Összezavar...elhomályosítja a valódi Látásunk, az Érzékelésünk.
Képes megbénítani, és megteremteni annak a lehetőségét, hogy saját tekintetünket elkerülve,
szemlesütve, elkövessünk valami gyalázatos hazugságot.
És, ha magunkkal megtesszük, másokkal végképp.
Mi a baj a félelemmel, és egyáltalán a "negatívnak" címkézett érzéseinkkel?
Mert ugyan így menekülünk a fájdalom, vagy a gyász elől, és még ki tudja mennyi érzés elől.
Miért, és hogyan jutottunk el oda, hogy az életünk, az érzéseink jelentős részét
egyszerűen ki akarjuk rekeszteni?
A félelem valamikor régen igen jó szolgálatot tett, ugyanis megakadályozta például, hogy fajunk kipusztuljon.
A félelem segített eldönteni egy-egy helyzetben, hogy küzdjünk, avagy elmeneküljünk.
Ma is ugyanez lenne a szerepe az életünkben, hogy megvédjen minket, mégis egészen másképp hat ránk.
Mert ma már szinte mindentől félünk.
Félünk attól, hogy hibázunk.
Félünk nemet mondani az anyánknak, az apánknak, és mindenki másnak.
Nem engedjük felnőni a gyerekeinket, mert félünk szembenézni azzal, hogy a szülői szerepünk megváltozott.
Méltánytalanul megalázó kapcsolatokban élünk, mert félünk a magánytól, az egyedülléttől, de félünk a tömegtől, a sötét mozi soraitól, félünk a zajtól és a csendtől, a póktól, a kutyától, az egértől, az erdőtől (!).
Végtelen a sor...
Félünk attól, hogy kíméletlenül őszinték legyünk önmagunkhoz, ezért inkább
elhárító mechanizmusok sokaságát fejlesztjük ki.
Félünk az élettől és félünk a haláltól....
Félünk saját magunktól, a bennünk lévő erőtől, hisz nem tudjuk, kik is vagyunk valójában.
Rengeteg elnyomás, kirekesztés, gyűlölet, "...izmus" létrejötte, valamint a könyvvallások és dogmák kialakulása kellett ahhoz, hogy ennyire el tudjunk idegenedni önmagunktól és a Létezés csodálatos egységétől, hogy ennyire át tudjuk adni magunkat a rettegésnek, hogy ennyire féljünk az anyagtól, amelyben élünk.
És sajnos mindez a felelősség, az Élet, a Természet iránti tisztelet elárulásához vezetett. Az életünk immár nem tapasztalaton alapszik, hanem dogmákon és ideákon. A saját életünk nem más, mint egy virtuális valóság, amely elménkben kialakult dogmarendszerek képeire épül.
Mi magunk is kirekesztünk, dogmákat gyártunk, általánosítunk.
Lehet, hogy soha senki nem mondta még Neked, de az élet egy spirituális folyamat, a Lélek önálló útkeresése, aminek a lényege, hogy saját létezésére, és a létezéssel való viszonyára vonatkozó kérdéseket tesz föl, és nem elégszik meg mások által közvetített dogmatikus válaszokkal, vallási tanokkal, szabályokkal.
Az élet egy tapasztalati út, a dogmák pedig éppen a tapasztalásban gátolnak. A dogmák alapja is minden esetben a félelem, akár egyéni, akár vallási hitrendszerről beszélünk.
A Lélek önmaga létét és az Univerzumhoz fűződő viszonyát igyekszik megtalálni, megtapasztalni, amit a félelemmel teli életvitel ugyan úgy hátráltat, mint a vallási kondicionáltság.
Az útkeresés egy belső fejlődés, amely átalakulást indít el a személyiségben. A belső felfordulás folyamán lassan változnak az értékrendek, amit bűntudat érzése kísérhet, és megjelenhetnek egyéb - általunk negatívnak jellemzett - érzések. Ugyanakkor bepillanthatunk a Létezés mélyebb valóságaiba, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, és ez már eleve egy lehetőség arra, hogy a félelem érzését is másképpen kezeljük.
Rendkívül fontos, hogy szembenézzünk az árnyékunkkal és az összes félelmünkkel.
KRYON szerint
"A félelem nem egy energia. A félelem Isten szeretetének a hiánya. Egy űr és ezt az űrt dualitással töltitek ki. Hát ez a helyzet. Mindenben ott a választási lehetőség kedveseim.. Először is, fogjátok már fel, hogy a félelem abból a bizonytalanságból származik, amit ti jövőnek hívtok.
Micsoda neked Isten? Te része vagy egy közösségnek, egy energiának, amely elbűvölő. Nevezd Istennek, ha úgy gondolod. Ez a teremtő forrás. Ez minden ami van. Ez az Univerzum fénye. Ha minden elmúlik, ez megmarad és mindig is meg fog maradni. Ti mindig voltatok és mindig lesztek. Mindannyian. Egy darabja vagytok az örökkévalóságnak, amelynek nincs kezdete és nincs vége. Mindannyian. Ez fontos. Mindannyian.
Minden egyes alkalommal, amikor a félelmek kezdenek benned feljönni, de bölcsességed és tudásod révén legyőzöd őket, akkor egy csatát nyersz meg. Sőt ennél több is történik, a félelem száműzésének folyamata során egy harmadik energia keletkezik. Látszólag a semmiből megszületik valami, amit harmadik energiának hívunk. Azért "harmadik" energia, mert másik kettőhöz kapcsolódik. A másik kettő pedig: (1) tudatosságod energiája (az emberi energia) és (2) az előtted álló kihívás energiája (egy helyzeti energia). Amikor képes vagy használni az (1)-et a (2) várakozásaiddal ellentétes kiküszöbölésére vagy megváltoztatására, akkor megteremtődik a (3), mely nem más mint a "manifesztálódott, megnyilvánult új energia". Ez az energia helyezkedik el a helyzet (interdimenzionális) piramisának csúcsán. Nevezzük el ezt "a kihívás hármasának". Bár az újonnan teremtett energia a piramis csúcsán helyezkedik el, mégis "horgony-energiának" nevezzük. Ez a hármas számú energia összeolvad a háló energiájával és megnöveli valami olyan dolognak a mennyiségét, melyről pár perc múlva fogunk beszélni. Itt az Emberi Lény tényleges teremtő energiájáról van szó, mely fizikailag érinti a Földet. Mielőtt folytatnánk, jegyezzétek meg a következőt: nem kívánjuk tőletek azt, hogy szörnyűséges élményeken menjetek át! Verjétek ki fejetekéből ezt a gondolatot. Azt kérjük tőletek, hogy a helyzetek keltette félelmet megértéssel űzzétek el. A félelem elűzése a helyzet megoldását, a Föld segítését... és a tényleges győzelmet jelenti mindenki számára.
Más szóval, ha teljes nyugalommal, bölcsességgel és szeretettel nézünk a tigris szemébe, akkor az lefekszik és fordul egyet a hátán. Értitek már, hogy mi a különbség a régi harci felfogás szerinti "keresd meg és pusztítsd el" elve és az új harci felfogás "keresd meg és hozd egyensúlyba" elve között? Ki mondta azt, hogy az ellenséget el kell pusztítani? Mert mi van akkor, ha az ellenség megváltoztatja nézeteit? Azt mondjátok, ez meglehetősen szokatlan lenne? Ellentétes az emberi természettel? De mi van akkor, ha ebben az új típusú harcban mindkét fél megváltozik? Mi van akkor, ha a nem kívánt dolgok elpusztítása, majd a dolgok megszokott módon való folytatása helyett mindkét fél nyer valamit és változik?
Jobb, ha hozzászoktok ehhez, mert az "indigó" tudatosság ezen alapszik!
Így tehát minden egyes alkalommal, amikor a kihívást félelmek nélkül és tényleges megoldást hozóan kezelitek, akkor azzal a bolygó mag-energiához járultok hozzá. Hogy a bolygó élet-magján belül hova? Bár nektek talán ez nem tűnik túl logikusnak, a hármas háló-rendszerhez, mely fönt és lent található. Már beszéltünk ennek komplexitásáról. Itt arról van szó, hogy kihívásaitokat gyakran kifejezetten abból a célból kapjátok, hogy a rájuk adott reakcióitokkal megteremtsétek a bolygó számára égetően szükséges energiát. És ki más tudná ezt megtenni, mint azok akik szeretik a Szellemet? Ki más tudná ezt az energiát jobban előállítani, mint azok akik erre a feladatra előzetesen feliratkoztak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése