2012. január 20., péntek

Élet a szerelem után.

Bocsánatot kellett kérnem ma valakitől, hogy beleszerettem. Hosszú idő telt el, azóta, hogy megismertem, kezdetben csupán rengeteg kérdésem volt hozzá, megválaszolta, vagy ha nem, kiegészítette a mondataimat. Együtt agyaltunk az ébredéseinkről, a felszabaduló tudatalattink örömmel táncolt éjszakánként a levegőben. Édes érzés volt ugyanabban a cipőben megélni a változásainkat, és közben sokat nevettünk magunkban, micsoda hülyeségek jutnak az eszünkbe. Véresen komoly kvantumugrásokat tettünk az ismeretlenbe, szépen csendben, egyetlen hang nélkül, némán a gépeink előtt ülve. Később támaszt és segítő kezet nyújtva, asszem a halálból hozott vissza. Volt idő, hogy eszembe jutott a romantika, erősen kapaszkodva, görcsösen rángatózva akartam őt. Aztán megfogalmaztam spirituális szemszögből, ez bizony egy ilyen társ, egy olyan érzés és egy amolyan dolgunk van. Ma pedig elnézését kértem, hogy beleszerettem. Egy pillanatig megállt a kezemben a gomb, hogyan jut eszembe ilyen ostoba mondat. Bizony a gondolat bennem helyes volt és le is írtam., mert elengedtem vele őt. Az elengedés, valami olyan, mint hogy megadod a jelet az univerzumnak, hogy én már többé nem irányítok. Egomentes lét. Tudom, minden könyv erről szól, nekem miért nem volt ez ilyen egyszerű. Azért, mert a beleszeretésemmel elvártam, hogy ő is ezt tegye, és hibáztattam érte, hogy miért nem, és ha nem őt bántottam hogy nem akar engem, akkor magamat, hogy biztosan nem vagyok elég jó neki. Mindkettő tévút, az áramlásban. Azonosulások, a szeretet nevébe., a szerelem nevében. Nem tudtam elengedni a gondolataim és érzéseim színes lufi felhőit, a berögződött minták uralták az egómat. Néha elcsodálkoztam, miért nem érzem az áramlást vele, hiszen régen olyan egyszerű volt szárnyalnunk, de rájöttem én közben beleszerettem. Paradoxonba kerültem, a szeretet nevében és máris kiestem a "mindenható áramlás" könnyed érzéséből. Ilyenkor nagyokat zuhantam, lefelé és ott sírdogáltam a padlón, és sokszor meg is haltam. Akartam mindent belőle, úgy ahogy szárnyaltunk, egykor. A minden számomra megfogalmazhatatlan illúzió mező volt, de olyan jól hangzott. Ő tudott csak úgy válaszolni, ő érzett rá, ő volt a támasz és minden gombot megtalált bennem ahhoz, hogy közelebb kerüljek belső magomhoz. Miért pont bele kellett szeretnem? Ma leírtam, szó szerint, és égnek álltak a hajszálaim tőle, de rájöttem végre. Van élet a szerelem után.

2012. január 12., csütörtök

Syria:Átlényegülés az új mátrixba

Ez a cikk, személyes élményeim alapján íródott.... Mielőtt megérkeztél ide a Földre, még tudtad, még ismerted az Isteni Létet. S amikor leszálltál az anyagba, és testet öltöttél, emlékeidre a feledés homálya borult. A fátyol leereszkedett. Tetted a dolgod öntudatlanul. Bár azt hihetted, hihetetlenül tudatos vagy....mégis mélyen legbelül érezted, oka van annak, hogy itt vagy... Mindannyian egy Isteni küldetést teljesítünk! Életed egy szakaszában történt valami, amely megváltoztatta életed. Történt valami, ami elindított egy számodra addig ismeretlen, ám mégis ismerős úton. Felcsendült lelkedben egy dallam, mely a szívedből jövően szólt. Valami történt. S elérkezett az idő. Ekkor életed eseményei elkezdtek furcsa fordulatot venni....különös egybeeséseket, és összefüggéseket produkálni. Megkezdődött missziód. Ekkor ráébredtél, hogy többé már semmi sem olyan, mint régen. Semmi sem úgy működik, mint eddig. A régi életed elkezdett darabjaira hullani. Minden kezdett szétesni, szétfolyni. Eddig leélt életed, a régi éned, az értékrendszereid, s minden hirtelen nagyon átlátszóvá vált. Élettelenek, és semmitmondóak lettek. Többé már nem tűnnek valóságosnak. Emlékezeted lassan elkezd halványulni. S neked meg kell tanulnod elengedni. Meg kell tanulnod felejteni. Mindent el kell felejtened, amit eddig tanultál. El kell veszítened régi kontrollodat. S ekkor nem csupán annyi történik, hogy az irányítást kiengeded a kezedből. Annyit jelent: Semmi irányítással nem rendelkezel. A szív ... Eljutottál a tudástól, az érzéshez. Az elméd nélkül gondolkodni. Megtanultál némán, hangtalanul beszélni. S a szívednek átadni az irányítást. Megtanultál a szíveddel gondolkodni. A sok beszéd az elme játéka. A szív csak akkor beszél, ha valóban mondanivalója van. A csend minden hangok összessége. Elmenélküli állapotban nyitottabb vagy. Fogékonyabb a valódi tudásra. Ilyenkor minden a megfelelő időben érkezik hozzád. Ekkor megengedheted magadnak, hogy oda legyél vezettetve ahol éppen lenned kell. Igazából úgysem tudod hová akarsz menni. Egyébként meg azt sem látod hol vagy. Mindenféle látásmódot el kell engedned. Mert most a látás is érzéssé válik. Teljes lényeddel érzékeled a kapcsolataidat. S mindezt azért, mert láthatatlanul minden összefonódik. S ez egyben egy nagyon szoros kapcsolat is, a körülötted lévő dolgokkal. Ez egy teljesen új, és ismeretlen világ..... Isten hozott az Új Mátrix-ban! Egy teljesen más valóságba érkeztél. El kell fogadnod az elfogadhatatlant. A régi világban volt térképed, ami a segítségedre volt a tájékozódásban. Az új világodban nincs szükséged térképre. Itt nem tudsz többé tájékozódni. De ne akarj tudni, és akarni. S ne is próbálj tenni. Az Új Mátrixban semmi sem működik úgy, ahogyan azt eddig megszokhattad. Mindaz amit tehetsz: Légy nyitott, de határok nélkül. Ne feledd! Minden eddigi észlelésedet az illúzió homályosította el. Egy nagyon szűk valóságrendszert tapasztalhattál, a kettősségen keresztül. Ez az illúzió, torzította a valóság korlátlanságát. Azonban ebben az új valóságban, korlátolt tapasztalataid érvényüket veszítették. Az illúzióban még térkép szerint mozoghattál. Az Új Mátrix-ban te magad vagy a térkép. Ezért hát... ...tekints mindenre úgy, mintha most látnád először! Figyeld ezt a világot melybe most érkeztél. Vedd szemügyre. De egy teljesen másfajta látásmóddal. Érezd ezt az új világot! S közben figyeld magadat is. Mindenre egy tágabb, szélesebb nézőpontból tekints. Ez meghozza számodra a szabadság, és a korlátlanság örömét. Most is ott van a régi duális világ. Ám te abban a világban már úgy létezel, hogy mindeközben átlényegültél. A tudatod végtelenné és kiterjedtté vált. S ez magában foglal mindent. A nézőpontod teljesen kitágult.... Amikor visszaesel a tudattalan válaszokba, melyek ismét hajlamosak korlátozni, akkor se ess kétségbe! A térképed mindig segít! Ne ragaszkodj az idejétmúlt véleményekhez! Ehelyett próbálj meg nyitott lenni! Légy folyékony mint a víz. Ám mindig figyelj magadra! A válaszaid soha ne legyenek automatikusak! Soha ne legyenek tudattalan reakcióid! Ezeket hagyd teljesen magad mögött! S ekkor lényed teljesen kitárul, mert.... Összekapcsolódsz a másik emberrel a szíveden keresztül. Amikor a kapcsolataidat megvizsgálod, észreveszel valami különösen csodálatos dolgot. Az emberek, akik az új világban melletted vannak megváltoztak. A kapcsolatod velük, olyan változáson ment keresztül, melyet soha álmodban sem reméltél. Elhozzátok egymás életébe, szíveteken keresztül az egyetemes szeretet olyan földöntúli érzését, ami semmihez sem fogható. Az Új Mátrix-ban a lényünk valódi jellege nyilvánul meg. Szavak nélkül kommunikálunk. Megszűnik a távolság. Tértől és időtől függetlenül létezünk. Az Örök Most-ban. Ez önmagunk tudatos kiszabadítása az illúzióból. Abból a téves felfogásból... ...hogy elkülönültek vagyunk. Abban a pillanatban, amikor belépsz a megértés dimenziójába, rájössz, hogy le kell mondanod önmagadról. Arról az önmagadról, aki azt hiszi, ő egy teljesen különálló lény. S egy sokkal tágabb, sokkal nagyobb egész részeként kell magadra tekintened. Ekkor meghaladod a megosztottságon alapuló éned részét. Ez a folyamat sokak számára ijesztő, s félnek is ettől. Félnek, mert azt gondolják, elveszítik önmagukat. S megszűnnek létezni. Valójában csak annyi történik, hogy összekapcsolódsz a Felsőbb Éneddel. Nem megsemmisülsz, (bár az ego-nak úgy tűnik), hanem ekkor válsz eggyé mindennel. Az egyéni létezésed továbbra is megmarad. Ám ez az "egyéniség" nem korlátozódik többé szűk ruhába. Korlátlanná és kiterjedtté válik, akárcsak a teremtés maga. Ez egy olyan csodálatos megtapasztalás, mely elhozza a megszabadulást. Belépsz egy olyan korábban láthatatlannak vélt világba, melyről eddig csak álmodni mertél. S ekkor.... Megszületett az Új Éned!