egy kapcsolatot valakivel, hogy ez megváltozzon, sohasem lesz jobb. A Vonzás Törvénye nem hozat el neked egy kiegyensúlyozott, elégedett személyt, ha te nem ilyen vagy. Bármit teszel vagy mondasz, a Vonzás Törvénye olyanokat hoz utadba, akik a lényeget tekintve megfeleltethetők azzal a személlyel, aki te vagy. Mindenki egyetlen okból vágyik bármire is:meggyőződése, hogy jobban fogja érezni magát, ha szert tesz rá. Mi csupán azt szeretnénk, ha megértenéd, hogy jobban kell érezned magad, mielőtt eljönne hozzád, amire vágysz.
Amikor felismered, hogy elégedettséged nem függ másoktól, hanem pusztán szándékos összpontosításod eredménye, rátalálsz végre a szabadságra, ami a leghőbb vágyad. Ennek megértésével, pedig eljön minden más, amit valaha kívántál, vagy kívánni fogsz.
Érzéseid uralása - a dolgokra, másokra vagy a helyzetekre adott reakcióid feletti uralom- nemcsak folyamatos elégedettséged biztosítja, hanem minden mást is amire vágysz.
Ha jelenleg nincs párod, akkor tökéletes helyzetben vagy ahhoz előbb összhangot teremts magadban, mielőtt másvalakit vonzanál magadhoz, aki biztosan felerősítené benned azt, ahogyan érzed magad. De ha olyan párkapcsolatban élsz is, amely gyakran nincs kedvedre, ettől függetlenül elindulhatsz egy megelégedésedre szolgáló kapcsolat felé, mert bárhol is vagy éppen, tényleg képes vagy eljutni oda, ahol lenni szeretnél.
Bárhol is vagy, eljuthatsz oda, ahol lenni szeretnél - de nem tölthetsz többé oly sok időt azzal, hogy arra figyelsz, és arról beszélsz, amit jelenlegi helyzetedben nem kedvelsz. Igényesen szűrd át a dolgokat, és készíts listát életed előnyös részeiről. Örülj előre annak, hogy ott leszel ahol lenni akarsz és ne panaszkodj a hely miatt, ahol most vagy. Azzal teremtesz, hogy gondolsz valamire, ezért semmi haszna olyan dolgokat elgondolni, emlékezetedben felidézni, megfigyelni vagy elmondani, amelyeket nem akarsz. érd el, hogy rezgéseidben az munkáljon, amit kívánsz, és figyeld meg, milyen gyorsan változik meg az életed, hogy összhangba kerüljön a Rezgéseiddel."
Esther és Jerry Hicks: A kapcsolat törvénye (édesvíz kiadó, 2010)
2011. június 11., szombat
Sokkal szabadabbak vagyunk, mint ahogy azt megengedjük magunknak
A szerelem, amellyel születtünk nem tartalmazott kórós lenyomatokat. A szívünk tudta az irányt és az utat is hová tart. A sérülések amik megbénítják a lelkedet az évek alatt bezsebelt fájdalmas élethelyzetek okozzák. Ahogy felnövekszünk, és eszmélünk úgy kapjuk a leckéket, pofonokat és fájdalmas sérüléseket.
A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések, akár előző, akár mostani életeinkből..mind ordítanak rólunk…szórják szét az emberi játszmáinkba azt a hiányt és azokat az elvárásokat amik nincsenek kiegészülve. Hiába vagyunk tisztában sok szellemi törvénnyel, ha olyan megmagyarázhatatlan vágyak és félelmek húznak vissza a beteljesüléstől, amiket egyszerűen csak fel kell ismernünk. Pontosan az egységtől önmagad és a forrás egységétől tartanak távol.
Rájöttem, hogy az elengedés egyik fontos alappillére a megbocsájtás….elengedem a vágyakat és megbocsájtok másoknak és magamnak is. A teljesség magunkban, magunkkal nem tartalmazhat kóros kivetüléseket, mert akkor két sérült ember fogja egymást megtalálni….és újabb köröket tesznek, hiszen nem magukban, hanem a másikban keresték a kiegészülést. Végigvettem a kapcsolataimat…szülő, gyermek…pár-és baráti kötelékek…milyen jó szó, valóban kötélen vagy rángatva, addig, amíg ezektől nem vagy szabad…… Elejétől a végéig átanalizálva őket rájöttem a kivetítéseim termékei…amik valóban belőlem fakadnak. Az én hiányaimat „hivatottak” ők pótolni…amíg megvannak….Így vagyunk mi tükrei és segítői egymásnak. Amikor eljutottam a megbocsájtáshoz…..minden száll önmagamhoz vezetett vissza….ami a legnehezebb, magadnak megbocsájtani…..hogy ilyen olyan szándékkal, őszintétlenül és kishitűen és félelmekkel teli, választottad őket be a saját bulidba. Vannak karmikus, vagyis eleve ledolgozandó kapcsolatok, ahol a cél a kiegyenlítés volt, vagyis valamit adnod, vagy kapnod kellett tőlük.
Amíg ők a te torzulásaid tükrözték, egyáltalán nem voltak a helyükön, és amíg ez az állapot fennáll, nem is tudnak oda kerülni. Vagyis megint kiderült, hogy minden belülről indul ki és vetül kifelé.
Ha megvan benned a teljesség elégedett vagy, de csakis őszintén..semmit nem hagyhatsz a szőnyeg alatt..…lecserélődnek a szereplők és szereposztások az életedben, és simán minden és mindenki a helyére kerül....bár nem tudom, hogy ez mennyi idő....
A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések, akár előző, akár mostani életeinkből..mind ordítanak rólunk…szórják szét az emberi játszmáinkba azt a hiányt és azokat az elvárásokat amik nincsenek kiegészülve. Hiába vagyunk tisztában sok szellemi törvénnyel, ha olyan megmagyarázhatatlan vágyak és félelmek húznak vissza a beteljesüléstől, amiket egyszerűen csak fel kell ismernünk. Pontosan az egységtől önmagad és a forrás egységétől tartanak távol.
Rájöttem, hogy az elengedés egyik fontos alappillére a megbocsájtás….elengedem a vágyakat és megbocsájtok másoknak és magamnak is. A teljesség magunkban, magunkkal nem tartalmazhat kóros kivetüléseket, mert akkor két sérült ember fogja egymást megtalálni….és újabb köröket tesznek, hiszen nem magukban, hanem a másikban keresték a kiegészülést. Végigvettem a kapcsolataimat…szülő, gyermek…pár-és baráti kötelékek…milyen jó szó, valóban kötélen vagy rángatva, addig, amíg ezektől nem vagy szabad…… Elejétől a végéig átanalizálva őket rájöttem a kivetítéseim termékei…amik valóban belőlem fakadnak. Az én hiányaimat „hivatottak” ők pótolni…amíg megvannak….Így vagyunk mi tükrei és segítői egymásnak. Amikor eljutottam a megbocsájtáshoz…..minden száll önmagamhoz vezetett vissza….ami a legnehezebb, magadnak megbocsájtani…..hogy ilyen olyan szándékkal, őszintétlenül és kishitűen és félelmekkel teli, választottad őket be a saját bulidba. Vannak karmikus, vagyis eleve ledolgozandó kapcsolatok, ahol a cél a kiegyenlítés volt, vagyis valamit adnod, vagy kapnod kellett tőlük.
Amíg ők a te torzulásaid tükrözték, egyáltalán nem voltak a helyükön, és amíg ez az állapot fennáll, nem is tudnak oda kerülni. Vagyis megint kiderült, hogy minden belülről indul ki és vetül kifelé.
Ha megvan benned a teljesség elégedett vagy, de csakis őszintén..semmit nem hagyhatsz a szőnyeg alatt..…lecserélődnek a szereplők és szereposztások az életedben, és simán minden és mindenki a helyére kerül....bár nem tudom, hogy ez mennyi idő....
2011. június 9., csütörtök
A félelem anatómiája
Különös érzés...általában menekülünk előle.
Összezavar...elhomályosítja a valódi Látásunk, az Érzékelésünk.
Képes megbénítani, és megteremteni annak a lehetőségét, hogy saját tekintetünket elkerülve,
szemlesütve, elkövessünk valami gyalázatos hazugságot.
És, ha magunkkal megtesszük, másokkal végképp.
Mi a baj a félelemmel, és egyáltalán a "negatívnak" címkézett érzéseinkkel?
Mert ugyan így menekülünk a fájdalom, vagy a gyász elől, és még ki tudja mennyi érzés elől.
Miért, és hogyan jutottunk el oda, hogy az életünk, az érzéseink jelentős részét
egyszerűen ki akarjuk rekeszteni?
A félelem valamikor régen igen jó szolgálatot tett, ugyanis megakadályozta például, hogy fajunk kipusztuljon.
A félelem segített eldönteni egy-egy helyzetben, hogy küzdjünk, avagy elmeneküljünk.
Ma is ugyanez lenne a szerepe az életünkben, hogy megvédjen minket, mégis egészen másképp hat ránk.
Mert ma már szinte mindentől félünk.
Félünk attól, hogy hibázunk.
Félünk nemet mondani az anyánknak, az apánknak, és mindenki másnak.
Nem engedjük felnőni a gyerekeinket, mert félünk szembenézni azzal, hogy a szülői szerepünk megváltozott.
Méltánytalanul megalázó kapcsolatokban élünk, mert félünk a magánytól, az egyedülléttől, de félünk a tömegtől, a sötét mozi soraitól, félünk a zajtól és a csendtől, a póktól, a kutyától, az egértől, az erdőtől (!).
Végtelen a sor...
Félünk attól, hogy kíméletlenül őszinték legyünk önmagunkhoz, ezért inkább
elhárító mechanizmusok sokaságát fejlesztjük ki.
Félünk az élettől és félünk a haláltól....
Félünk saját magunktól, a bennünk lévő erőtől, hisz nem tudjuk, kik is vagyunk valójában.
Rengeteg elnyomás, kirekesztés, gyűlölet, "...izmus" létrejötte, valamint a könyvvallások és dogmák kialakulása kellett ahhoz, hogy ennyire el tudjunk idegenedni önmagunktól és a Létezés csodálatos egységétől, hogy ennyire át tudjuk adni magunkat a rettegésnek, hogy ennyire féljünk az anyagtól, amelyben élünk.
És sajnos mindez a felelősség, az Élet, a Természet iránti tisztelet elárulásához vezetett. Az életünk immár nem tapasztalaton alapszik, hanem dogmákon és ideákon. A saját életünk nem más, mint egy virtuális valóság, amely elménkben kialakult dogmarendszerek képeire épül.
Mi magunk is kirekesztünk, dogmákat gyártunk, általánosítunk.
Lehet, hogy soha senki nem mondta még Neked, de az élet egy spirituális folyamat, a Lélek önálló útkeresése, aminek a lényege, hogy saját létezésére, és a létezéssel való viszonyára vonatkozó kérdéseket tesz föl, és nem elégszik meg mások által közvetített dogmatikus válaszokkal, vallási tanokkal, szabályokkal.
Az élet egy tapasztalati út, a dogmák pedig éppen a tapasztalásban gátolnak. A dogmák alapja is minden esetben a félelem, akár egyéni, akár vallási hitrendszerről beszélünk.
A Lélek önmaga létét és az Univerzumhoz fűződő viszonyát igyekszik megtalálni, megtapasztalni, amit a félelemmel teli életvitel ugyan úgy hátráltat, mint a vallási kondicionáltság.
Az útkeresés egy belső fejlődés, amely átalakulást indít el a személyiségben. A belső felfordulás folyamán lassan változnak az értékrendek, amit bűntudat érzése kísérhet, és megjelenhetnek egyéb - általunk negatívnak jellemzett - érzések. Ugyanakkor bepillanthatunk a Létezés mélyebb valóságaiba, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, és ez már eleve egy lehetőség arra, hogy a félelem érzését is másképpen kezeljük.
Rendkívül fontos, hogy szembenézzünk az árnyékunkkal és az összes félelmünkkel.
KRYON szerint
"A félelem nem egy energia. A félelem Isten szeretetének a hiánya. Egy űr és ezt az űrt dualitással töltitek ki. Hát ez a helyzet. Mindenben ott a választási lehetőség kedveseim.. Először is, fogjátok már fel, hogy a félelem abból a bizonytalanságból származik, amit ti jövőnek hívtok.
Micsoda neked Isten? Te része vagy egy közösségnek, egy energiának, amely elbűvölő. Nevezd Istennek, ha úgy gondolod. Ez a teremtő forrás. Ez minden ami van. Ez az Univerzum fénye. Ha minden elmúlik, ez megmarad és mindig is meg fog maradni. Ti mindig voltatok és mindig lesztek. Mindannyian. Egy darabja vagytok az örökkévalóságnak, amelynek nincs kezdete és nincs vége. Mindannyian. Ez fontos. Mindannyian.
Minden egyes alkalommal, amikor a félelmek kezdenek benned feljönni, de bölcsességed és tudásod révén legyőzöd őket, akkor egy csatát nyersz meg. Sőt ennél több is történik, a félelem száműzésének folyamata során egy harmadik energia keletkezik. Látszólag a semmiből megszületik valami, amit harmadik energiának hívunk. Azért "harmadik" energia, mert másik kettőhöz kapcsolódik. A másik kettő pedig: (1) tudatosságod energiája (az emberi energia) és (2) az előtted álló kihívás energiája (egy helyzeti energia). Amikor képes vagy használni az (1)-et a (2) várakozásaiddal ellentétes kiküszöbölésére vagy megváltoztatására, akkor megteremtődik a (3), mely nem más mint a "manifesztálódott, megnyilvánult új energia". Ez az energia helyezkedik el a helyzet (interdimenzionális) piramisának csúcsán. Nevezzük el ezt "a kihívás hármasának". Bár az újonnan teremtett energia a piramis csúcsán helyezkedik el, mégis "horgony-energiának" nevezzük. Ez a hármas számú energia összeolvad a háló energiájával és megnöveli valami olyan dolognak a mennyiségét, melyről pár perc múlva fogunk beszélni. Itt az Emberi Lény tényleges teremtő energiájáról van szó, mely fizikailag érinti a Földet. Mielőtt folytatnánk, jegyezzétek meg a következőt: nem kívánjuk tőletek azt, hogy szörnyűséges élményeken menjetek át! Verjétek ki fejetekéből ezt a gondolatot. Azt kérjük tőletek, hogy a helyzetek keltette félelmet megértéssel űzzétek el. A félelem elűzése a helyzet megoldását, a Föld segítését... és a tényleges győzelmet jelenti mindenki számára.
Más szóval, ha teljes nyugalommal, bölcsességgel és szeretettel nézünk a tigris szemébe, akkor az lefekszik és fordul egyet a hátán. Értitek már, hogy mi a különbség a régi harci felfogás szerinti "keresd meg és pusztítsd el" elve és az új harci felfogás "keresd meg és hozd egyensúlyba" elve között? Ki mondta azt, hogy az ellenséget el kell pusztítani? Mert mi van akkor, ha az ellenség megváltoztatja nézeteit? Azt mondjátok, ez meglehetősen szokatlan lenne? Ellentétes az emberi természettel? De mi van akkor, ha ebben az új típusú harcban mindkét fél megváltozik? Mi van akkor, ha a nem kívánt dolgok elpusztítása, majd a dolgok megszokott módon való folytatása helyett mindkét fél nyer valamit és változik?
Jobb, ha hozzászoktok ehhez, mert az "indigó" tudatosság ezen alapszik!
Így tehát minden egyes alkalommal, amikor a kihívást félelmek nélkül és tényleges megoldást hozóan kezelitek, akkor azzal a bolygó mag-energiához járultok hozzá. Hogy a bolygó élet-magján belül hova? Bár nektek talán ez nem tűnik túl logikusnak, a hármas háló-rendszerhez, mely fönt és lent található. Már beszéltünk ennek komplexitásáról. Itt arról van szó, hogy kihívásaitokat gyakran kifejezetten abból a célból kapjátok, hogy a rájuk adott reakcióitokkal megteremtsétek a bolygó számára égetően szükséges energiát. És ki más tudná ezt megtenni, mint azok akik szeretik a Szellemet? Ki más tudná ezt az energiát jobban előállítani, mint azok akik erre a feladatra előzetesen feliratkoztak?
Összezavar...elhomályosítja a valódi Látásunk, az Érzékelésünk.
Képes megbénítani, és megteremteni annak a lehetőségét, hogy saját tekintetünket elkerülve,
szemlesütve, elkövessünk valami gyalázatos hazugságot.
És, ha magunkkal megtesszük, másokkal végképp.
Mi a baj a félelemmel, és egyáltalán a "negatívnak" címkézett érzéseinkkel?
Mert ugyan így menekülünk a fájdalom, vagy a gyász elől, és még ki tudja mennyi érzés elől.
Miért, és hogyan jutottunk el oda, hogy az életünk, az érzéseink jelentős részét
egyszerűen ki akarjuk rekeszteni?
A félelem valamikor régen igen jó szolgálatot tett, ugyanis megakadályozta például, hogy fajunk kipusztuljon.
A félelem segített eldönteni egy-egy helyzetben, hogy küzdjünk, avagy elmeneküljünk.
Ma is ugyanez lenne a szerepe az életünkben, hogy megvédjen minket, mégis egészen másképp hat ránk.
Mert ma már szinte mindentől félünk.
Félünk attól, hogy hibázunk.
Félünk nemet mondani az anyánknak, az apánknak, és mindenki másnak.
Nem engedjük felnőni a gyerekeinket, mert félünk szembenézni azzal, hogy a szülői szerepünk megváltozott.
Méltánytalanul megalázó kapcsolatokban élünk, mert félünk a magánytól, az egyedülléttől, de félünk a tömegtől, a sötét mozi soraitól, félünk a zajtól és a csendtől, a póktól, a kutyától, az egértől, az erdőtől (!).
Végtelen a sor...
Félünk attól, hogy kíméletlenül őszinték legyünk önmagunkhoz, ezért inkább
elhárító mechanizmusok sokaságát fejlesztjük ki.
Félünk az élettől és félünk a haláltól....
Félünk saját magunktól, a bennünk lévő erőtől, hisz nem tudjuk, kik is vagyunk valójában.
Rengeteg elnyomás, kirekesztés, gyűlölet, "...izmus" létrejötte, valamint a könyvvallások és dogmák kialakulása kellett ahhoz, hogy ennyire el tudjunk idegenedni önmagunktól és a Létezés csodálatos egységétől, hogy ennyire át tudjuk adni magunkat a rettegésnek, hogy ennyire féljünk az anyagtól, amelyben élünk.
És sajnos mindez a felelősség, az Élet, a Természet iránti tisztelet elárulásához vezetett. Az életünk immár nem tapasztalaton alapszik, hanem dogmákon és ideákon. A saját életünk nem más, mint egy virtuális valóság, amely elménkben kialakult dogmarendszerek képeire épül.
Mi magunk is kirekesztünk, dogmákat gyártunk, általánosítunk.
Lehet, hogy soha senki nem mondta még Neked, de az élet egy spirituális folyamat, a Lélek önálló útkeresése, aminek a lényege, hogy saját létezésére, és a létezéssel való viszonyára vonatkozó kérdéseket tesz föl, és nem elégszik meg mások által közvetített dogmatikus válaszokkal, vallási tanokkal, szabályokkal.
Az élet egy tapasztalati út, a dogmák pedig éppen a tapasztalásban gátolnak. A dogmák alapja is minden esetben a félelem, akár egyéni, akár vallási hitrendszerről beszélünk.
A Lélek önmaga létét és az Univerzumhoz fűződő viszonyát igyekszik megtalálni, megtapasztalni, amit a félelemmel teli életvitel ugyan úgy hátráltat, mint a vallási kondicionáltság.
Az útkeresés egy belső fejlődés, amely átalakulást indít el a személyiségben. A belső felfordulás folyamán lassan változnak az értékrendek, amit bűntudat érzése kísérhet, és megjelenhetnek egyéb - általunk negatívnak jellemzett - érzések. Ugyanakkor bepillanthatunk a Létezés mélyebb valóságaiba, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, és ez már eleve egy lehetőség arra, hogy a félelem érzését is másképpen kezeljük.
Rendkívül fontos, hogy szembenézzünk az árnyékunkkal és az összes félelmünkkel.
KRYON szerint
"A félelem nem egy energia. A félelem Isten szeretetének a hiánya. Egy űr és ezt az űrt dualitással töltitek ki. Hát ez a helyzet. Mindenben ott a választási lehetőség kedveseim.. Először is, fogjátok már fel, hogy a félelem abból a bizonytalanságból származik, amit ti jövőnek hívtok.
Micsoda neked Isten? Te része vagy egy közösségnek, egy energiának, amely elbűvölő. Nevezd Istennek, ha úgy gondolod. Ez a teremtő forrás. Ez minden ami van. Ez az Univerzum fénye. Ha minden elmúlik, ez megmarad és mindig is meg fog maradni. Ti mindig voltatok és mindig lesztek. Mindannyian. Egy darabja vagytok az örökkévalóságnak, amelynek nincs kezdete és nincs vége. Mindannyian. Ez fontos. Mindannyian.
Minden egyes alkalommal, amikor a félelmek kezdenek benned feljönni, de bölcsességed és tudásod révén legyőzöd őket, akkor egy csatát nyersz meg. Sőt ennél több is történik, a félelem száműzésének folyamata során egy harmadik energia keletkezik. Látszólag a semmiből megszületik valami, amit harmadik energiának hívunk. Azért "harmadik" energia, mert másik kettőhöz kapcsolódik. A másik kettő pedig: (1) tudatosságod energiája (az emberi energia) és (2) az előtted álló kihívás energiája (egy helyzeti energia). Amikor képes vagy használni az (1)-et a (2) várakozásaiddal ellentétes kiküszöbölésére vagy megváltoztatására, akkor megteremtődik a (3), mely nem más mint a "manifesztálódott, megnyilvánult új energia". Ez az energia helyezkedik el a helyzet (interdimenzionális) piramisának csúcsán. Nevezzük el ezt "a kihívás hármasának". Bár az újonnan teremtett energia a piramis csúcsán helyezkedik el, mégis "horgony-energiának" nevezzük. Ez a hármas számú energia összeolvad a háló energiájával és megnöveli valami olyan dolognak a mennyiségét, melyről pár perc múlva fogunk beszélni. Itt az Emberi Lény tényleges teremtő energiájáról van szó, mely fizikailag érinti a Földet. Mielőtt folytatnánk, jegyezzétek meg a következőt: nem kívánjuk tőletek azt, hogy szörnyűséges élményeken menjetek át! Verjétek ki fejetekéből ezt a gondolatot. Azt kérjük tőletek, hogy a helyzetek keltette félelmet megértéssel űzzétek el. A félelem elűzése a helyzet megoldását, a Föld segítését... és a tényleges győzelmet jelenti mindenki számára.
Más szóval, ha teljes nyugalommal, bölcsességgel és szeretettel nézünk a tigris szemébe, akkor az lefekszik és fordul egyet a hátán. Értitek már, hogy mi a különbség a régi harci felfogás szerinti "keresd meg és pusztítsd el" elve és az új harci felfogás "keresd meg és hozd egyensúlyba" elve között? Ki mondta azt, hogy az ellenséget el kell pusztítani? Mert mi van akkor, ha az ellenség megváltoztatja nézeteit? Azt mondjátok, ez meglehetősen szokatlan lenne? Ellentétes az emberi természettel? De mi van akkor, ha ebben az új típusú harcban mindkét fél megváltozik? Mi van akkor, ha a nem kívánt dolgok elpusztítása, majd a dolgok megszokott módon való folytatása helyett mindkét fél nyer valamit és változik?
Jobb, ha hozzászoktok ehhez, mert az "indigó" tudatosság ezen alapszik!
Így tehát minden egyes alkalommal, amikor a kihívást félelmek nélkül és tényleges megoldást hozóan kezelitek, akkor azzal a bolygó mag-energiához járultok hozzá. Hogy a bolygó élet-magján belül hova? Bár nektek talán ez nem tűnik túl logikusnak, a hármas háló-rendszerhez, mely fönt és lent található. Már beszéltünk ennek komplexitásáról. Itt arról van szó, hogy kihívásaitokat gyakran kifejezetten abból a célból kapjátok, hogy a rájuk adott reakcióitokkal megteremtsétek a bolygó számára égetően szükséges energiát. És ki más tudná ezt megtenni, mint azok akik szeretik a Szellemet? Ki más tudná ezt az energiát jobban előállítani, mint azok akik erre a feladatra előzetesen feliratkoztak?
2011. június 8., szerda
Minden embert te hívsz be az életedbe...
Szeretettel ajánlom neked kedves halev!
Sokat olvastam arról, hogy vannak emberi testben is angyalok….soha nem találkoztam még velük. Még az igazi angyalokat sem merem megpillantani, annyira nincs bennem kép, hogy milyenek lehetnek…ennélfogva nem mutatják meg magukat, nehogy megijedjek…..egyszerűen csak megérzem, ahogy a láthatatlan beleszövi magát a jelen pillanatomba…
Megsimogatnak, bizsergek és átjár valami óriási és elementáris szeretet, vagy éppen nem tudok megszólalni..esetleg sírni kezdek… Én így érzékelem őket….
De tegnap egy igazi angyallal találkoztam, férfi testben. Nem tudom, hogy így született-e vagy egyszerűen végigjárta poklai útját, hogy felismerje a küldetését, vagy csupán szükségem volt egy jó barátra, aki ő volt.
Rádöbbentem, hogy az ember, aki saját magában megtalálja a szeretet mélyben élő magját, ugyanolyan erővel bír, mint az angyalok, akik láthatatlanul körbelengenek és magas frekvenciájukkal tisztán szeretnek. Ráéreznek a szükségleteidre és megsúgják a válaszaidat. Így kristályosodik ki bennünk az a földi lény, aki séta és kávé közben egyen adásban közvetíti a mennyei adót a te számodra itt a földön.
Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian fontos részei vagyunk az égi fogaskerekeknek, hogy a gépezet súrlódásmentes működjön….de ez a játék nagyon is emberi és ösztönös volt számomra egészen idáig, sok buktatóval és fizikai és érzelmi arculcsapásokkal. Jó néhány éve próbálok "felébredni", vagyis letisztulni a társadalmi és családi és egyéb konvencióktól, félretolni a félelmeket és a szívem szavai szerint élni. De tudom, hogy gordiuszi csomók voltak még életem több fontos színterén. Pedig...szeretünk, oldódunk, emelkedünk, folyamatosan..
Amikor belép az amúgy szimpla kis hétköznapjaidba egy ilyen jó barát...azért mindig elgondolkodom, hogy mennyire szeretve vagyunk...vagy csak önmagamat szeretem ennyire?
Angyalom és segítőm volt…..Így valahogy, hogy képi és fizikai formában sétált mellettem így el tudom képzelni milyen lehetett a bibliában amikor Máriának megjelentek emberi alakban és elmondták, hogy úgy fog fia születni, hogy nem érinti meg Józsefet.Érdekes, hogy eddig ezt sohasem hittem el.
Szóval hosszú és mély beszélgetéseink olyanok voltak, mintha tényleg az ötödik dimenzióban dumálnánk egy láthatatlan burokban, ketten…egy tó partján. Megszűnt minden zaj, az idő és bármilyen kívánság vagy vágy…..Kb.4 olyan mély felismerésre jöttem rá a kapcsolatunk alatt..ami kvantumugrást eredményezett nálam és sokkal szabadabbá tett…és még kávéztam is mellette…Csomóoldás:) Vannak olyan szituk,- gondolom mindenkinél, -amiket nem egykönnyen oldunk meg, hanem csak forgunk-pörgünk saját magunk körül, hosszú ideig, na ilyenkor jön jól egy angyali baráti segítség, mert bele lehet ragadni. Hiába mondják, mindig visszacsúszol....ugyanoda.
Nem véletlenül találkoztunk….és ami a legfurcsább, hogy ahogy elérkeztél a saját kérdéseid megoldásához, kibontasz és kihámozol egy problémát....egyszerűen tovább állnak, a küldetés kipipálva...…oda ahol hallják, hogy szeretni kell…………mint az angyalok....
Sokat olvastam arról, hogy vannak emberi testben is angyalok….soha nem találkoztam még velük. Még az igazi angyalokat sem merem megpillantani, annyira nincs bennem kép, hogy milyenek lehetnek…ennélfogva nem mutatják meg magukat, nehogy megijedjek…..egyszerűen csak megérzem, ahogy a láthatatlan beleszövi magát a jelen pillanatomba…
Megsimogatnak, bizsergek és átjár valami óriási és elementáris szeretet, vagy éppen nem tudok megszólalni..esetleg sírni kezdek… Én így érzékelem őket….
De tegnap egy igazi angyallal találkoztam, férfi testben. Nem tudom, hogy így született-e vagy egyszerűen végigjárta poklai útját, hogy felismerje a küldetését, vagy csupán szükségem volt egy jó barátra, aki ő volt.
Rádöbbentem, hogy az ember, aki saját magában megtalálja a szeretet mélyben élő magját, ugyanolyan erővel bír, mint az angyalok, akik láthatatlanul körbelengenek és magas frekvenciájukkal tisztán szeretnek. Ráéreznek a szükségleteidre és megsúgják a válaszaidat. Így kristályosodik ki bennünk az a földi lény, aki séta és kávé közben egyen adásban közvetíti a mennyei adót a te számodra itt a földön.
Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian fontos részei vagyunk az égi fogaskerekeknek, hogy a gépezet súrlódásmentes működjön….de ez a játék nagyon is emberi és ösztönös volt számomra egészen idáig, sok buktatóval és fizikai és érzelmi arculcsapásokkal. Jó néhány éve próbálok "felébredni", vagyis letisztulni a társadalmi és családi és egyéb konvencióktól, félretolni a félelmeket és a szívem szavai szerint élni. De tudom, hogy gordiuszi csomók voltak még életem több fontos színterén. Pedig...szeretünk, oldódunk, emelkedünk, folyamatosan..
Amikor belép az amúgy szimpla kis hétköznapjaidba egy ilyen jó barát...azért mindig elgondolkodom, hogy mennyire szeretve vagyunk...vagy csak önmagamat szeretem ennyire?
Angyalom és segítőm volt…..Így valahogy, hogy képi és fizikai formában sétált mellettem így el tudom képzelni milyen lehetett a bibliában amikor Máriának megjelentek emberi alakban és elmondták, hogy úgy fog fia születni, hogy nem érinti meg Józsefet.Érdekes, hogy eddig ezt sohasem hittem el.
Szóval hosszú és mély beszélgetéseink olyanok voltak, mintha tényleg az ötödik dimenzióban dumálnánk egy láthatatlan burokban, ketten…egy tó partján. Megszűnt minden zaj, az idő és bármilyen kívánság vagy vágy…..Kb.4 olyan mély felismerésre jöttem rá a kapcsolatunk alatt..ami kvantumugrást eredményezett nálam és sokkal szabadabbá tett…és még kávéztam is mellette…Csomóoldás:) Vannak olyan szituk,- gondolom mindenkinél, -amiket nem egykönnyen oldunk meg, hanem csak forgunk-pörgünk saját magunk körül, hosszú ideig, na ilyenkor jön jól egy angyali baráti segítség, mert bele lehet ragadni. Hiába mondják, mindig visszacsúszol....ugyanoda.
Nem véletlenül találkoztunk….és ami a legfurcsább, hogy ahogy elérkeztél a saját kérdéseid megoldásához, kibontasz és kihámozol egy problémát....egyszerűen tovább állnak, a küldetés kipipálva...…oda ahol hallják, hogy szeretni kell…………mint az angyalok....
2011. június 7., kedd
Ultra felsőbb valóságaink
Minden akkor indult, amikor néhányunk beleegyezését adta, hogy ha itt az idő emlékezni fog…ki fog tekinteni az egó magas falai mögül és bele mer nézni az ismeretlenbe, amelyről semmi fogalma nincs. Minden életünknek hosszú és fájdalmas karmikus köreit, szenvedéseit, be nem teljesült álmait…varázslatait és az illúziókat hátrasöpörve felegyenesedünk…..Darwin jutott eszembe..amikor a suliban láttam a majmokat két lábra állni. Igen a sötétség idejének vége, és ez pontosan az a szellemi evolúció, ami azért évezredeken át nyomott hagyott bennünk. Jelenlegi testünk minden porcikájában vannak lenyomatai a szellemünkben szerzett sebeknek…minden földi és más világbeli életünk fájdalmas útmutatói. Jó, ha érzed..és ne ijedj meg.... az utazás még csak most kezdődik…
Amikor leveszed a hátrahagyott szerepeid, hibáid…ki és meg nem élt aspektusaid és maradék karmád fekete köpenyét…csak a fény fog szárnyalni melletted és egy leszel vele. Ezért mondjuk olyan költőien, hogy figyeld a szél szavát, mert egy vagy vele…és vezet..arra ahol lenned kell, ahol szeretned kell.
Igen, egyre többen érkezünk meg a saját kis világunkba és üdvözüljük egymást…mert jó emlékezni az otthoniakra itt a földön, velük sétálni, álmodni és érezni. Most itt, ebben az időben térben változunk…és változtatunk együtt és mégis mindenki külön…a saját szíve szerint. Aludtunk, hosszú ciklusokon át, majdnem mindig ugyanarra ébredtünk, fejlődtünk, törtünk, zúztunk, szerettünk és gyilkoltunk, varázsoltunk és gyógyítottunk…minden oldalon álltunk. A mostani idők egyedül a szeretetről szólnak, kihúzták a másik oldal erejét a lábunk alól…és kaptunk még egy esélyt, talán mindig erre vártunk.
Fura, hogy nincs polaritás, egyenes az út, fura, hogy van vezetésed, tudod a dolgod, fura, hogy segítve vagy minden oldalról…fura, hogy sokan vagyunk, és mégis mind mások, és nem kell beleolvadnunk senkibe és semmibe, hogy erőnket elvegye, vagy visszaadja. Fura, hogy ami velünk történik, mindenkire kihat, és számít, hogy ki vagy. Fura, hogy érzed és látod a gondolataid megvalósulnak, és a tetteidet elismerés övezi, egyáltalán fura, hogy átlátszó vagy. És nagyon fura, hogy rájössz minden energia, a pénz, amiért nem kell görcsölnöd, a barátok és szerelmek, a munka, amit imádsz, a házad, amilyet álmodtál, az országod, a helyek amerre vágyódsz, más kultúrák, más emberek, és te mindennel egy vagy, minden, azaz bármi lehetséges amit megálmodsz, mert az álmod a szeretetből van szőve.
Rengeteg fájdalom és mind benned maradt, észrevétlenül megtanultad és megszoktad, hogy nincs egyik a másik nélkül. Kiiktatták a vége felé, éppen most. Most már emlékszel, ki volnál és hová tartasz?
2011. június 6., hétfő
A szeretet töménysége
Ne szabj határt a Szívednek. Vagyunk egypáran, akik tudunk és akarunk szívből élni, miért is kellene elrejteni ezt?
A világban az érzések úgy működnek, ahogy az egó parancsolgat nekik. Kiválasztunk valakit, hogy szeressünk, hogy megérintsünk, hogy felelősséget vállaljunk vele egy családért…. Emberi szűrőkön áramlik át a szeretet, rajtad és rajtam keresztül…ha sodródunk és nem figyeljük a szél szavát, egyszerűen elmerülünk az egó börtöneiben, csak körbeleng, de nem folyik, nem áramlik keresztül rajtunk. Még tiszta jóakaratból is mellé lehet nyúlni, és bele lehet sétálni a saját csapdáidba. Gondolom az egyház pont ezt élvezi, micsoda éhségcsillapító a dogma, a jóravaló ember egójának.
Kiválaszthatod a listádról, hogy most éppen szeressek, vagy szenvedéllyel öleljek, esetleg csak szerelmes akarok lenni, de mind - mind te döntöd el, illetve a helyes kis egód, melyikhez van éppen kedved ma. Mivel a tudatunk egy mély polcán el van rejtve, hogy az orgazmus találkozás a transzcendenssel, mindenkivel ki akartuk próbálni, megszemélyesíted az isteni találkozás pillanatát, egy emberi lénybe vetíted, de mindannyiszor csalódással végződik.
Elfelejtettük, hogy a Szeretet magától is áramlik. Mindig mi akarjuk irányítani. Megszabni a formáját, a mennyiségét, és az irányát. Alkalmazkodva a társadalmi elvárásokhoz, szülői és bármilyen felekezetek dogmáihoz, illetve a saját jól megérdemelt kívánságainkhoz és vágyainkhoz, az egónkhoz.
A szeretet, a feltétel nélküli, szerelmes lehelet mindenben és mindenütt veled lélegzik, bárhová nézel és bármerre mész, egy veled amíg a földön sétálsz…és ha hallod a hangját vezetni is szokott…irányít és vigaszt is ad neked. A szeretete..ölelése a tiéd, Te miért szabsz határt és korlátozod az erejét és a mennyiségét? Csak hagyjatok neki teret s nyissátok meg Szívetek. A többi jön magától, hiszen ez az energia mindenen áthatol.
A világban az érzések úgy működnek, ahogy az egó parancsolgat nekik. Kiválasztunk valakit, hogy szeressünk, hogy megérintsünk, hogy felelősséget vállaljunk vele egy családért…. Emberi szűrőkön áramlik át a szeretet, rajtad és rajtam keresztül…ha sodródunk és nem figyeljük a szél szavát, egyszerűen elmerülünk az egó börtöneiben, csak körbeleng, de nem folyik, nem áramlik keresztül rajtunk. Még tiszta jóakaratból is mellé lehet nyúlni, és bele lehet sétálni a saját csapdáidba. Gondolom az egyház pont ezt élvezi, micsoda éhségcsillapító a dogma, a jóravaló ember egójának.
Kiválaszthatod a listádról, hogy most éppen szeressek, vagy szenvedéllyel öleljek, esetleg csak szerelmes akarok lenni, de mind - mind te döntöd el, illetve a helyes kis egód, melyikhez van éppen kedved ma. Mivel a tudatunk egy mély polcán el van rejtve, hogy az orgazmus találkozás a transzcendenssel, mindenkivel ki akartuk próbálni, megszemélyesíted az isteni találkozás pillanatát, egy emberi lénybe vetíted, de mindannyiszor csalódással végződik.
Elfelejtettük, hogy a Szeretet magától is áramlik. Mindig mi akarjuk irányítani. Megszabni a formáját, a mennyiségét, és az irányát. Alkalmazkodva a társadalmi elvárásokhoz, szülői és bármilyen felekezetek dogmáihoz, illetve a saját jól megérdemelt kívánságainkhoz és vágyainkhoz, az egónkhoz.
A szeretet, a feltétel nélküli, szerelmes lehelet mindenben és mindenütt veled lélegzik, bárhová nézel és bármerre mész, egy veled amíg a földön sétálsz…és ha hallod a hangját vezetni is szokott…irányít és vigaszt is ad neked. A szeretete..ölelése a tiéd, Te miért szabsz határt és korlátozod az erejét és a mennyiségét? Csak hagyjatok neki teret s nyissátok meg Szívetek. A többi jön magától, hiszen ez az energia mindenen áthatol.
2011. június 3., péntek
Az egyensúly
„Amikor ebbe a harmadik dimenzióba jöttél, meg akartad érteni és hinni akartad a szeretet telt illatát. Meg akartad tapasztalni a félelem nélküli szeretetet. Mégis, azért, hogy elutazz a harmadik dimenzióba, meg kell tapasztalnod a kettősséget – a félelmet, melyet a szeretet egyensúlyoz ki.. A Most hatalma, úgymint a szeretet hatalma mentes a félelemtől.”
Nos, azért ez így teljesen egyértelmű, de hogyan érinti mindez a mindennapjainkat? Minden élőlény energia, köztük embertársaink is, és mi is, sőt az állatok, növények és kövek is. A vonzás törvénye szerint a dolgok is, amik kielégítik a szükségleteinket. Az egzisztenciális kielégülés, vagyis a számodra megfelelő értelmes munka, a társ és párkapcsolataink, vagyis az égi szerelem és üdítő barátságok, és az eszközök amelyek lényedet a teljes boldogságba emelik, kinek-kinek a szenvedélye szerint, házak, autók, biciklik, állatok, kertek..ruhák..lényünk szövetei, amiket kivetítünk magunk köré és amik bennünket jelentenek.
Engem teljesen helyrebillentett a tény, miszerint nem kérnem kell, vagy vágyakoznom ha valami hiányzik, hanem el kell távolítanom a szituációmba nem illő dolgokat teljesen egyedül. Olyan kép tárult fel, hogy saját magad vagy nagyszerű életed szobrásza, tényleg. Na ez a kiegyensúlyozás.
De ahhoz, hogy lásd mire van, vagy éppen nincs szükséged, éleslátásra, bölcsességre van szükséged. Ha benne akarsz maradni a saját régi, jó szolgálatot tett megszokásaidba, ne ülj le meditálni az új életedért. Sokunknak az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy megtaláljuk mi az a világ, ahol lenni akarunk, mert minden a te döntéseden és választásodon alapul. A megalkuvás nem vezet eredményre, abban a valóságodban tart, ahol maradni akarsz.
Az egyensúly lényege, az hogy meglásd helyzeted oda nem illő részeit, újra alkotod, ezzel kiegyensúlyozod. A sötét, vagyis számodra kellemetlen, rossz érzéseket keltő vagy másként negatív részeket kiemeled és beleteszed a benned élő szereteted tiszta erejét, ami lehet egy érzés, ami előre visz, egy álom, ami a szíved melegéből jön. Hiszem, hogy mind szerelemből vagyunk…csak éppen máshol állunk a szerelmünk lépcsőin, ezt nevezzük a tudatosságunk szintjeinek, ami az egység felé visz. Minél több darabkát helyezel a helyére életedben, annál szebben hallod a kórust magad körül és érzed úgy, hogy valami nagy dolog kattant a helyére magadban és ennélfogva az életedben, amit magadnak teremtesz. ha elindulsz ezen az úton és kinyilvánítod az igényedet, hogy változtass, nem csak a kis világ változik meg körülötted, hanem minden benned és rajtad keresztül mindenben. Ez a klasszikus egyensúly. Nincs múlt, és nincs jövő..egyiket sem húzod magaddal a mostba, egyszerűen csak az a pillanat van, amikor leülsz és átgondolod hol akarsz most lenni, illúziómentesen és félelmek nélkül.
Nos, azért ez így teljesen egyértelmű, de hogyan érinti mindez a mindennapjainkat? Minden élőlény energia, köztük embertársaink is, és mi is, sőt az állatok, növények és kövek is. A vonzás törvénye szerint a dolgok is, amik kielégítik a szükségleteinket. Az egzisztenciális kielégülés, vagyis a számodra megfelelő értelmes munka, a társ és párkapcsolataink, vagyis az égi szerelem és üdítő barátságok, és az eszközök amelyek lényedet a teljes boldogságba emelik, kinek-kinek a szenvedélye szerint, házak, autók, biciklik, állatok, kertek..ruhák..lényünk szövetei, amiket kivetítünk magunk köré és amik bennünket jelentenek.
Engem teljesen helyrebillentett a tény, miszerint nem kérnem kell, vagy vágyakoznom ha valami hiányzik, hanem el kell távolítanom a szituációmba nem illő dolgokat teljesen egyedül. Olyan kép tárult fel, hogy saját magad vagy nagyszerű életed szobrásza, tényleg. Na ez a kiegyensúlyozás.
De ahhoz, hogy lásd mire van, vagy éppen nincs szükséged, éleslátásra, bölcsességre van szükséged. Ha benne akarsz maradni a saját régi, jó szolgálatot tett megszokásaidba, ne ülj le meditálni az új életedért. Sokunknak az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy megtaláljuk mi az a világ, ahol lenni akarunk, mert minden a te döntéseden és választásodon alapul. A megalkuvás nem vezet eredményre, abban a valóságodban tart, ahol maradni akarsz.
Az egyensúly lényege, az hogy meglásd helyzeted oda nem illő részeit, újra alkotod, ezzel kiegyensúlyozod. A sötét, vagyis számodra kellemetlen, rossz érzéseket keltő vagy másként negatív részeket kiemeled és beleteszed a benned élő szereteted tiszta erejét, ami lehet egy érzés, ami előre visz, egy álom, ami a szíved melegéből jön. Hiszem, hogy mind szerelemből vagyunk…csak éppen máshol állunk a szerelmünk lépcsőin, ezt nevezzük a tudatosságunk szintjeinek, ami az egység felé visz. Minél több darabkát helyezel a helyére életedben, annál szebben hallod a kórust magad körül és érzed úgy, hogy valami nagy dolog kattant a helyére magadban és ennélfogva az életedben, amit magadnak teremtesz. ha elindulsz ezen az úton és kinyilvánítod az igényedet, hogy változtass, nem csak a kis világ változik meg körülötted, hanem minden benned és rajtad keresztül mindenben. Ez a klasszikus egyensúly. Nincs múlt, és nincs jövő..egyiket sem húzod magaddal a mostba, egyszerűen csak az a pillanat van, amikor leülsz és átgondolod hol akarsz most lenni, illúziómentesen és félelmek nélkül.
2011. június 1., szerda
A szabadság
Sosem értettem miért érzem magamat olyan nagyon szabadnak..a hippi kultúrával azonosítottam régebben, de már látom, hogy a frekvenciáim keresték a helyüket...ez most is így van. A rezgéseink akkor érzik jól magukat bennünk, ha nincsenek belemosódva semmilyen ember által képviselt keretbe, ránk erőltetett civilizált "viselkedésformába."
De mi is a szabadság, mi az amiért annyira kell, amiért mindent eldobunk, és ami mindent felfordít bennünk és körülöttünk. Amíg csak a tévét nézed és főiskolára jársz, a szabad pillanataidban száguldozol a motorkerékpároddal, táncolsz a haverokkal és néha egy kicsit sokat iszol. Vannak akiket a szex tesz szabaddá, mert a tudatunk egy mély polcán van egy poros info arról, hogy az orgazmus élmény találkozás a transzcendenssel. A valódi szabadság azonban csak nehezen felfogható, szemmel nem látható. A kapu hozzá pedig te magad vagy. Sosem gondoltad volna, hogy valaha is fontos leszel saját magadnak. Amikor elkezdesz ezen gondolkodni, akkor kezdesz a szíveddel látni, és veszíted el az intellektuális napszemüvegedet, amelyen keresztül az elméd eddig felfogta a világot.
„A szabadság frekvenciájának felfedezése közben a kapcsolattartás sok régi formáját nagyon boszszantónak fogod érezni. Ezt a szabadságfrekvenciát kell a bolygóra hoznod. Először természetesen a saját életedbe és családodba, saját kapcsolataidba építed be. Megtanulhatod, miként légy szabad úgy, hogy közben az élet megszámlálhatatlan kapcsolatában, kötelékében és eseményében veszel részt."
De mi is az a frekvencia, mi az ami igazából a szabadság frekvenciája? Minden energia. A porszem is, a nap is.
A frekvencia pedig a rezgés különbsége, megkülönböztetése. Egy szikla lassabban rezeg, kisebb frekvencián, mint a víz, aztán a levegő, aztán a többi dimenzió. Nő a rezgés, a frekvencia. Így finomodik az energia. És hogyan néz ki ez tebenned, a te tudatodban, a saját szabadság élményedben? A te tudatod energiájának a frekvenciája azért fontos, mert ha tele vagy blokokkal nem tud benned a szabadságod magas rezgésen terjedni, levert vagy, zavart és tele vagy félelmekkel, amiket nagyrészt elfojtasz, vagy egyszerűen félretolod. Így a benned zajló frekvenciaáradat zavaros és alacsony energiájú lesz, vagyis sodródsz, és ha ki akarod engedni a gőzt, inkább elmész szabadság élményeket szerezni, mondjuk, száguldozol egyet. A kulcs benned, a saját szabadságodhoz az elfojtások megengedése…és a félelmekkel való szembenézés. Így valahogy közelebb kerülsz magadhoz és a saját szabadságodhoz. Elindulsz a saját középpontod felé, ahol egyszer csak szabaddá válsz, és az is maradsz. Így válsz saját magad dimenziókapujává..ahol minden, azaz bármi lehetséges. És nincs szükséged külső szabadságélményekre, mert megéled önmagaddal.
A frekvencia pedig a rezgés különbsége, megkülönböztetése. Egy szikla lassabban rezeg, kisebb frekvencián, mint a víz, aztán a levegő, aztán a többi dimenzió. Nő a rezgés, a frekvencia. Így finomodik az energia. És hogyan néz ki ez tebenned, a te tudatodban, a saját szabadság élményedben? A te tudatod energiájának a frekvenciája azért fontos, mert ha tele vagy blokokkal nem tud benned a szabadságod magas rezgésen terjedni, levert vagy, zavart és tele vagy félelmekkel, amiket nagyrészt elfojtasz, vagy egyszerűen félretolod. Így a benned zajló frekvenciaáradat zavaros és alacsony energiájú lesz, vagyis sodródsz, és ha ki akarod engedni a gőzt, inkább elmész szabadság élményeket szerezni, mondjuk, száguldozol egyet. A kulcs benned, a saját szabadságodhoz az elfojtások megengedése…és a félelmekkel való szembenézés. Így valahogy közelebb kerülsz magadhoz és a saját szabadságodhoz. Elindulsz a saját középpontod felé, ahol egyszer csak szabaddá válsz, és az is maradsz. Így válsz saját magad dimenziókapujává..ahol minden, azaz bármi lehetséges. És nincs szükséged külső szabadságélményekre, mert megéled önmagaddal.
kerek egész ember
A minap olvastam egy barátom honlapján. Olyan nagyon földszagú volt, semmi ezotéria, spri felhők, nagyon nem fogott meg a kifejezésben semmi. Inkább olyan sámánok, táltosok által használt kifejezés volt, ami csakis az ő mágiájuk része. Mára perdült egy nagyot az életem, pontosabban a lelkemben élő képek forogtak egyet, a fogaskerekek a teljesség felé billentek. Megmondom őszintén megint a szerelem a téma. A lelkünk legkisebb érzelmi részeinek az egység felé vezető tánca.
Fiatalabb koromban, a kislány bennem tisztán látta az élet elkülönültségét, és olyannyira megszokta, hogy a pasikat már eleve így osztályoztam: ezzel lehet mozizni, azzal jót dumálni, és a pistával talán jó a kézfogás és a csók. Az esküvőről pedig azt gondoltam, hogy az csakis az újságokban létezik. Osztályoztunk, és nem csak én. Aztán ahogy teltek az évek, az értelmes pasik nagyon nem voltak jó fiúk és maradtam a kevésbé értelmes, de jó szívű rétegnél. Már ez a rétegezés is megtörtént. Vonzó pasiba ne legyél szerelmes, mert törik a szíveket. A melósoknak meg túl sok vagy, de legalább tudnak szeretni, ha már mást nem is. Uramisten, ez ment, tényleg.
A palacsintát, amit egészben szeretünk, minden jel szerint szeletekben tálalta az élet. Szomorú voltam. A harmincas éveim elején úgy döntöttem lezárom a szingli osztályozást, és maradok annál, aki a legjobban szeret, akárki is az. Nagy levegő kellett hozzá, mert éreztem ezzel feladok minden reményt a teljes csokis palacsinta egészben történő megevéséhez. Itt vesztettem el a kedvem és a hitem.
Amikor elkezdtem az utamat saját magam felé, furának éreztem ezt az elhamarkodott döntésemet, és jócskán ki kellett ásnom magamat a saját fejbevágásaim alól. Belátom csodaszép fiaim születtek, és ezt nem szabad elfelejtenem, de az út nélkülük, vagy velük, mégis csakis az enyém. Hideg zuhany volt a pasi is aki minden reggel és este ugyanolyan volt.
Vagyunk, akik vagyunk, szőkén, barnán, fiatalon, idősebben, blues zenét szerető, vagy matekos fejjel, melós, vagy értelmiségi, tök mindegy, egy helyen vagyunk és egyek, gyerekkel vagy anélkül,mégis szépek a magunk kicsi szíveivel.
A vágy, hogy kerek egész ember legyek mindennél több bennem. A lelkem összes rezdülésével azon vagyok, hogy a szerelem, a föld legszebb ajándéka is teljes egészében legyen előttem, mint a csokis palacsinta. Minden lélekrészünk, energiánk erre vágyik a teljes összeolvadás megélésére, nem pedig az elkülönültségek tovább erősítésére. Nem tudom, ki hogy van vele, de a kerek egész az nem fél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)