A karma

Sokan sokfélét írtak már erről a minden embert sejtszinten mozgató és rángató erőről, ami annyira megfejthetetlenül misztikus, mégis egész életünk minden színterét megmagyarázhatatlanul befolyásoló valamiről, amit a mi nyugati kultúránkban karmának nevezünk.
Jómagam is csak olvastam, faltam a sok irodalmat, tágítottam a fejemet, hizlaltam az intellektusomat, amíg szembe nem jött velem a saját karmám, és a bőrömön nem éreztem hatalmas súlyát. Kiló számra cipeljük a megfejthetetlen szövedékeket kapcsolatainkban, munkáinkban és gyerekeink nevelésében, a hobbijainkban és az utazásainkban. Olyan mintha egy marionett báb lennél és ezek a láthatatlan kötelek húznak, vonnak, tologatnak, és te csak kapkodod a fejedet, hogy hol is vesztettem el a fonalat, mert ez már nem is én vagyok.
A karma, nem az életfeladatod, amiért ide jöttél és nem is a fokozatosan felismert kényszereid, félelmeid, mert ezek a te leckéid, amiket saját fejlődésed érdekében állítottál be a képbe, a karma a régi energia utolsó nagy dobása ebben az életedben, a kiegyensúlyozás megtétele a fizikai és a mentális, érzelmi és szellemi síkokon. Az adok-kapok törvényének levetülése, amely ebben az új tudatosságban már nevetségesen is hangzik. Volt idő, amikor egy- egy tévedésedet, illetve hibádat egy egész életen át egyensúlyoztad, nem volt más lehetőséged, a pofonokat vissza kellett kapnod, és adnod. Így volt igazságos és így volt meg az egyensúly. És most olyan időket élünk, hogy a mai indigó gyerekek karma nélkül születnek, nincsenek sejtszinten kódolt irányvonalaik, teljes egészében átlátják azt amit mi nem is tudunk elnevezni igazán, a globális tudatszint-emelkedést.
Igen, ráláttam a szőnyeg alatti mikro szövedékekre, amikor a környezeted rökönyödve kérdezi, hogy miért , és hozzád ez nem illik és hogy nem vagy önmagad, ha ezt és ezt teszed. Na ez a karma, amikor megmagyarázhatatlanul beleolvadsz egy fényévekre lévő pasiba évekig, és amikor felébredsz megkérdezed önmagadtól, mi a fenét keresek én itt? Dolgotok volt, egyensúlyoztál és aztán összepakolsz és lelépsz. A karma pedig beteljesítette a feladatát, megadtad és megkaptad, és semmiről nincs tudomásod, pedig a szőnyeg alatti szállak eltűntek, a küldetés teljesítve, és hirtelen olyan nagyot fordul minden körülötted, mintha most keltél volna fel a „csipkerózsika álmodból”. Karma nélkül haladhatsz tovább. A nélkül a hajtóerő nélkül, ami a mai indigó tinédzserekben egyáltalán nincs jelen.