Az őserő

Elindultam, tapasztaltam és felismertem. Na így ebben a sorrendben. Az egésszel csupán annyi a bibi, hogy túl vagyok életem felén, ej. Későn érő, későn eszmélő, későn ébredő, tök mindegy hogy nevezem, sőt túlkoros, ezt is hallottam már, hehe. Viszont konzerváló anyagnak egy nagyon kellemes „hajtóerőt” választottam, amivel 10 évet letagadhatok, na jó többet is néha, még most is élvezettel nézem amikor kikerekednek a szemek ha valódit mondok a koromról és elgondolkodtatónak tartom, hogy mások miért nem élnek az én forrás vizemmel, az élet vizével, főleg itt vidéken annyi megfáradt test és lélek, jaj, arcukon minden amit ráírt a sorsuk nehéz kereke, jaj.

Az őserőt mégis itt találtam meg, nem az aszfaltdzsungelben, a városban, ahol kerestem. A széna illatában, tüzes hajnalokban, az erdőben bolyongó szélben, a tenyérben elterülő csónakokat ringató óriások vízcseppnyi tavában. Nem kerestem. Szembejött. Szeretem, amikor megfoghatatlanul, váratlanul megérint régóta keresett érzés és élmény, és meg tud érinteni ott, ahol a legjobban hiányom volt. Eljött az ideje, mindig is bennem volt az aki kereste, de azt sem tudtam, hogy mi hiányzik, megfogalmazatlanul várta bennem a felfedezését, nah ez benne a legjobb.
Amikor megnyílt az első kapu, megláthattam a szeretet áramlását az elemeken keresztül, megéreztem és megértettem a suttogó erdő simogatását, csillagok szárnyait és a mozdulatlan napsütés melengető, éltető csendes oltalmazó erejét. Nem beszélve az éjszakai szélben előttem elterülő tóról. Ez idáig féltem éjszaka a természetben, oka nem volt, vagy nem fejtettem meg, magamban. A kaput egy ősember nyitotta meg, egy vad semmitől sem félő kézfogás, aki elvitte a lelkemet és feltörte a bennem a pecséteket.

A második kapu, az őserdőben az ember szeretetének szintjei, párhuzamban a természettel, igen, elég érdekes az éjszakai nyári erdő illatos fái között a szív megnyílásáról elmélkedni, de nekem ez így jött egyben. Mágikus pillanatok voltak a tündérek birodalmának ősi titkaival. Szemem és szívem kinyitották a rejtelmekre, önmagamban, olyan helyekre vittek, ahol még sohasem jártam, nem is tudtam, hogy bennem létező oázisok várják a feltárásaikat, sokáig voltam nélkületek, épp ideje volt találkoznunk.
Megértettem, hogy lehetek bárki ebben a földi létben, nevezhetnek egy csodálatos lélekdoktornak, vagy egy kedves meséket tartogató anyukának, egy tojásait védelmező tyúkanyónak, akihez bármikor oda lehet bújni melegedni, egyetlen dolog számít, én mit érzek. Egyedül én vagyok a fontos és az az erő, az az őserő ami engem abban a pillanatban ott tart ahol vagyok. Elengedtem magamat, hátradőltem az univerzum tenyerében, de nehéz is volt……megértettem csak puhára eshetek….minden tiszta zselé körülöttem, puha és könnyű, színes és nem bántó, nem sértő, nem fájó.

Megfigyeltem a harmadik kapu után az emberekhez való viszonyulásaimat. Megtapasztaltam, hogy én vagyok akiből előjönnek az érzelmek, és nem váratlan drámák hirtelen szemtanúja vagyok, megfigyeltem a saját reakcióimat, érzelmeket és elmentem velük, kézen fogtam őket, kísérgettem félelmek nélkül, érdekes volt minden tapasztalás nagyon érdekes., azóta is. Szeretem az őserőt, szeretem magamat és szeretem a őserdőket.
Későn érő, későn felfedező, de megtaláló, élő.

Egyszerűen a fekete mágiáról..

A fekete mágia egyszerűen egy Ember sötét erejéből létrehozott csoda. Egy Emberi Lény meg tudja ezt tenni.
Korlátozza a szabad akaratot és szeret vádaskodni, félelmet kelteni és másokra vetíteni alacsony rezgésű meg nem teremtett és vágyott mintákat, és így válik emberi erőből megtett varázslattá. Valójában ugyanúgy megköti az embert, akire irányul, mint ahogy felszabadít egy magas rezgésű "szeretlek" , " szabadvagy." Sokszor öntudatlanul, tudati kontrol nélkül vetül, sima egós kielégülésként, de lehetséges természetesen tudatosan is megkötni, vagy kötve tartani embereket, akikre a kivetített vágy rávetül. Nincs benne öröm,, és hiányzik a felszabadult tiszta érzelem. Csupán kötelességből érzem, azt, hogy szeresselek, vagy kötelességem elvárásaid szerint léteznem. Nem enged szabadon az a vágy, hogy megteremtselek magamnak olyannak, amilyennek "akarlak." Ilyen az akarás ereje, a mágia ereje. Ha szeretjük magunkat, és a bennünk élő világunk teljes, megéljük a vágyak és ki nem elégült kívánságoktól mentes pillanatot, már nincsenek hatással az ilyen "akarati teremtések, vagy kötések.
Számomra érdekessége, hogy ahogy emelkedik egy emberi tudat energiamezeje, elindul a természetes tiszta áramlás, a mindennapokban, több síkon még mindig hatással lehet a karma, tehát a fel nem dolgozott kapcsolati vagy szituációs mezők, plusz a mágia, vagyis a teremtés fekete és fehér oldala kettéválásának felismerése.
A tiszta énkép megerősödésével feljönnek a motívumok és az ego felolvadása tisztán érzékelhetővé válik.

A fekete mágia nem varázsgömbök mellett rárakott "rontás", vagy véletlenül elejtett átok, egyszerűen felismerhető, az akarásból. Ha elmész egy "hivatásos varázslóhoz", ahh, ne menj, ő tulajdonképpen a te akaratodból született vággyal összhangban tesz az ő eszköztárának megfelelő mágiákat, vagyis közreműködik a dolog beteljesítésben, így talán gyorsabban eléred a párod visszaszerzését..stb. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi van ezzel vagy azzal, és hogy segítsek neki, kapok egy eléggé érthető jelzést arról, hogy emberi akaratban nem segíthetek, mert akkor már az energiaáramlást befolyásolva fekete mágus lehetnék...de csupán így ennyi, nem több a dolog.

Bár a karma fő jellemzője is a vonzás, a megakarom tenni gyorsan ezt vagy azt, és csodálkozom magamon, a fekete mágia sajátossága a tapasztalatom szerint, a düh, és az elkeseredettség, ami mindig megjelenik a kötések miatt az elszenvedőkön. Aki evvel él, súlyos karmát vesz magára, és fejlődésének és felismeréseinek hosszú időre gátat teremt, azért mert egy saját maga által generált akarásból született forgószélben pörög. ha megtörténik a vágyott cél elnyerése, soha sem jelenik mellette a boldogság.
De ez egy folyamat, van eleje közepe és nincs vége...hheehe

Ráadásul egyáltalán nem lineárisan zajlik, bár van benne következtethető folyamati minta.
Mindenkinél sajátságosan és egyénre szabottan , sőt prioritásnak megfelelően történik.

Nem szeretem a mágiát, de gyerekkorom óta élem. Mindennapossá vált és természetessé.
Nincs nevem és nincs feladatom, nincs esélyem és célom.

Van viszont egy horizontális és vertikális rálátásom, hihi, nincs választásom, ebben élek.
Csiszolgatom a csemegéimet.
Ha félnék bármitől is , vagy haragudnék bármiért is, vagy elbújnék a világ elől, esetleg támadnék, vagy vádaskodnék, tudnám, hogy nem okés a rendszerem, és megállnék egy pillanatra.

Most szeretek élni, szeretek szeretni és ölelni, mosolyogni és főzni. Most tudom, rendben vagyok.

A fekete mágia egyik fő jellemzője a boldogtalanság érzése, a vágyott célok elérése mellett, az elszenvedők pedig örökös keserűségben élnek és legtöbbször magányosan vagy dühösen passzívan viselkednek.

tehát a fekete mágia nem egy varázsgömbök mellett ránk rakott rontás, vagy átok...csupán egy emberi akartból teremtett helyzet, amelyben semmi öröm nincs egyik fél részéről sem.

MAG MAYÁk, Atlantisz és Lemuria: egy elsüllyedt és egy felemelkedett világ

Egykor, az „idők előtti időben” (az ősidőben, a Zep Tepi előtt) Lemuria, és Atlantisz egyaránt 4. dimenziós világok voltak. Mindkettő civilizáció két külön helyről származott, két bolygóhoz kötődött.
A mi naprendszerünkben a lemuriai székhely a Vénusz, az Atlantiszi pedig a Mars volt. A galaktikus történelem egy pontján a Vénusziak, és a Marsiak a Föld bolygóra költöztek. Nem a mai földre, hanem annak a 4. dimenziós változatára. Egy 4. dimenziós valóságú Földre.
A 4. dimenzió az IDŐ maga. Ebben a közös ősidőben, mint 4. dimenziós valóságban éltek együtt a Vénusziak, és a Marsiak.
A Vénusziak az 5. dimenzió lakói voltak, és tudatosak voltak minden alacsonyabb dimenzióra, valóság-rétegre. Az Atlantiszi marsiak a 4. dimenzióban voltak otthon.
Egy idő-egyesítési kísérlet volt ez a 4. dimenzióban, ahová a Vénuszi lemuriaiak leérkeztek az Atlantisziakhoz.
Minden magasabb dimenziós tudat felelős az alatta lévő valóságszintért, ahhoz úgy viszonyul, mint szülő a gyermekéhez.
Az egyesítési kísérlet azonban egy nem várt eredménnyel végződött. Ahelyett, hogy visszaemelte volna a 4. dimenziós valóságsíkot az 5.-be, a kísérlet áttörte a dimenziófalat lefelé, és megteremtette a 3. dimenziós valóságot, illetve lezuhant abba. (Pont, ahogyan a híres Tesla kísérletnél teret és időt váltó hadihajóval történt)
Az egyesülés nem tudott megvalósulni, a versengés, a harc állandóvá vált, amely az Atlantisziak marsikus természete volt. Ez nem fért össze a művészi, légies, könnyed, szépséges Vénuszi Lemuriai ter
mészettel.
Pedig a két nép – és ezzel a két minta - egyesülése megkezdődött.
Az Atlantisziak azonban természetüknél fogva uralkodni akartak a szabad, könnyed Vénusziak fölött, és ez sok keserűséget, nehézséget okozott. Számukra a vénuszi magasabb rezgésű működés megfoghatatlan, értelmezhetetlen volt. Ez bennük felkeltette az ismeretlentől való félelem rezgését, és kihívásként értelmezték. Védekezésül támadásba kezdtek.
A viszályt ez az együttélés teremtette. Megkezdődött a polarizáció, a megkülönböztetés, és drámai gyorsasággal nyitott utat eddig nem ismert érzéseknek, tapasztalatoknak. Ez a folyamat elkezdte térbe hívni a valóságot az időből, azaz egyre lejjebb hangolta a 4. dimenziót, míg egy ponton az elérte a frekvencia-határát, és átszakadt.
Az átszakadt dimenzió-rétegen keresztül a 4. dimenzió tartalmának egy része átömlött, és létrehozta a 3. dimenziós valóságsíkot. Azt, amit ma annak ismerünk, a fizikai valóságunkat. Létrehozta a Föld bolygó 3. dimenziós valóságát is, a mai földet.
Ez lett az a Föld, amit az Atlantisziak később, az ősidők végén benépesítettek.

Amikor a 4. dimenzió átszakadt, akkor a tisztán vénusziak elkezdtek felemelkedni az 5. dimenzióba, ahonnan korábban érkeztek. A Lemúriaiak hazatértek. Világuk a tudat-felettibe emelkedett, az örök jelen időn kívüli valóságába. Egy kis csoport azonban, amely az egyesülést megkezdte az Atlantisziakkal, úgy döntött, folytatja a kísérletet, és követte az atlantisziak sorsát. Ők nem tértek vissza, de megőrizték 5. dimenziós összeköttetésüket az Otthonnal.

Az Atlantisziak (a Marsiak) pedig elkezdtek lesüllyedni a lefelé megnyitott 3. dimenzióba, a sűrű anyagi valóságba, és kezdtek testet ölteni a 3. dimenziós Földön. Vagyis Atlantisz ténylegesen elsüllyedt, de nem térben, hanem a dimenziók között az időben. Atlantisz a tudat-alattiba süllyedt. (Amennyiben a tudat szintjét a 4. dimenziós korábbi közös élettérként, majd demarkációs vonalként értelmezzük.)
Minden további kataklizma a Földön, amely földrészek, szárazföldek elsüllyedését eredményezte, ennek a lesüllyedésnek az alsóbb szintű megismétlése volt. A minta belépett a térbe, és megsokszorozta magát. A bevésődött ősminta alapján ez az özönvíz-kataklizma időről-időre bekövetkezett.

A 4. dimenzió IDŐ valósága kettévált, és a felső rétegébe, mely az 5. dimenzióval volt határos, a Vénusziak, míg az alsó rétegében, amely a 3. dimenzióval érintkezett, a Marsiak mozoghattak.
Bár a két világ
szétvált, polarizálódott, a korábbi együttélés emlékét megőrizte, és a Vénuszi mintákat is hordozta tovább az Atlantiszi világ.
Az emberi forma kettéosztottsága (két félteke, páros érzékszervek..stb), és a 3. dimenziós föld is hordozta megjelenésében ezt a polarizálódott, kettéhasadt állapotot. „Amint fent, úgy lent”. Amint az időben, úgy a térben.
Továbbá voltak olyan Lemuriai, vénuszi lények is, akik szintén vállalták az Atlantisziakkal együtt a dimenzió-zuhanást, a fizikai megtestesülést, hogy ennek tapasztalatát továbbadják. Ez lehetett a remény a későbbi visszatérési út megtalálására, mert ők ezt az 5. dimenziós tudatosságot – bár mostoha körülmények között, homályosan, általában üldöztetésnek kitéve – de mindvégig megőrizték a 3. dimenziós valóságban is, amivel utakat nyitottak abból fölfelé, a 4. IDŐ-dimenzió magasabb rétegeibe.
Úgy tűnt, hogy az eredeti együtt-élést vállalókat az Atlantiszi világ bukása lerántotta magával. Ez azonban egy magasabb tudatszinten meghozott döntés volt eredetileg.

Ennek a Vénuszi jelenlétnek a 3. dimenziós megtestesülése a HOLD, amely kísérőként, vigyázóként szegődött a 3. dimenziós Föld mellé. A Hold valójában egy 4. dimenziós valóság (annak a felső rétege) 3. dimenziós látványa. A Hold elsődleges szerepe a természetes ritmus fenntartása, és ezzel egy szerves idő-minta biztosítása a Föld számára, amely az élet alapfeltétele. Ugyanígy a Hold uralja, mozgatja a vizeket a Földön, amely szintén a földi élet alapja.

A Hold, és a vizek a Vénusziak ajándéka volt a Földnek. Egyben legfontosabb kapcsolatuk is az emberbőrbe bújt társaikkal. A delfinek, bálnák a Vénuszi világ lényei, akik az emberrel együtt testet öltöttek a Föld vizeiben a 3. dimenzióban, de élő kapcsolatuk van a vizeken és a Holdon keresztül az 5. dimenziós otthonukkal.
Nem minden vízi élőlény Vénuszi eredetű, és természetű. A ragadozó fajták tipikusan Atlantisziak, Marsi származásúak.

A Mars a Földről nézve egy kiégett, halott bolygó. A Mars egy alsó 4. dimenziós valósá
g, amelynek mi a 3. dimenzióban ilyennek látjuk az égi-testét. Egy önmagát lerombolt, elsüllyedt világ, az eredeti Atlantisz. A földön meg nem testesült Atlantiszi lelkek lakóhelye a 4. dimenziós Mars. Ide kerülnek azok az Atlantiszi lelkek is, akik a Földet elhagyják, haláluk után. A 4. dimenziós Mars azonban nem egy hely, hanem egy idő-tulajdonságú rezgési tartomány, melynek csak 3. dimenziós megtestesült égi-testét látjuk a Mars bolygónak.
Valószínűleg ezt a látványt nevezte el az egyház pokolnak.

A vénusziak a lemuriai otthonukba térnek vissza, az 5. dimenziós valóságukba a földi haláluk után. Ez lenne az egyház által menny-országként leírt állapot. Először azonban a lelkek a Holdra (a felső 4. dimenziós idő rezgési tartományba) kerülnek, és itt eltöltenek egy kis „időt”, mely alatt eldől, hogy vissza-születnek-e a Földre, vagy hazatérnek a Vénuszi otthonukba.
Az egyiptomi Halottak Könyve pontosan ábrázolja ezt a jelenetet, amikor Anubisz megméri a halott szívét egy mérlegen, és ha az könnyebb, mint Maat tolla, akkor léphet be az 5. dimenziós világba. Ez a „mérlegelés” azt hivatott eldönteni, hogy a halottat beszennyezték-e élete során olyan 3. dimenziós tapasztalatok, illetve olyan Atlantiszi, Marsi hatások, ami visszahúzza őt a Földre. Mert ebben az esetben, ha nehéznek találtatik, akkor vissza kell térnie, és felkészítése után megkezdődik az újra testet öltése, leszületése egy újabb testben a Földre. Ennyiben valójában karanténnak tűnik a földi világ.
Ezt hívja a keleti hagyomány karmának.
Meddig ismétlődik ez? Amíg fel nem ismeri a lélek emberként, hogy az alsó 4. dimenziós idő foglya, és annak láthatatlan tudat-alatti programjai vezérlik az életét. Vagyis az Atlantiszi idő-program szerint él, amely beszennyezi a létét.

Az Atlantiszi idő-program, mint sajátos 4. dimenziós valóság

A Földi létet (az alvók, a lezuhantak, és még fel nem ébredtek) életét egy sajátos atlantiszi idő-program vezérli.
Ez a tudat alattiba süllyedt (öntudatlan) 3. dimenziós világ a 4. dimenzió alsó rétegéből kapja a marsi idő-programját, amely a fő vezérlőelve. Egyfajta idő-hipnózis alatt áll az emberiség.
Ez a fő idő-program futtatja az összes többi alprogramot. Olyan, mint egy operációs rendszer.
Ez az idő-program megjelent a Suméroknál, Babilonban, és onnan Kisázsiából terjedt el a világon. A mai földi világ szinte kizárólagosan ezt az idő-számítási módot, ezt az idő-koordináta rendszert használja. És még csak meg sem kérdőjelezte az egyedüli létjogosultságát.
Amíg ez a 12-60-as alapú, részben mesterséges idő-program fut az emberiségen, addig az embert a tudat-alatti irányítja, amely az alsó 4. dimenziós idősík frekvenciája, és egy folyamatosan ismételt tragikus mintát – Atlantisz elsüllyedését, a bukást – rögzíti, és hívja elő kicsiben is újra és újra. Itt minden ismétlődik, kicsiben, és nagyban egyaránt: amint fent, úgy lent. Ez az út lefelé, ez a halálprogram. Aki eszerint az idő-program szerint él, azt ez lefelé hangolja,(elhangolja az élettől) és egy egyre merevebb rendszerben találja magát, egyre szűkülő (szűkölő) valóságban, egyre kisebb mozgás-térben.
A program fut, látszólag nincs menekvés a földi ember számára.

Vagy mégis?

Létezik egy másik idő-program is, a vénuszi, lemúriai idő. Ez az idő a 4. dimenzió felső rétegéből, - a Hold által - vezérelt természetes, harmonikus idő. Ennek ciklusai összhangban állnak egyrészt az élettel, annak ritmusaival, mintáival, másrészt kiemelnek a halálprogramból, mert a lefelé zuhanó Atlantiszi program helyett épp a felfelé emelkedő Lemuriai vénuszi programot, mintát futtatják.

Ez a 13-20-as alapú, 28 napos idő. Ez az ÉLET-idő.
Erre hangolódva lehet programot váltani, kiemelkedni a folyton ismétlődő, lefelé húzó örvények zűrzavarából, és visszatérni a harmonikus rendhez. Ezzel a földi életünk letisztul, tapasztalatainkat nem szennyezi be többé az Atlantiszi örvény-program, a káosz fölé emelkedünk, és amikor elhagyjuk a Földet, a mérlegelésnél, a Hold-szférájában – melyre életünkben a hold idő-ciklussal már ráhangolódtunk – elég könnyűnek találtatunk, hogy továbbmehessünk 5. dimenziós otthonunkba.

A mayák ránk hagyták ezt a vénuszi időszámítást, és amint ráhangolódtak, és alkalmazták, kollektíven felemelkedhettek a Hold-Vénusz 4.-5. dimenziós terébe, eltűnve a Földről, épp-úgy, mint egykor anyaföldjük, Lemúria emelkedett fel a 4. dimenzióból az 5.-be. Ugyanaz a minta, a felemelkedés, melyet ez az idő-kód, idő-ritmus vezérelt.

A mayák akkor léptek át, amikor leírták a naptárukat 2012.-ig, és földi mayákból galaktikus mayákká váltak.
Éppen akkor, amikor a földjüket a 3. dimenzióban elfoglalták az Atlantisziak, akik békés, harmonikus hagyományaik helyébe bevezették az ember-áldozatot, és a szív-kapcsolódás emlékének eltorzításaként a szív kitépését (marsi vérmérsékletüknek megfelelően). Épp a fordítottját, mint ahogyan a vénuszi mayák éltek, és gondolkodtak.

Egy régi idő vége, egy új idő kezdete

Itt hagyták azonban az üzenetüket az itt maradt többi vénuszi embernek, és mindazoknak, akinek még nem sikerült kitörniük a 12:60-as karma-programból.
A kollektív üzenetük az volt, hogy a 12:60-as időkód, és az általa futtatott program véget ér 2012-ben. Ami annyit jelent, hogy egyben véget ér az általa (mint 4. dimenziós valóság által) vezérelt korábban ismert 3. dimenziós valóság is. Úgy, ahogyan azt ma ismerjük.
Azok számára, akik a maya idővel tartanak pedig megnyílik a hazatérés lehetősége, mert a 13:20-as ciklusok is záródnak egyidejűleg.
Ez pedig pontosan az, mint amit a Jelenések Könyve is megjósol a Bibliában.
Egy régi idő véget ér, és ezzel véget ér egy annak a rezgésmintájára felépült régi valóság is. Véget ér Atlantisz korszaka, és mintája, a süllyedés egy utolsó nagy süllyedésben, ahol minden elsüllyed ebben a 3. dimenziós valóságban, amit ez a tudat-alatti program vezérelt. Ez a szervetlen minta végső halála. A régi föld eltöröltetik.

Egy új idő pedig elkezdődik, és ez a 13:20-as új idő-minta lesz. Ez egy élő, új valóságot teremt, Új földet, és új eget. Egy átmeneti idő után a 2013. évben, a 20:13 alapfrekvenciájának megfelelő számú évben a földi idő-számítás alapvetően megváltozik. A régi idővel együtt eltűnik addigra a régi földi valóság. Az Új idővel pedig egy új valóság indul. Ezt látták Új Földnek a régi-új próféták.
Ami 600 éve a mayákkal történt meg, az most 2012-13-ban megtörténik az emberiséggel kollektíven. Az új időre hangolt lelkek felemelkednek az armageddoni csatatérről, mint a megmenekülők a titanicról, akiket a Kárpátia (a bárka) kimentett az elsüllyedő valóságból, és elvitt egy új világba. A süllyedés, és a felemelkedés egyszerre történik meg, egymás mellett. A kérdés csak az, Te melyik hajón leszel: az elsüllyedő luxus-óceánjárón, vagy az új világba navigáló viharvert öreg bárkán, a Kárpátián?

Ma a galaktikus mayák egy része újra leszületett, mert küldetést vállalt. Vállalta a szolg
álatot a Kárpátián. Vállalta, hogy a Bárka motorja, evezőse, vitorlája, hajóorvosa lesz. Vállalta, hogy az új világba áthajózza azokat, akiket a régi világ összeomlása nem temet maga alá.
Vállalta, hogy mentőövet dob a kiugróknak, a bátraknak, akik az életet választják.
Ez a mentőöv az új idő-számítás, új 13-20-28-as idő-mérték, amely képes felhangolni az embert, kiemelni a halálprogramból, a süllyedő Atlantiszból, és visszavinni az életbe.
Ez a felemelkedés útja. Aki hallja, lépjen rá.
A galaktikus mayák ma nagy számban élnek Kárpátiában, a Kárpátok ölelésében, anyaméhében, ahol új világ születik, és ahol a Bárka elemelkedik. Mert ma itt élnek a MAgYAr-ok, a MAG MAYÁk, akiknek feladata a visszatérés a szerves időhöz, hogy élő mentőövek legyenek az idő-váltásnál.

2010.08.05.

Z
O
É

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ

Thaddeus Golas

Lusta ember vagyok. A lustaság visszatart attól, hogy elhiggyem, hogy a megvilágosodás erőfeszítést, fegyelmet, szigorú diétát és az erény más bizonyítékait követeli. Ez nagyjából a legrosszabb, amit itt kijelenthetek, de előbb őszintének kell lennem, mielőtt tiszteletteljes lennék. Azért végzem el ezt a munkát, hogy megírom ezt a könyvet, hogy megóvjam magam attól a gondtól, hogy beszélnem kelljen róla.

Elég gyatra esély van arra, hogy pont ez az, amit el kéne olvasnia bárkinek is ahhoz, hogy jobb érzése legyen önmagáról. Ha viszont szelíd ember vagy és tudni akarod, mire számíts, hogyha rád tör a megvilágosodás, és hogy miért jön el hozzád, akkor ez itt neked való.

Ezek a játék szabályai, ahogy én látom őket. Úgy veszem észre, hogy manapság sokan közülünk nagyon gyorsan nyílnak ki, és az egyik leggyakoribb félreértés, amivel találkozunk, az az, hogy azt hisszük, a felismerés - élményünk egyedülálló. Az az érzés, hogy tudjuk az igazságot, nem elég. Nem az a szándékom, hogy a végső igazság kinyilatkoztatását színleljem, hanem az, hogy bizonyos egyszerű attitűdöket, hozzáállásokat javasoljak, amik mindenkinek be fognak válni, és veled maradnak a legszélsőségesebb kiakadásban vagy űr-utazásban, még akkor is, ha az elméd már teljesen elfújta a szél. Ezek a hozzáállások annyira egyszerűek, hogy még körül is veszem őket egy képpel a világmindenségről, hogy megmutassam miért működnek még akkor is, ha nem hiszed, hogy be fognak válni.

A világmindenség olyan végtelenül nagy és bonyolult, hogy ha ilyen könyvekre lenne szükségünk ahhoz, hogy megvilágosodjunk, akkor sohasem jönne össze nekünk. Másrészt viszont a világmindenséget olyan egyszerűre tervezték, hogy semmi oka senkinek arra, hogy hiába törje a fejét, és boldogtalan legyen. Könnyű a kezedbe venni a létezésed, bármennyire bonyolultan néz is ki. Sokszor feladtam már azt az ötletet, hogy megírjam ezt a könyvet, azon az alapon, hogy az emberek azért nem tudják, mert nem akarják. De végül is nincs több okom nem megírni, mint megírni.

Azért írom, amit majd én akarok olvasni egy napon, amikor ott leszek elakadva egy fura helyen, Sokszor gondoltam rémséges élmények közben: Mit tudnék mondani valakinek, aki ebben az elmeállapotban van, aminek lenne még valami értelme? Ez az a fajta tesztelés, amin ez az információ átment. Egy sor sincs ebben a könyvben, ami csak azért lenne ott, mert jól hangzik. Ez az információ praktikus és megbízható. Biztonsággal átvitt engem és másokat néhány szélsőséges tudatállapoton, és összefoglalható néhány kulcsmondatban, amik elég egyszerűek ahhoz, hogy bármilyen válsághelyzetben felidézhesd őket.

Az első fejezet néhány röviden felvázolt ötlettel kezdődik arról, hogy hogyan jött létre a világ, a könyv többi része pedig az életünket vizsgálja ebből a nézőpontból. Ez a látásmód messzire nyúlik, kiterjed a tudás minden területére, és mivel nekem évekig tartott, hogy tisztázzam, nem várhatom, hogy bárki más csak úgy elfogadja. Mindössze csak annyit tehetek, hogy megkérlek, játsszál velem gondolat-játékot, nézd meg hová vezet, és vesd össze azzal, amit tudsz. Minek kell igaznak lennie a világról ahhoz, hogy így nézzen ki számunkra; ahogy kinéz? Van-e megbízható híd anyag és szellem között? Mint sok ember, én is évekig birkóztam ilyen gondokkal, és ebben a könyvben van néhány végkövetkeztetésem, lehet, hogy ezeknek a következtetéseknek csak akkor lesz értelme számodra, ha a saját ellenőrzési-bizonyítási folyamatodat követed. Ha így van, akkor az első fejezetben minden benne van, amire szükséged lehet, hogy hosszú ideig elfoglald magad. Másfelől, ha csak egy kézhez álló belső útikalauzt keresel, azt is meg fogod találni.

Igazán senkitől sem várom, hogy fogja ezeket a mondatokat, és kiterjessze, visszaalakítsa őket felismerés-élményekké. De ha közületek valaki, akiről sohasem fogok hallani, egy kicsit feldobottabb és boldogabb lesz, akkor ezt az egészet ezerszer is újra megírnám. Remélem, hogy kellemesnek fogod találni a rezgéseket.

A tudatos érzékelés

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy születésünk adta hozott képesség-e tudat feletti érzékelés, látás, tudás, vagy ha elindulsz egy úton önmagadba, egyszerűen tényleg leveszed a polcról azt a képességet, amellyel az igazság kiderítése csupán egy mozdulat.

A megérzés információk vétele és értelmezése. Amikor megérzésedet irányítod, nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot külön válaszd. Az első: intuitív adatok vétele válaszul egy kérdésre. Ez nem egy lineáris folyamat. A második: részben pedig értelmezzük az információkat, összerakjuk a darabokat és értelmet adunk a megérzéseinknek. Az információkat a "fordítás", vagyis a megértés teszi használhatóvá. Így elmondhatjuk, hogy egy tudat feletti képességünk intellektuális síkon értelmezhetővé válik. Ez egy folyamat, de mindenki számára elérhető egy kevés gyakorlással.

A megérzéssel kapcsolatban az egyik legközismertebb téveszme az, hogy ez a folyamat valahogy mindig helyesnek bizonyul. Ez viszont egy két lépcsős folyamat:érzékelésből és értelmezésből áll. Bár az információ, amit a megérzés során kapunk, mindig hiteles, mégiscsak mi, emberek értelmezzük a kapott adatokat, így az emberi hibatényező mindig ott van.
Fizikai érzékeléseinkkel szemben a felismerő képességünknek nincsenek korlátai, sem térben, sem időben. Olyan dolgokat tudhatunk meg, amik még meg sem történtek, amelyeket még sohasem láttunk, olyan helyeket ismerhetünk meg, ahol még sohasem jártunk.


Megérzéseid segítségével minden válaszhoz hozzájuthatsz, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent tudsz. Bárhogy is nézzük a megérzéseiddel kapott információ "megfejtése", lefordítása már nagyon alapos tudást igényel tőled, hiszen te vagy a relé amin keresztül megnyilvánul a válasz. És természetesen szükséges számodra is a visszajelzés, hogy igaz.

A tisztán látás, tisztán érzés és tisztán hallás egy egy megérző forma amiben te képes vagy működni.

A megérzés nyelve nem mindig olyan érthető, mint az hogy igen vagy nem. Szükséged van a tanulásra, ahhoz,- mint a nyelvtanulásnál-, hogy le tud fordítani az információáradatot, ami eljut hozzád. A megérzések nyelve szimbolikus, érzések, hangok és képek keverékéből áll össze, és ezt kell lefordítanod és építened belőle, a tudatos elme segítségével.

Amennyiben sok információ áll pl. rendelkezésedre egy adott kérdésről, vagy érzelmi kötődés van benned hozzá, annál jobban összekuszálódhatnak a dolgok, ezért van az, hogy másoknak sokkal könnyebben tudsz segíteni, mint magadnak.



Segíthetek, ha úgy érzed szükséges....

A boszorkányok

Amikor megszülettem fiúnak vártak. Lelkemet anyukám méhében teletették a férfi erő jelképeivel, a szüleim, hiszen nekik jöttem ajándékba. Nő lettem, és nagyon nehezen jöttem, mert már ott tudtam a csalódásukkal szemben úszva, kell megmutatnom testemet. Két héttel túlhordott anyukám, és fogóval kellett kihúzni belőle. Lelkemet nem látták, nem érezték és nem keresték. Nem baj, de nagyon sokáig rosszul viseltem, hogy nőnemű elsőszülött lettem. Hasfájósnak mondtak, de emlékszem is rá. Másfél év múlva jött egy kisfiú is, könnyedén és vidáman, tele élettel és minden egyensúlyba került otthon.

Fellégezhettem, és meg is tettem, gyorsan megtanultam járni, beszélni és simán szocializálódtam minden nemű oktatási – nevelési intézménybe.
Minden élethelyzetben férfiasan és impulzívan szerettem koordinálni. Nem hittem az asztrológiában, istenben és semmi másban. Ösztönösen mentem a szívemmel, és szerettem és szerettek, és ez így volt kerek az életem. Tanultam és hagytak, minden úton elindulni, amely önmagamhoz vezetett. Hamar elengedték a kezemet, és én ügyesen navigáltam, de mindig erőteljesen és magabiztosan, vagyis férfiasan éltem, isten és emberek nélkül, egy magamban.
Gyerekeim születtek, és házam, földem lett, sőt mozgattam egy kisebb csapatot, amelyben a gittegylet elnöke lehettem.
Fiúkkal nevelkedtem és fiúkat szültem.
Nem találtam erős és mágikus nőket magam körül, akik okosan kézben tartják a szeretetüket. Nem tudtam tisztelni sem az erősebb nemet, sem a gyengébbet, sem a földet, sem az eget, egyedül magamban hittem és a bennem élő mágiában. Így mentem utamon, amíg elértem erőm végét és megmozdult bennem egy kérdés, amire nem találtam a választ magamban.
A mágiát sem tiszteltem, nem tudtam mit jelent, a középkori olvasmányok jutottak eszembe, ha ezt a szót hallottam és a festmények, a tárgyak és a fura ruhákat viselő emberek. Ösztönösen menekültem a kötöttségektől és bármilyen rám erőltetett hitrendszertől, párat megnéztem, hogy még távolabbra elkerüljem őket. A szabadságban és az emberben hittem. A nők mágiájáról semmi sem jutott eszembe a férfiakról pedig csakis a buta ostoba vallások és királyok, akik manipulálták az emberi szabadságtudatot. És az erőszak.
Hogyan lettem mégis boszorkány?
Nem is vagyok boszorkány.
Hogyan élhetem mégis a szívem szerinti legklasszabb dolgot meg a mában, így, ezekből összerakva. Hogyan próbálok mágikus nő maradni ebben a hitrendszerekkel és egoista férfiakkal, és elnyomott nőkkel tűzdelt XXI. században, nem tudom, visz a lábam és a kezem, tudom a dolgom, és teszem.
Boszorkány lennék?
Az vagyok.
Ha a szívem ás és kapál és pelenkáz, pizzát süt, gyámolít és erőt ad. Ha a testem nem adja meg magát a félelmek óriás kígyóinak, ha megengedem bárkinek, hogy átlásson rajtam, akkor én egy modern kori boszorkány vagyok, asszem.
És sok boszorkány ébredezik velem, szépek, erősek és tiszták. És érezhetjük egymásban a mágikus önmagunkra találásaink "férfias" erejét. Nem kell zászlókat hordoznunk és csatákat vezetnünk, nem kell férfiak árnyékában a hátsó szobákban varázsolnunk, és nem kell elrejtenünk ékességeinket gyolcsruhák és hitrendszerek mögé.
Asszem, ez így jó nekem, bárminek vártak, és bárki lettem.

Integráljunk

"Megtarthatod a zsákjaidat, az aspektusaidat, melyek félnek és szeretnének téged fagyott állapotodban tartani, beragadva az időben. Vagy talán átadhatod őket a Lelkednek, és megengedheted, hogy az átalakulás belőled pillangót varázsoljon. Amely valójában vagy. Egy nagyszerű pillangó vagy. Egy ragyogó, csillogó, törékeny pillangó, amely valójában vagy, igazán, igazán vagy.

Mindenki, aki ide jött a földre, két félre vált. Azért hogy megtapasztalhassa mindkét nem előnyeit és hátrányait. Folyamatosan nemet cseréltetek, mégha ez hihetetlen is. A mostani energiáitokat, ami vagy női vagy férfi energia, nem olyan régen érzitek kizárólagosnak. Talán Atlantisz óta. A férfi és női energia csodálatos egysége hozza létre a harmóniát magadban és a világban. Az a folyamat, amin most keresztül mész, nem egyedi, mindenkinek ez az útja, aki felemelkedik. Megtartva a választott fő energiát integrálja a másikat is, annak különböző aspektusaival együtt. Ezek az aspektusok integrálódásra vágynak és ott vannak az egyén körül, várva a pillanatot, amikor egyesülhetnek. Vággyal telve nézik a másik felet, mert mágnesesen vonzza őket a másik pólus. Mindezt kivetíted a külvilágba is és ha nem integrálod őket energia szintjén, energetikailag, akkor a külvilágban harcolsz velük. Mert a mágnesnek mindkét oldala jelen van ebben a kapcsolatban. A vonzó és a taszító is. Az integrálást a feltétel nélküli szeretet és elfogadás önmagad iránt előzik meg. Ha benned a női pólus már egész, akkor megjelennek ezek a külső aspektusok, lényed férfi részei. Minél előbb integrálod őket, annál előbb jutsz el a tökéletes egyensúly és béke, régen nirvánának nevezték, állapotába. És akkor kezdődik meg az igazi utazás. És vonzol be olyan entitásokat, akik már szintén rendelkeznek ezekkel a belső minőségekkel, lényük egész és teljes. A vonzás ekkor már nem a hiány alapján működik, hanem a hasonlóság alapján. A szinkronicitás alapján, a Mi vonzása alapján."

Az érzelmekről.

Abból élem a legszebb perceimet, hogy érzek. Az emberi lélek motivációit, mozgatórugóit érzékelem. Dimenzió sztrádának nevezem, amikor a múlt, jövő és jelen összefut bennem.
Ráhangolódhatok azokra a gondolat és érzelem mintákra, amik blokkolják egy csomó kibontásának lehetőségét.
Annyira belemerültem, hogy meglepődtem a saját érzelmeimen.
Sorra kerültem, és rendesen kettéváltam. Alulról felfelé, hátulról előre kielemeztem a történetet, jó önelemzőhöz híven, alaposan. De csak egy lila diszkógömböt találtam a hármas és a kettes csakrámban, amivel semmit nem tudtam kezdeni. Hagytam, hadd legyen lila minden bennem, bár állandóan figyelnem kellett, mi nem lesz ebben a jó, mikor fog megszűnni és honnan hová tart ez az érzelem és miért. A tükröm, akitől elindult bennem az átalakulásom, semmit nem tudott az egészről és nem is volt baj, hogy nem lát engem állandóan színjátszónak, de főleg lilának. A kis buta gömböm néha a jelenlétében elkezdett forogni, és amikor hazaértem és elaludtam felébresztett. Én pedig vittem mindenhová magammal és nevetve meséltem a barátaimnak, hogy mi esett meg velem. Még most is itt van. Nem késztetett baromságokra, nem akart kizökkenteni a mindennapi teendőimből és nem vette el az eszemet sem, de ha elcsendesült a ház, a varázsló bennem megkérdezte tőle, mit akarsz te tőlem. Amikor nem válaszolt nekem, elmentem egy másik varázslóhoz, aki megállapította, hogy ott van és néha forog. Mondom ezt én is tudom, de minek, valamit átalakít benned, volt a válasz. Oké, gondoltam kiveszem magamból, 3 napig eltűnt, aztán visszajött, és morgott egyet, hogy én ezt hogyan képzelem, hogy nélküle jó nekem. Álmosan kibékültem a gondolattal és elmentem megkérdezni a tejúti ismerőseimet, mi a franc ez bennem. A válaszok minden síkon többrétegűek és számomra kihámozhatatlanok voltak, ja és minden válasz teljesen közömbösen közölte velem, hogy ennek most így kell lennie, bennem él és fejlődik egy darabig, mert olyan sokáig nem volt nekem ilyen lilám. Elhittem. Kezdtem rendesen zavarban lenni magammal és kiváltójával, hogy úgy viselkedek a jelenlétében, mint egy öt éves, mi több észrevettem, hogy az egész szituval semmit nem tud kezdeni ő sem. A gömb nem fejlődött nagyra, stagnált, de ott volt. Volt egy ötletem, miszerint közvélemény-kutatást végzek a helyzetemről tanult és tapasztalt barátaimmal, akik végig ülték már a mágia és az érzelmek világának ezen osztályait. A helyzet tovább romlott. Konkrét segítséget nem raktam zsebre, és minden ment tovább a maga lila útjain. Reggelente elindultam a srácokkal és a ruhám alatt ott zümmögött a gyomromban lévő lila gömb. Bevásárlásnál és sétánál ugyanígy, élte a maga kis önálló életét, nem beszélt velem, ezért nem értettem semmit az egész jelenlétéből, ahogy most sem.
Belegondolva, évek óta nem voltam semmilyen színű, ezen a tavaszon megtapasztalhattam, együtt nyíltam meg a virágokkal és lettem olyan mint ők, illatosan színesen és természetesen. És ahogy őket sem érdekli, hogy ki érti vagy érinti meg őket, mégis teszik a dolgukat, úgy döntöttem én is ezt teszem.

A tisztaság fogalma

Nem messze innen, a nagy hegyeken túl, történt egyszer velem, hogy megkérdeztem magamtól, mi is az a tisztaság, mikor azt mondom valakire, vagy önmagamra, hogy tiszta. Nem részletezem a fogalom és érzelem mintákat amik beugrottak sorrendben, sok volt. Elindultam egy irányba, mégsem tudom hová tenni egy lélek tisztaságának fogalmát, ez ijesztővé kezdett válni. Igen, megriadtam tőle, azt gondoltam ez olyan alapkő féleség, amit a házépítéskor leteszünk, és nekem nem volt meg.

Leültem, ami olykor nagyon nehéz, és megfogtam a kulcsot, hátha elforgatja a titkok kamráinak zárait. Gondolkodni kezdtem, pedig érezni szeretek.
A tiszta egy fehér papír, egy frissen mosott alma, egy csendes nyári zápor, vagy egy kedves szívmelengető mosoly. Úgy ennyi jutott eszembe. Nem sokra mentem vele.
Tiszta, ami eljut hozzám és megértem, magamévá tehetem, beépül a lelkem réseibe, beékelődik és elindítja a maga útjait bennem, bármi vagy bárki adta nekem. Attól lesz tiszta, hogy felém tart és én elhiszem, hogy az enyém. Lebontja bennem a falakat, amiken át lesem a világot. Úgy válik a részemmé, hogy befogadom, és ő megengedi nekem, hogy az enyém lehessen. Mondhatnék bármit a lélek vágyairól, az élet és az elme kitalációiról a tisztaság fogalmáról, számomra tök egyszerűen ez a tisztaság. Így éljük meg egymás igazságait és lehetünk önmagunk mi is, ha hagyjuk hogy átáramoljon bennünk a valódiság tisztasága, falak és nehéz félelmek nélkül.

„Az érzések valójában nem negatívak és nem pozitívak. Semleges jelentések, olyanok, mint egy energiát mérő műszer.”


Spirituális képességfejlesztés
Tanfolyam


Egy lehetőség a tudat feletti képességeid felismerésére és fejlesztésére.


Ha érzéseid, intuícióid vezetnek át életed csomópontjain,
Ha látsz, hallasz, vagy érzel a fizikai valóságon túl,
Ha szomjazol képességeid megélésére, megértésére,
Ha ki akarod próbálni magadat másokkal, hogyan tudsz segíteni magadnak,
Ha kérdéseid vannak, de még sosem kaptál válaszokat rá,
Ha vágyódsz olyan emberek közé, akik hasonlítanak rád.


Itt egy lehetőség, hogy izgalmas utazást tegyél ebbe a világba.

Egynapos, három részből álló tanfolyamot szervezek a tanulni vágyó, vagy csak kíváncsi érdeklődőknek.


Felfogjuk, megismerjük és megtapasztaljuk a tudat feletti képességeket. Így megértjük, kiben mi rejlik. Átnézzük és kielemezzük a speciális léleklátásokat.
Átbeszéljük a médiumitást, a csatornázást és a különböző léleklátásokat, lélek érzékeléseket.
A végén pedig gyakorolunk, hogy önbizalmunk erősödjön.


A tanfolyamon bárki részt vehet, március 24.-én, szombaton, reggel 10.00-16.00 óráig lesz, három nagyobb előadásban, Pákozdon, nálam.


Kérlek itt jelezd részvételi szándékodat.
moyobeus@gmail.com

M.Bea
Spirituális tanácsadó, médium

halev: A megértésről

Régebben említettem valahol a gyávaságot és a szégyenérzetet, a megszégyenülést. Ezek nagyon mély, tudattalan félelmek. A sötétség, a tudatlanság részei. Valószínűleg csak nekem, mert csak bátor embereket ismerek......:) A szégyenről pedig nem beszél senki, biztos csak én találtam "fel"....:) Ez így van, az ego páncélzata és fegyverzete roppant kifinomult, személyre szabott. Legyen ez a sötétség........ami a fény hiánya. A fény pedig legyen az értelem, intelligencia. Tehát a megértés, elfogadás. Vigyünk egy kis fényt a sötétségbe, mellyel értelmet nyer, megértést kap, ezzel lehetőséget az elfogadásra. A szégyen csalódássá változik, a gyávaság pedig a csalódástól való félelemmé, szorongássá. Csalódni pedig egy dologban lehet, az illúzióban, a szeretet illúziójában. Abban, hogy a csalódással véget ér valami. Csak a félelem ér véget, hiszen az igaz, feltétel nélküli szeretet örök, örökkévaló, önvaló. A csalódás a leghatalmasabb tanító, mely a valódi szeretet, a fény felé kényszerít, motivál. Megértésre és ezzel elfogadásra késztet, kérlel. Tehát vágyakozik. A sötétség, a tudatlanság szeretetre vágyik, megértésre és elfogadásra. Az egyetlen fegyvere pedig a csalódás, és a csalódástól való félelem. Ezért addig létezik a sötétség, amíg értelmet nem nyer, tehát szeretetet kap. Ezzel megsemmisül. Nem marad utána semmi, csak a most pillanata, mely a végtelen tér, az örökkévaló. Hiszen mindig most van, mindig a most pillanata az egyetlen örök valóság. Ami elmúlt és ami lesz, csak illúzió........ A sötétség. Amit megértettem és ezzel el tudtam fogadni, hiszen nélküle nem keresgéltem volna, és így nem találtam volna "RÁ", vagy Ré:) , de teljesen mindegy minek hívom.... Ha ragaszkodni kezdenék hozzá, vagy a szavak fogalmi ketrecébe zárni, eltűnne. Mert "csak" egy pillanat, a most örökkévaló pillanata. Viszont maga a teljesség jelenléte....hihetetlen pillanat:) Ezt nem lehet megérteni, de közelebb visz hozzá minden elfogadás...... Mely a megértés lehetőségével kezdődik....... A lehetőségek elfogadása pedig a remény. És a "remény hal meg utoljára".......

Élet a szerelem után.

Bocsánatot kellett kérnem ma valakitől, hogy beleszerettem. Hosszú idő telt el, azóta, hogy megismertem, kezdetben csupán rengeteg kérdésem volt hozzá, megválaszolta, vagy ha nem, kiegészítette a mondataimat. Együtt agyaltunk az ébredéseinkről, a felszabaduló tudatalattink örömmel táncolt éjszakánként a levegőben. Édes érzés volt ugyanabban a cipőben megélni a változásainkat, és közben sokat nevettünk magunkban, micsoda hülyeségek jutnak az eszünkbe. Véresen komoly kvantumugrásokat tettünk az ismeretlenbe, szépen csendben, egyetlen hang nélkül, némán a gépeink előtt ülve. Később támaszt és segítő kezet nyújtva, asszem a halálból hozott vissza. Volt idő, hogy eszembe jutott a romantika, erősen kapaszkodva, görcsösen rángatózva akartam őt. Aztán megfogalmaztam spirituális szemszögből, ez bizony egy ilyen társ, egy olyan érzés és egy amolyan dolgunk van. Ma pedig elnézését kértem, hogy beleszerettem. Egy pillanatig megállt a kezemben a gomb, hogyan jut eszembe ilyen ostoba mondat. Bizony a gondolat bennem helyes volt és le is írtam., mert elengedtem vele őt. Az elengedés, valami olyan, mint hogy megadod a jelet az univerzumnak, hogy én már többé nem irányítok. Egomentes lét. Tudom, minden könyv erről szól, nekem miért nem volt ez ilyen egyszerű. Azért, mert a beleszeretésemmel elvártam, hogy ő is ezt tegye, és hibáztattam érte, hogy miért nem, és ha nem őt bántottam hogy nem akar engem, akkor magamat, hogy biztosan nem vagyok elég jó neki. Mindkettő tévút, az áramlásban. Azonosulások, a szeretet nevébe., a szerelem nevében. Nem tudtam elengedni a gondolataim és érzéseim színes lufi felhőit, a berögződött minták uralták az egómat. Néha elcsodálkoztam, miért nem érzem az áramlást vele, hiszen régen olyan egyszerű volt szárnyalnunk, de rájöttem én közben beleszerettem. Paradoxonba kerültem, a szeretet nevében és máris kiestem a "mindenható áramlás" könnyed érzéséből. Ilyenkor nagyokat zuhantam, lefelé és ott sírdogáltam a padlón, és sokszor meg is haltam. Akartam mindent belőle, úgy ahogy szárnyaltunk, egykor. A minden számomra megfogalmazhatatlan illúzió mező volt, de olyan jól hangzott. Ő tudott csak úgy válaszolni, ő érzett rá, ő volt a támasz és minden gombot megtalált bennem ahhoz, hogy közelebb kerüljek belső magomhoz. Miért pont bele kellett szeretnem? Ma leírtam, szó szerint, és égnek álltak a hajszálaim tőle, de rájöttem végre. Van élet a szerelem után.

Syria:Átlényegülés az új mátrixba

Ez a cikk, személyes élményeim alapján íródott.... Mielőtt megérkeztél ide a Földre, még tudtad, még ismerted az Isteni Létet. S amikor leszálltál az anyagba, és testet öltöttél, emlékeidre a feledés homálya borult. A fátyol leereszkedett. Tetted a dolgod öntudatlanul. Bár azt hihetted, hihetetlenül tudatos vagy....mégis mélyen legbelül érezted, oka van annak, hogy itt vagy... Mindannyian egy Isteni küldetést teljesítünk! Életed egy szakaszában történt valami, amely megváltoztatta életed. Történt valami, ami elindított egy számodra addig ismeretlen, ám mégis ismerős úton. Felcsendült lelkedben egy dallam, mely a szívedből jövően szólt. Valami történt. S elérkezett az idő. Ekkor életed eseményei elkezdtek furcsa fordulatot venni....különös egybeeséseket, és összefüggéseket produkálni. Megkezdődött missziód. Ekkor ráébredtél, hogy többé már semmi sem olyan, mint régen. Semmi sem úgy működik, mint eddig. A régi életed elkezdett darabjaira hullani. Minden kezdett szétesni, szétfolyni. Eddig leélt életed, a régi éned, az értékrendszereid, s minden hirtelen nagyon átlátszóvá vált. Élettelenek, és semmitmondóak lettek. Többé már nem tűnnek valóságosnak. Emlékezeted lassan elkezd halványulni. S neked meg kell tanulnod elengedni. Meg kell tanulnod felejteni. Mindent el kell felejtened, amit eddig tanultál. El kell veszítened régi kontrollodat. S ekkor nem csupán annyi történik, hogy az irányítást kiengeded a kezedből. Annyit jelent: Semmi irányítással nem rendelkezel. A szív ... Eljutottál a tudástól, az érzéshez. Az elméd nélkül gondolkodni. Megtanultál némán, hangtalanul beszélni. S a szívednek átadni az irányítást. Megtanultál a szíveddel gondolkodni. A sok beszéd az elme játéka. A szív csak akkor beszél, ha valóban mondanivalója van. A csend minden hangok összessége. Elmenélküli állapotban nyitottabb vagy. Fogékonyabb a valódi tudásra. Ilyenkor minden a megfelelő időben érkezik hozzád. Ekkor megengedheted magadnak, hogy oda legyél vezettetve ahol éppen lenned kell. Igazából úgysem tudod hová akarsz menni. Egyébként meg azt sem látod hol vagy. Mindenféle látásmódot el kell engedned. Mert most a látás is érzéssé válik. Teljes lényeddel érzékeled a kapcsolataidat. S mindezt azért, mert láthatatlanul minden összefonódik. S ez egyben egy nagyon szoros kapcsolat is, a körülötted lévő dolgokkal. Ez egy teljesen új, és ismeretlen világ..... Isten hozott az Új Mátrix-ban! Egy teljesen más valóságba érkeztél. El kell fogadnod az elfogadhatatlant. A régi világban volt térképed, ami a segítségedre volt a tájékozódásban. Az új világodban nincs szükséged térképre. Itt nem tudsz többé tájékozódni. De ne akarj tudni, és akarni. S ne is próbálj tenni. Az Új Mátrixban semmi sem működik úgy, ahogyan azt eddig megszokhattad. Mindaz amit tehetsz: Légy nyitott, de határok nélkül. Ne feledd! Minden eddigi észlelésedet az illúzió homályosította el. Egy nagyon szűk valóságrendszert tapasztalhattál, a kettősségen keresztül. Ez az illúzió, torzította a valóság korlátlanságát. Azonban ebben az új valóságban, korlátolt tapasztalataid érvényüket veszítették. Az illúzióban még térkép szerint mozoghattál. Az Új Mátrix-ban te magad vagy a térkép. Ezért hát... ...tekints mindenre úgy, mintha most látnád először! Figyeld ezt a világot melybe most érkeztél. Vedd szemügyre. De egy teljesen másfajta látásmóddal. Érezd ezt az új világot! S közben figyeld magadat is. Mindenre egy tágabb, szélesebb nézőpontból tekints. Ez meghozza számodra a szabadság, és a korlátlanság örömét. Most is ott van a régi duális világ. Ám te abban a világban már úgy létezel, hogy mindeközben átlényegültél. A tudatod végtelenné és kiterjedtté vált. S ez magában foglal mindent. A nézőpontod teljesen kitágult.... Amikor visszaesel a tudattalan válaszokba, melyek ismét hajlamosak korlátozni, akkor se ess kétségbe! A térképed mindig segít! Ne ragaszkodj az idejétmúlt véleményekhez! Ehelyett próbálj meg nyitott lenni! Légy folyékony mint a víz. Ám mindig figyelj magadra! A válaszaid soha ne legyenek automatikusak! Soha ne legyenek tudattalan reakcióid! Ezeket hagyd teljesen magad mögött! S ekkor lényed teljesen kitárul, mert.... Összekapcsolódsz a másik emberrel a szíveden keresztül. Amikor a kapcsolataidat megvizsgálod, észreveszel valami különösen csodálatos dolgot. Az emberek, akik az új világban melletted vannak megváltoztak. A kapcsolatod velük, olyan változáson ment keresztül, melyet soha álmodban sem reméltél. Elhozzátok egymás életébe, szíveteken keresztül az egyetemes szeretet olyan földöntúli érzését, ami semmihez sem fogható. Az Új Mátrix-ban a lényünk valódi jellege nyilvánul meg. Szavak nélkül kommunikálunk. Megszűnik a távolság. Tértől és időtől függetlenül létezünk. Az Örök Most-ban. Ez önmagunk tudatos kiszabadítása az illúzióból. Abból a téves felfogásból... ...hogy elkülönültek vagyunk. Abban a pillanatban, amikor belépsz a megértés dimenziójába, rájössz, hogy le kell mondanod önmagadról. Arról az önmagadról, aki azt hiszi, ő egy teljesen különálló lény. S egy sokkal tágabb, sokkal nagyobb egész részeként kell magadra tekintened. Ekkor meghaladod a megosztottságon alapuló éned részét. Ez a folyamat sokak számára ijesztő, s félnek is ettől. Félnek, mert azt gondolják, elveszítik önmagukat. S megszűnnek létezni. Valójában csak annyi történik, hogy összekapcsolódsz a Felsőbb Éneddel. Nem megsemmisülsz, (bár az ego-nak úgy tűnik), hanem ekkor válsz eggyé mindennel. Az egyéni létezésed továbbra is megmarad. Ám ez az "egyéniség" nem korlátozódik többé szűk ruhába. Korlátlanná és kiterjedtté válik, akárcsak a teremtés maga. Ez egy olyan csodálatos megtapasztalás, mely elhozza a megszabadulást. Belépsz egy olyan korábban láthatatlannak vélt világba, melyről eddig csak álmodni mertél. S ekkor.... Megszületett az Új Éned!