2015. március 19., csütörtök

Müller Péter:

Nemcsak az eszed lehet szívtelen - de a szíved is lehet esztelen.



A női szeretet legnagyobb értéke, hogy képes önmagát teljesen odaadni. A női bölcsesség értéke pedig az, hogy tudja, kinek szabad és érdemes magát odaadni... és kinek nem!

(...) Egy érett lelkű nő még a testét sem adja oda bárkinek. A lelkéről nem is szólva. Az odaadásnak csakis akkor van értelme, ha az növeli önmagunk és mások értékét. Ha "felfelé" történik. Ha az élet gazdagodik általa. És megmenekül... És megszépül. És megnemesedik... Ő is... Én is...

Az odaadó női szeretet legfőbb kérdése: "Kinek adom oda magam... és minek?
Az igazi szeretetben együtt működik a szív érzése az értelem tisztánlátásával. Ne haragudj, hogy erről ilyen komolyan írok, de sok nővel találkoztam, akik a szolgalelkűséget összetévesztették az odaadással. És odaadták magukat a "szeretem, akármilyen vacak" nevében, bármilyen méltatlan embernek. Az érzelmi kiszolgáltatottság nem szeretet.
Az függés és gyengeség. Az nem szeretet, ha odaadó vagyok valaki olyannak, akiről tudom, hogy nem a jót szolgálja. Se bennem, sem magában, sem a világban.

2013. október 30., szerda

Parapszichológia





A legtöbb emberben megjelenik egy kép, egy gondolat vagy érzés, ha meghallja ezt a szót: parapszichológia. Varázslás.. ufók, szellemek...kanálhajlítgatás és más megmagyarázhatatlan jelenségek...

Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy mekkora a valóságalapja ezeknek a sztereotípiáknak.

Mi is a parapszichológia valójában?
A görög eredetű szóösszetétel jelentése a következő: para - mellett vagy túl valamin, illetve pszichológia – lélektudomány.

Maga a szakterület a küszöb alatti érzékelési formákkal és jelenségekkel foglalkozik, és az ember mentális képességeit veszi igénybe a jelek felismeréséhez, vizsgálatához, megértéséhez, leírásához.

A parapszichológus a pszichikum mindennapi normától eltérő megnyilvánulásait veszi górcső alá. Ezeket gyűjtőnéven ESP-nek, extraszenzoriális percepciónak nevezzük. Magyarul érzékeken kívüli észlelés a hivatalos fordítása. Nevéből adódóan túlmutat az öt hagyományos érzékszerven, s így nem csak anyagi struktúrákra vonatkozik, hanem a "nem anyagira" is, például más emberek gondolataira. Az ESP nem függ az általános értelemben vett tértől és időtől. Ezen tulajdonságai alapján a parapszichológusok pszi-energiának nevezték el azt az erőt, amely mind a fizikai, mind a gondolati vagy más néven a tudat szintjén megnyilvánuló kölcsönhatásokkal kapcsolatba képes lépni. Az ESP rejtetten mindenkiben ott szunnyad, s bizonyos élethelyzetekben deja-vu, megérzés, telepátia formájában megmutatkozik. Például olyan érzésünk van egy idegen helyen, mintha már jártunk volna ott. Vagy csörög a telefon, s tudjuk azt, hogy ki van a vonal túlsó végén.

A parapszichológus...
szellemi gyógyító, aki nem orvosi értelemben gyógyít , hanem holisztikusan.
A parapszichológus kutató is lehet, aki kutatja az ismert és ismeretlen világ határmezsgyéjét,
azzal a nem titkolt szándékkal, hogy segítsen embertársainak, segítsen nekik gyógyulni,segítsen a párkapcsolati,a munkahelyi problémáik megoldásában és sok minden másban."
Mi a parapszichológia?
A parapszichológia egy alternatív tudományág, mely a pszichológia vagy lélektan melletti tudományt jelöl. A pontos definíció szerint „a parapszichológia olyan tudomány, amely az élőlény (a tudat) és tárgyi környezete olyan kölcsönhatásait vizsgálja, melyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek”.

A parapszichológia fő vizsgálati körébe tartoznak:

testenkívüli élmények
halálközeli élmények
telepátia
tisztánlátás
prekogníció
pszichokinézis
pszichotronika

Elöljáróban annyit, hogy a telepátia, a tisztánlátás és a prekogníció a testi érzékszerveken túl működő információszerző képességnek különböző megnyilvánulási módjai, a pszichokinézisnél és a pszichotronikánál már az aktív, kifelé áramló pszi-tevékenység jelenik meg.

A hagyományos orvoslás már nem nyújt teljeskörű biztonságot a mai kor emberének ,s így nem véletlen, hogy a holisztikusabb szemléletű módszerek egyre jobban előtérbe kerülnek a gyógyítás terén, melyek az egyént nem csak a testi oldalról veszik szemügyre,hanem a test-lélek-szellem hármas egységében vizsgálják.

Az egészségügyi és lelki problémák mindig valamilyen üzenetet hordoznak a beteg számára, melynek feltárásában, dekódolásában és energetikai hátterének rendbe tételében is segítséget tud nyújtani egy jól képzett parapszichológus.

A jelenleg érvényben lévő orvosi betegségmodellek eléggé behatárolják és úgymond előre rögzítik egy-egy betegség lehetséges lefolyását és időbeni kimenetelét. Nem könnyű feladat ebből az általánosan elfogadott viszonyítási rendszerből kitekinteni, de csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedjük át szubjektív valóságunk szűrőjén azt, hogy mit tartunk lehetségesnek, s mit nem.

Az esetek többségében a tünetek eltüntetésével maga az alapprobléma nem oldódik meg, ugyanis a mögötte megbúvó érzelmi-gondolati góc tisztítását is el kell végezni. Ehhez nyújtanak módszereket a holisztikus szemléletű terápiák.

A parapszichológia megerősíti a legtöbb vallási rendszer alapjait, nevezetesen, hogy a fizikai világon kívül létezik egy másik világ, melynek különös jelentősége van a mi világunkra nézve. A tudomány sok kérdésre választ adott, sok rejtélyt eloszlatott, de éppen azokat a kérdéseket nem képes megválaszolni, amelyek a legnagyobb hatással vannak az ember életére.

Mit vizsgál a parapszichológia?
A parapszichológia vizsgálatának tárgya az emberi psziché -elme és a fizikai környezet közötti kapcsolat. A prapszichológia azokat a jelenségeket vizsgálja, melyek látszólag a tér és idő ismert korlátaitól függetlenül léteznek. Ezeknél a jelenségeknél megfigyelhető a tudat-elme belső világunk, és a fizikai világ -anyag közötti határvonal elmosódása. A parapszichológiai jelenségek vizsgálata során az figyelhetjük meg, hogy szubjektív belső világunk és az objektív külső világunk nem különálló, hanem szervesen összefüggő rendszert alkot. Tudatunk belső történései, elvárásaink hatnak a külvilágra.

Családlélektan


Holografikusan képzeljük el, ne képekben és mintákban. Férfi, nő, szokott párosításban.

Túl az üveghegyen és az Óperencián. Férfi fiatal és zaklatott, nő érett és mindent tudó. Szeretni nagyon, tehát, elfogadó. Az út része vagy célja, a két fiú, kicsi és nagy. A törések és veszteségek hatására a közös utazás végére érnek. Hallanak dolgokat, az egyéni út fontosságáról, ösztönösen követik a szíveiket. Életerejük, más más mederben folyik tovább, külön élnek, de forrásvizük a fiaiké. Egyre tisztábbak a vizeik egymás zavaros hatásai nélkül. Frissülnek a harmat cseppek.

A fiatal fiúk szomjasak, eljönnek a kúthoz, isznak és fejlődnek, megtanulták kezelni a források másságát és különállóságuk szépségét. De életvizet isznak, megtartó, fenntartó életet adó vizet. Először bátortalanok, és félnek, mint a szüleik. A természet rendje a változás, amit a szülök nehezebben értenek meg. A fajfenntartás ösztönei járják át sejtjeiket, a víz mindig egy mederben folyjon, úgy erős és érinthetetlen. De a víz arra megy, amerre medret talál, már nem félnek.

Nő talál egy gyöngyöző összetevőt, megosztja magát vele...a víz zakatolva fodrozik benne, más lesz. A férfi pedig csiszolgatja a medreit, az irányt, amerre folyhat tovább egyedül. Ösztönösen fejlődnek önmagukért.

A fiúk mennek a szomjúság irányába, megkóstolva mindkét forrást, leszűrve minden zavaros cseppet, amit a szülők félelmei hagytak benne, isznak, változnak és élnek.

Szépségük a sok sok változás leszűrt esszenciájának következtében fog megnyilvánulni. Határtalanul. Bátrabban fognak áramolni, megcáfolva az üveghegy előttieket.

2013. február 4., hétfő

A tükrözés művészete

Tükörnek lenni azt jelenti, önállónak lenni. Fényoszlopnak. Szándékunk a fény sugárzására irányulva, létezni, és a semmiből teremteni. Önállónak lenni annyi, mint teremteni, és mások terét nem megsérteni. Nem várni, hogy szeressenek, hiszen minden rendelkezésünkre áll a teremtésben. Nem félni, hanem áramlásban lévő, létezésként élni, mozgásban lévő teremtésként élni. Határainkat rendezni, fényünket kifejezni, biztonságban létezni a teremtő körforgásban egyre magasabbra haladni.

A kapuk érzékelésünk által, önmagunkon belül nyílnak meg. Belső vezetők gondoskodnak bennünk, hogy sugallataik által fokozatosan képesek legyünk egyensúlyozni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat. A nem ártás szellemében.
Szolgálni. Annyi mint létezni, és teremteni. A szolgálat nem ingyenmunkát jelent. Nem gyógyítást jelent. Áramlást jelent. Önmagunkat jelenti. Önmagunkat folyamatosan az áramlásba juttatni. Önmagunkban összpontosuló fény-erőket egyensúlyozni. A negatív erőket kioldani, szintén egyensúlyozni. Szolgálatba állítani az Erőt jelenti - a Teremtés szolgálatába.
A Földön minden kiegyenlítésre törekszik. Ez az áramlás a földön.
A tenger hullámait, amik kifutnak a partra, majd visszahúzódnak. A meleg levegőt, amely áramlik a hideg felé. A kilégzés-belégzés ritmusát. Minden él, minden mozog.
Ennél nem több a szolgálat. Mint együtt haladni. Ha nincs kiegyenlítés, kibillenés van, és nagyobb kibillenés, nagyobb kontraerőt fog okozni. Nagyobb lendületű "becsapódást", nagyobb vonzást. És bűntudattal nem lehet fizetni, és nem lehet kiegyenlíteni. Csak szeretettel. Bűntudattal önmagamat kicsinyítem, és ennek az lesz az ára, hogy egyre jobban eltűnök az életből, és egyre jobban összehúzódok.
Figyeljétek a tenger hullámzását, és legyetek egyre békésebbek a mozgásban, légzésben.
Engedjétek el életetek fonalát. Túlzottan kezetekben akartátok tartani a jövőt. A jövő nem létezik. Minden jelen van ebben a pillanatban. Ti döntötök - szeretetet idéztek meg, vagy félelmet. Válasszatok!
Kérjétek a fény jelenlétét. Ennyi az egész, amit tennetek szükséges ahhoz, hogy feloldódjon minden félelem. A terv már készen van. Helyezzétek bizalmatokat a tervbe, a fénybe, a magba, ami a szívetekben van. Érzitek, ugye?

/másolat/

2012. augusztus 14., kedd

Az őserő



Elindultam, tapasztaltam és felismertem. Na így ebben a sorrendben. Az egésszel csupán annyi a bibi, hogy túl vagyok életem felén, ej. Későn érő, későn eszmélő, későn ébredő, tök mindegy hogy nevezem, sőt túlkoros, ezt is hallottam már, hehe. Viszont konzerváló anyagnak egy nagyon kellemes „hajtóerőt” választottam, amivel 10 évet letagadhatok, na jó többet is néha, még most is élvezettel nézem amikor kikerekednek a szemek ha valódit mondok a koromról és elgondolkodtatónak tartom, hogy mások miért nem élnek az én forrás vizemmel, az élet vizével, főleg itt vidéken annyi megfáradt test és lélek, jaj, arcukon minden amit ráírt a sorsuk nehéz kereke, jaj.

Az őserőt mégis itt találtam meg, nem az aszfaltdzsungelben, a városban, ahol kerestem. A széna illatában, tüzes hajnalokban, az erdőben bolyongó szélben, a tenyérben elterülő csónakokat ringató óriások vízcseppnyi tavában. Nem kerestem. Szembejött. Szeretem, amikor megfoghatatlanul, váratlanul megérint régóta keresett érzés és élmény, és meg tud érinteni ott, ahol a legjobban hiányom volt. Eljött az ideje, mindig is bennem volt az aki kereste, de azt sem tudtam, hogy mi hiányzik, megfogalmazatlanul várta bennem a felfedezését, nah ez benne a legjobb.
Amikor megnyílt az első kapu, megláthattam a szeretet áramlását az elemeken keresztül, megéreztem és megértettem a suttogó erdő simogatását, csillagok szárnyait és a mozdulatlan napsütés melengető, éltető csendes oltalmazó erejét. Nem beszélve az éjszakai szélben előttem elterülő tóról. Ez idáig féltem éjszaka a természetben, oka nem volt, vagy nem fejtettem meg, magamban. A kaput egy ősember nyitotta meg, egy vad semmitől sem félő kézfogás, aki elvitte a lelkemet és feltörte a bennem a pecséteket.

A második kapu, az őserdőben az ember szeretetének szintjei, párhuzamban a természettel, igen, elég érdekes az éjszakai nyári erdő illatos fái között a szív megnyílásáról elmélkedni, de nekem ez így jött egyben. Mágikus pillanatok voltak a tündérek birodalmának ősi titkaival. Szemem és szívem kinyitották a rejtelmekre, önmagamban, olyan helyekre vittek, ahol még sohasem jártam, nem is tudtam, hogy bennem létező oázisok várják a feltárásaikat, sokáig voltam nélkületek, épp ideje volt találkoznunk.
Megértettem, hogy lehetek bárki ebben a földi létben, nevezhetnek egy csodálatos lélekdoktornak, vagy egy kedves meséket tartogató anyukának, egy tojásait védelmező tyúkanyónak, akihez bármikor oda lehet bújni melegedni, egyetlen dolog számít, én mit érzek. Egyedül én vagyok a fontos és az az erő, az az őserő ami engem abban a pillanatban ott tart ahol vagyok. Elengedtem magamat, hátradőltem az univerzum tenyerében, de nehéz is volt……megértettem csak puhára eshetek….minden tiszta zselé körülöttem, puha és könnyű, színes és nem bántó, nem sértő, nem fájó.

Megfigyeltem a harmadik kapu után az emberekhez való viszonyulásaimat. Megtapasztaltam, hogy én vagyok akiből előjönnek az érzelmek, és nem váratlan drámák hirtelen szemtanúja vagyok, megfigyeltem a saját reakcióimat, érzelmeket és elmentem velük, kézen fogtam őket, kísérgettem félelmek nélkül, érdekes volt minden tapasztalás nagyon érdekes., azóta is. Szeretem az őserőt, szeretem magamat és szeretem a őserdőket.
Későn érő, későn felfedező, de megtaláló, élő.

2012. augusztus 4., szombat

Egyszerűen a fekete mágiáról..




A fekete mágia egyszerűen egy Ember sötét erejéből létrehozott csoda. Egy Emberi Lény meg tudja ezt tenni.
Korlátozza a szabad akaratot és szeret vádaskodni, félelmet kelteni és másokra vetíteni alacsony rezgésű meg nem teremtett és vágyott mintákat, és így válik emberi erőből megtett varázslattá. Valójában ugyanúgy megköti az embert, akire irányul, mint ahogy felszabadít egy magas rezgésű "szeretlek" , " szabadvagy." Sokszor öntudatlanul, tudati kontrol nélkül vetül, sima egós kielégülésként, de lehetséges természetesen tudatosan is megkötni, vagy kötve tartani embereket, akikre a kivetített vágy rávetül. Nincs benne öröm,, és hiányzik a felszabadult tiszta érzelem. Csupán kötelességből érzem, azt, hogy szeresselek, vagy kötelességem elvárásaid szerint léteznem. Nem enged szabadon az a vágy, hogy megteremtselek magamnak olyannak, amilyennek "akarlak." Ilyen az akarás ereje, a mágia ereje. Ha szeretjük magunkat, és a bennünk élő világunk teljes, megéljük a vágyak és ki nem elégült kívánságoktól mentes pillanatot, már nincsenek hatással az ilyen "akarati teremtések, vagy kötések.
Számomra érdekessége, hogy ahogy emelkedik egy emberi tudat energiamezeje, elindul a természetes tiszta áramlás, a mindennapokban, több síkon még mindig hatással lehet a karma, tehát a fel nem dolgozott kapcsolati vagy szituációs mezők, plusz a mágia, vagyis a teremtés fekete és fehér oldala kettéválásának felismerése.
A tiszta énkép megerősödésével feljönnek a motívumok és az ego felolvadása tisztán érzékelhetővé válik.

A fekete mágia nem varázsgömbök mellett rárakott "rontás", vagy véletlenül elejtett átok, egyszerűen felismerhető, az akarásból. Ha elmész egy "hivatásos varázslóhoz", ahh, ne menj, ő tulajdonképpen a te akaratodból született vággyal összhangban tesz az ő eszköztárának megfelelő mágiákat, vagyis közreműködik a dolog beteljesítésben, így talán gyorsabban eléred a párod visszaszerzését..stb. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi van ezzel vagy azzal, és hogy segítsek neki, kapok egy eléggé érthető jelzést arról, hogy emberi akaratban nem segíthetek, mert akkor már az energiaáramlást befolyásolva fekete mágus lehetnék...de csupán így ennyi, nem több a dolog.

Bár a karma fő jellemzője is a vonzás, a megakarom tenni gyorsan ezt vagy azt, és csodálkozom magamon, a fekete mágia sajátossága a tapasztalatom szerint, a düh, és az elkeseredettség, ami mindig megjelenik a kötések miatt az elszenvedőkön. Aki evvel él, súlyos karmát vesz magára, és fejlődésének és felismeréseinek hosszú időre gátat teremt, azért mert egy saját maga által generált akarásból született forgószélben pörög. ha megtörténik a vágyott cél elnyerése, soha sem jelenik mellette a boldogság.
De ez egy folyamat, van eleje közepe és nincs vége...hheehe

Ráadásul egyáltalán nem lineárisan zajlik, bár van benne következtethető folyamati minta.
Mindenkinél sajátságosan és egyénre szabottan , sőt prioritásnak megfelelően történik.

Nem szeretem a mágiát, de gyerekkorom óta élem. Mindennapossá vált és természetessé.
Nincs nevem és nincs feladatom, nincs esélyem és célom.

Van viszont egy horizontális és vertikális rálátásom, hihi, nincs választásom, ebben élek.
Csiszolgatom a csemegéimet.
Ha félnék bármitől is , vagy haragudnék bármiért is, vagy elbújnék a világ elől, esetleg támadnék, vagy vádaskodnék, tudnám, hogy nem okés a rendszerem, és megállnék egy pillanatra.

Most szeretek élni, szeretek szeretni és ölelni, mosolyogni és főzni. Most tudom, rendben vagyok.

A fekete mágia egyik fő jellemzője a boldogtalanság érzése, a vágyott célok elérése mellett, az elszenvedők pedig örökös keserűségben élnek és legtöbbször magányosan vagy dühösen passzívan viselkednek.

tehát a fekete mágia nem egy varázsgömbök mellett ránk rakott rontás, vagy átok...csupán egy emberi akartból teremtett helyzet, amelyben semmi öröm nincs egyik fél részéről sem.

2012. június 26., kedd

MAG MAYÁk, Atlantisz és Lemuria: egy elsüllyedt és egy felemelkedett világ






Egykor, az „idők előtti időben” (az ősidőben, a Zep Tepi előtt) Lemuria, és Atlantisz egyaránt 4. dimenziós világok voltak. Mindkettő civilizáció két külön helyről származott, két bolygóhoz kötődött.
A mi naprendszerünkben a lemuriai székhely a Vénusz, az Atlantiszi pedig a Mars volt. A galaktikus történelem egy pontján a Vénusziak, és a Marsiak a Föld bolygóra költöztek. Nem a mai földre, hanem annak a 4. dimenziós változatára. Egy 4. dimenziós valóságú Földre.
A 4. dimenzió az IDŐ maga. Ebben a közös ősidőben, mint 4. dimenziós valóságban éltek együtt a Vénusziak, és a Marsiak.
A Vénusziak az 5. dimenzió lakói voltak, és tudatosak voltak minden alacsonyabb dimenzióra, valóság-rétegre. Az Atlantiszi marsiak a 4. dimenzióban voltak otthon.
Egy idő-egyesítési kísérlet volt ez a 4. dimenzióban, ahová a Vénuszi lemuriaiak leérkeztek az Atlantisziakhoz.
Minden magasabb dimenziós tudat felelős az alatta lévő valóságszintért, ahhoz úgy viszonyul, mint szülő a gyermekéhez.
Az egyesítési kísérlet azonban egy nem várt eredménnyel végződött. Ahelyett, hogy visszaemelte volna a 4. dimenziós valóságsíkot az 5.-be, a kísérlet áttörte a dimenziófalat lefelé, és megteremtette a 3. dimenziós valóságot, illetve lezuhant abba. (Pont, ahogyan a híres Tesla kísérletnél teret és időt váltó hadihajóval történt)
Az egyesülés nem tudott megvalósulni, a versengés, a harc állandóvá vált, amely az Atlantisziak marsikus természete volt. Ez nem fért össze a művészi, légies, könnyed, szépséges Vénuszi Lemuriai ter
mészettel.
Pedig a két nép – és ezzel a két minta - egyesülése megkezdődött.
Az Atlantisziak azonban természetüknél fogva uralkodni akartak a szabad, könnyed Vénusziak fölött, és ez sok keserűséget, nehézséget okozott. Számukra a vénuszi magasabb rezgésű működés megfoghatatlan, értelmezhetetlen volt. Ez bennük felkeltette az ismeretlentől való félelem rezgését, és kihívásként értelmezték. Védekezésül támadásba kezdtek.
A viszályt ez az együttélés teremtette. Megkezdődött a polarizáció, a megkülönböztetés, és drámai gyorsasággal nyitott utat eddig nem ismert érzéseknek, tapasztalatoknak. Ez a folyamat elkezdte térbe hívni a valóságot az időből, azaz egyre lejjebb hangolta a 4. dimenziót, míg egy ponton az elérte a frekvencia-határát, és átszakadt.
Az átszakadt dimenzió-rétegen keresztül a 4. dimenzió tartalmának egy része átömlött, és létrehozta a 3. dimenziós valóságsíkot. Azt, amit ma annak ismerünk, a fizikai valóságunkat. Létrehozta a Föld bolygó 3. dimenziós valóságát is, a mai földet.
Ez lett az a Föld, amit az Atlantisziak később, az ősidők végén benépesítettek.

Amikor a 4. dimenzió átszakadt, akkor a tisztán vénusziak elkezdtek felemelkedni az 5. dimenzióba, ahonnan korábban érkeztek. A Lemúriaiak hazatértek. Világuk a tudat-felettibe emelkedett, az örök jelen időn kívüli valóságába. Egy kis csoport azonban, amely az egyesülést megkezdte az Atlantisziakkal, úgy döntött, folytatja a kísérletet, és követte az atlantisziak sorsát. Ők nem tértek vissza, de megőrizték 5. dimenziós összeköttetésüket az Otthonnal.

Az Atlantisziak (a Marsiak) pedig elkezdtek lesüllyedni a lefelé megnyitott 3. dimenzióba, a sűrű anyagi valóságba, és kezdtek testet ölteni a 3. dimenziós Földön. Vagyis Atlantisz ténylegesen elsüllyedt, de nem térben, hanem a dimenziók között az időben. Atlantisz a tudat-alattiba süllyedt. (Amennyiben a tudat szintjét a 4. dimenziós korábbi közös élettérként, majd demarkációs vonalként értelmezzük.)
Minden további kataklizma a Földön, amely földrészek, szárazföldek elsüllyedését eredményezte, ennek a lesüllyedésnek az alsóbb szintű megismétlése volt. A minta belépett a térbe, és megsokszorozta magát. A bevésődött ősminta alapján ez az özönvíz-kataklizma időről-időre bekövetkezett.

A 4. dimenzió IDŐ valósága kettévált, és a felső rétegébe, mely az 5. dimenzióval volt határos, a Vénusziak, míg az alsó rétegében, amely a 3. dimenzióval érintkezett, a Marsiak mozoghattak.
Bár a két világ
szétvált, polarizálódott, a korábbi együttélés emlékét megőrizte, és a Vénuszi mintákat is hordozta tovább az Atlantiszi világ.
Az emberi forma kettéosztottsága (két félteke, páros érzékszervek..stb), és a 3. dimenziós föld is hordozta megjelenésében ezt a polarizálódott, kettéhasadt állapotot. „Amint fent, úgy lent”. Amint az időben, úgy a térben.
Továbbá voltak olyan Lemuriai, vénuszi lények is, akik szintén vállalták az Atlantisziakkal együtt a dimenzió-zuhanást, a fizikai megtestesülést, hogy ennek tapasztalatát továbbadják. Ez lehetett a remény a későbbi visszatérési út megtalálására, mert ők ezt az 5. dimenziós tudatosságot – bár mostoha körülmények között, homályosan, általában üldöztetésnek kitéve – de mindvégig megőrizték a 3. dimenziós valóságban is, amivel utakat nyitottak abból fölfelé, a 4. IDŐ-dimenzió magasabb rétegeibe.
Úgy tűnt, hogy az eredeti együtt-élést vállalókat az Atlantiszi világ bukása lerántotta magával. Ez azonban egy magasabb tudatszinten meghozott döntés volt eredetileg.

Ennek a Vénuszi jelenlétnek a 3. dimenziós megtestesülése a HOLD, amely kísérőként, vigyázóként szegődött a 3. dimenziós Föld mellé. A Hold valójában egy 4. dimenziós valóság (annak a felső rétege) 3. dimenziós látványa. A Hold elsődleges szerepe a természetes ritmus fenntartása, és ezzel egy szerves idő-minta biztosítása a Föld számára, amely az élet alapfeltétele. Ugyanígy a Hold uralja, mozgatja a vizeket a Földön, amely szintén a földi élet alapja.

A Hold, és a vizek a Vénusziak ajándéka volt a Földnek. Egyben legfontosabb kapcsolatuk is az emberbőrbe bújt társaikkal. A delfinek, bálnák a Vénuszi világ lényei, akik az emberrel együtt testet öltöttek a Föld vizeiben a 3. dimenzióban, de élő kapcsolatuk van a vizeken és a Holdon keresztül az 5. dimenziós otthonukkal.
Nem minden vízi élőlény Vénuszi eredetű, és természetű. A ragadozó fajták tipikusan Atlantisziak, Marsi származásúak.

A Mars a Földről nézve egy kiégett, halott bolygó. A Mars egy alsó 4. dimenziós valósá
g, amelynek mi a 3. dimenzióban ilyennek látjuk az égi-testét. Egy önmagát lerombolt, elsüllyedt világ, az eredeti Atlantisz. A földön meg nem testesült Atlantiszi lelkek lakóhelye a 4. dimenziós Mars. Ide kerülnek azok az Atlantiszi lelkek is, akik a Földet elhagyják, haláluk után. A 4. dimenziós Mars azonban nem egy hely, hanem egy idő-tulajdonságú rezgési tartomány, melynek csak 3. dimenziós megtestesült égi-testét látjuk a Mars bolygónak.
Valószínűleg ezt a látványt nevezte el az egyház pokolnak.

A vénusziak a lemuriai otthonukba térnek vissza, az 5. dimenziós valóságukba a földi haláluk után. Ez lenne az egyház által menny-országként leírt állapot. Először azonban a lelkek a Holdra (a felső 4. dimenziós idő rezgési tartományba) kerülnek, és itt eltöltenek egy kis „időt”, mely alatt eldől, hogy vissza-születnek-e a Földre, vagy hazatérnek a Vénuszi otthonukba.
Az egyiptomi Halottak Könyve pontosan ábrázolja ezt a jelenetet, amikor Anubisz megméri a halott szívét egy mérlegen, és ha az könnyebb, mint Maat tolla, akkor léphet be az 5. dimenziós világba. Ez a „mérlegelés” azt hivatott eldönteni, hogy a halottat beszennyezték-e élete során olyan 3. dimenziós tapasztalatok, illetve olyan Atlantiszi, Marsi hatások, ami visszahúzza őt a Földre. Mert ebben az esetben, ha nehéznek találtatik, akkor vissza kell térnie, és felkészítése után megkezdődik az újra testet öltése, leszületése egy újabb testben a Földre. Ennyiben valójában karanténnak tűnik a földi világ.
Ezt hívja a keleti hagyomány karmának.
Meddig ismétlődik ez? Amíg fel nem ismeri a lélek emberként, hogy az alsó 4. dimenziós idő foglya, és annak láthatatlan tudat-alatti programjai vezérlik az életét. Vagyis az Atlantiszi idő-program szerint él, amely beszennyezi a létét.

Az Atlantiszi idő-program, mint sajátos 4. dimenziós valóság

A Földi létet (az alvók, a lezuhantak, és még fel nem ébredtek) életét egy sajátos atlantiszi idő-program vezérli.
Ez a tudat alattiba süllyedt (öntudatlan) 3. dimenziós világ a 4. dimenzió alsó rétegéből kapja a marsi idő-programját, amely a fő vezérlőelve. Egyfajta idő-hipnózis alatt áll az emberiség.
Ez a fő idő-program futtatja az összes többi alprogramot. Olyan, mint egy operációs rendszer.
Ez az idő-program megjelent a Suméroknál, Babilonban, és onnan Kisázsiából terjedt el a világon. A mai földi világ szinte kizárólagosan ezt az idő-számítási módot, ezt az idő-koordináta rendszert használja. És még csak meg sem kérdőjelezte az egyedüli létjogosultságát.
Amíg ez a 12-60-as alapú, részben mesterséges idő-program fut az emberiségen, addig az embert a tudat-alatti irányítja, amely az alsó 4. dimenziós idősík frekvenciája, és egy folyamatosan ismételt tragikus mintát – Atlantisz elsüllyedését, a bukást – rögzíti, és hívja elő kicsiben is újra és újra. Itt minden ismétlődik, kicsiben, és nagyban egyaránt: amint fent, úgy lent. Ez az út lefelé, ez a halálprogram. Aki eszerint az idő-program szerint él, azt ez lefelé hangolja,(elhangolja az élettől) és egy egyre merevebb rendszerben találja magát, egyre szűkülő (szűkölő) valóságban, egyre kisebb mozgás-térben.
A program fut, látszólag nincs menekvés a földi ember számára.

Vagy mégis?

Létezik egy másik idő-program is, a vénuszi, lemúriai idő. Ez az idő a 4. dimenzió felső rétegéből, - a Hold által - vezérelt természetes, harmonikus idő. Ennek ciklusai összhangban állnak egyrészt az élettel, annak ritmusaival, mintáival, másrészt kiemelnek a halálprogramból, mert a lefelé zuhanó Atlantiszi program helyett épp a felfelé emelkedő Lemuriai vénuszi programot, mintát futtatják.

Ez a 13-20-as alapú, 28 napos idő. Ez az ÉLET-idő.
Erre hangolódva lehet programot váltani, kiemelkedni a folyton ismétlődő, lefelé húzó örvények zűrzavarából, és visszatérni a harmonikus rendhez. Ezzel a földi életünk letisztul, tapasztalatainkat nem szennyezi be többé az Atlantiszi örvény-program, a káosz fölé emelkedünk, és amikor elhagyjuk a Földet, a mérlegelésnél, a Hold-szférájában – melyre életünkben a hold idő-ciklussal már ráhangolódtunk – elég könnyűnek találtatunk, hogy továbbmehessünk 5. dimenziós otthonunkba.

A mayák ránk hagyták ezt a vénuszi időszámítást, és amint ráhangolódtak, és alkalmazták, kollektíven felemelkedhettek a Hold-Vénusz 4.-5. dimenziós terébe, eltűnve a Földről, épp-úgy, mint egykor anyaföldjük, Lemúria emelkedett fel a 4. dimenzióból az 5.-be. Ugyanaz a minta, a felemelkedés, melyet ez az idő-kód, idő-ritmus vezérelt.

A mayák akkor léptek át, amikor leírták a naptárukat 2012.-ig, és földi mayákból galaktikus mayákká váltak.
Éppen akkor, amikor a földjüket a 3. dimenzióban elfoglalták az Atlantisziak, akik békés, harmonikus hagyományaik helyébe bevezették az ember-áldozatot, és a szív-kapcsolódás emlékének eltorzításaként a szív kitépését (marsi vérmérsékletüknek megfelelően). Épp a fordítottját, mint ahogyan a vénuszi mayák éltek, és gondolkodtak.

Egy régi idő vége, egy új idő kezdete

Itt hagyták azonban az üzenetüket az itt maradt többi vénuszi embernek, és mindazoknak, akinek még nem sikerült kitörniük a 12:60-as karma-programból.
A kollektív üzenetük az volt, hogy a 12:60-as időkód, és az általa futtatott program véget ér 2012-ben. Ami annyit jelent, hogy egyben véget ér az általa (mint 4. dimenziós valóság által) vezérelt korábban ismert 3. dimenziós valóság is. Úgy, ahogyan azt ma ismerjük.
Azok számára, akik a maya idővel tartanak pedig megnyílik a hazatérés lehetősége, mert a 13:20-as ciklusok is záródnak egyidejűleg.
Ez pedig pontosan az, mint amit a Jelenések Könyve is megjósol a Bibliában.
Egy régi idő véget ér, és ezzel véget ér egy annak a rezgésmintájára felépült régi valóság is. Véget ér Atlantisz korszaka, és mintája, a süllyedés egy utolsó nagy süllyedésben, ahol minden elsüllyed ebben a 3. dimenziós valóságban, amit ez a tudat-alatti program vezérelt. Ez a szervetlen minta végső halála. A régi föld eltöröltetik.

Egy új idő pedig elkezdődik, és ez a 13:20-as új idő-minta lesz. Ez egy élő, új valóságot teremt, Új földet, és új eget. Egy átmeneti idő után a 2013. évben, a 20:13 alapfrekvenciájának megfelelő számú évben a földi idő-számítás alapvetően megváltozik. A régi idővel együtt eltűnik addigra a régi földi valóság. Az Új idővel pedig egy új valóság indul. Ezt látták Új Földnek a régi-új próféták.
Ami 600 éve a mayákkal történt meg, az most 2012-13-ban megtörténik az emberiséggel kollektíven. Az új időre hangolt lelkek felemelkednek az armageddoni csatatérről, mint a megmenekülők a titanicról, akiket a Kárpátia (a bárka) kimentett az elsüllyedő valóságból, és elvitt egy új világba. A süllyedés, és a felemelkedés egyszerre történik meg, egymás mellett. A kérdés csak az, Te melyik hajón leszel: az elsüllyedő luxus-óceánjárón, vagy az új világba navigáló viharvert öreg bárkán, a Kárpátián?

Ma a galaktikus mayák egy része újra leszületett, mert küldetést vállalt. Vállalta a szolg
álatot a Kárpátián. Vállalta, hogy a Bárka motorja, evezőse, vitorlája, hajóorvosa lesz. Vállalta, hogy az új világba áthajózza azokat, akiket a régi világ összeomlása nem temet maga alá.
Vállalta, hogy mentőövet dob a kiugróknak, a bátraknak, akik az életet választják.
Ez a mentőöv az új idő-számítás, új 13-20-28-as idő-mérték, amely képes felhangolni az embert, kiemelni a halálprogramból, a süllyedő Atlantiszból, és visszavinni az életbe.
Ez a felemelkedés útja. Aki hallja, lépjen rá.
A galaktikus mayák ma nagy számban élnek Kárpátiában, a Kárpátok ölelésében, anyaméhében, ahol új világ születik, és ahol a Bárka elemelkedik. Mert ma itt élnek a MAgYAr-ok, a MAG MAYÁk, akiknek feladata a visszatérés a szerves időhöz, hogy élő mentőövek legyenek az idő-váltásnál.

2010.08.05.

Z
O
É