A minap olvastam egy barátom honlapján. Olyan nagyon földszagú volt, semmi ezotéria, spri felhők, nagyon nem fogott meg a kifejezésben semmi. Inkább olyan sámánok, táltosok által használt kifejezés volt, ami csakis az ő mágiájuk része. Mára perdült egy nagyot az életem, pontosabban a lelkemben élő képek forogtak egyet, a fogaskerekek a teljesség felé billentek. Megmondom őszintén megint a szerelem a téma. A lelkünk legkisebb érzelmi részeinek az egység felé vezető tánca.
Fiatalabb koromban, a kislány bennem tisztán látta az élet elkülönültségét, és olyannyira megszokta, hogy a pasikat már eleve így osztályoztam: ezzel lehet mozizni, azzal jót dumálni, és a pistával talán jó a kézfogás és a csók. Az esküvőről pedig azt gondoltam, hogy az csakis az újságokban létezik. Osztályoztunk, és nem csak én. Aztán ahogy teltek az évek, az értelmes pasik nagyon nem voltak jó fiúk és maradtam a kevésbé értelmes, de jó szívű rétegnél. Már ez a rétegezés is megtörtént. Vonzó pasiba ne legyél szerelmes, mert törik a szíveket. A melósoknak meg túl sok vagy, de legalább tudnak szeretni, ha már mást nem is. Uramisten, ez ment, tényleg.
A palacsintát, amit egészben szeretünk, minden jel szerint szeletekben tálalta az élet. Szomorú voltam. A harmincas éveim elején úgy döntöttem lezárom a szingli osztályozást, és maradok annál, aki a legjobban szeret, akárki is az. Nagy levegő kellett hozzá, mert éreztem ezzel feladok minden reményt a teljes csokis palacsinta egészben történő megevéséhez. Itt vesztettem el a kedvem és a hitem.
Amikor elkezdtem az utamat saját magam felé, furának éreztem ezt az elhamarkodott döntésemet, és jócskán ki kellett ásnom magamat a saját fejbevágásaim alól. Belátom csodaszép fiaim születtek, és ezt nem szabad elfelejtenem, de az út nélkülük, vagy velük, mégis csakis az enyém. Hideg zuhany volt a pasi is aki minden reggel és este ugyanolyan volt.
Vagyunk, akik vagyunk, szőkén, barnán, fiatalon, idősebben, blues zenét szerető, vagy matekos fejjel, melós, vagy értelmiségi, tök mindegy, egy helyen vagyunk és egyek, gyerekkel vagy anélkül,mégis szépek a magunk kicsi szíveivel.
A vágy, hogy kerek egész ember legyek mindennél több bennem. A lelkem összes rezdülésével azon vagyok, hogy a szerelem, a föld legszebb ajándéka is teljes egészében legyen előttem, mint a csokis palacsinta. Minden lélekrészünk, energiánk erre vágyik a teljes összeolvadás megélésére, nem pedig az elkülönültségek tovább erősítésére. Nem tudom, ki hogy van vele, de a kerek egész az nem fél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése