Az érzelmekről.

Abból élem a legszebb perceimet, hogy érzek. Az emberi lélek motivációit, mozgatórugóit érzékelem. Dimenzió sztrádának nevezem, amikor a múlt, jövő és jelen összefut bennem.
Ráhangolódhatok azokra a gondolat és érzelem mintákra, amik blokkolják egy csomó kibontásának lehetőségét.
Annyira belemerültem, hogy meglepődtem a saját érzelmeimen.
Sorra kerültem, és rendesen kettéváltam. Alulról felfelé, hátulról előre kielemeztem a történetet, jó önelemzőhöz híven, alaposan. De csak egy lila diszkógömböt találtam a hármas és a kettes csakrámban, amivel semmit nem tudtam kezdeni. Hagytam, hadd legyen lila minden bennem, bár állandóan figyelnem kellett, mi nem lesz ebben a jó, mikor fog megszűnni és honnan hová tart ez az érzelem és miért. A tükröm, akitől elindult bennem az átalakulásom, semmit nem tudott az egészről és nem is volt baj, hogy nem lát engem állandóan színjátszónak, de főleg lilának. A kis buta gömböm néha a jelenlétében elkezdett forogni, és amikor hazaértem és elaludtam felébresztett. Én pedig vittem mindenhová magammal és nevetve meséltem a barátaimnak, hogy mi esett meg velem. Még most is itt van. Nem késztetett baromságokra, nem akart kizökkenteni a mindennapi teendőimből és nem vette el az eszemet sem, de ha elcsendesült a ház, a varázsló bennem megkérdezte tőle, mit akarsz te tőlem. Amikor nem válaszolt nekem, elmentem egy másik varázslóhoz, aki megállapította, hogy ott van és néha forog. Mondom ezt én is tudom, de minek, valamit átalakít benned, volt a válasz. Oké, gondoltam kiveszem magamból, 3 napig eltűnt, aztán visszajött, és morgott egyet, hogy én ezt hogyan képzelem, hogy nélküle jó nekem. Álmosan kibékültem a gondolattal és elmentem megkérdezni a tejúti ismerőseimet, mi a franc ez bennem. A válaszok minden síkon többrétegűek és számomra kihámozhatatlanok voltak, ja és minden válasz teljesen közömbösen közölte velem, hogy ennek most így kell lennie, bennem él és fejlődik egy darabig, mert olyan sokáig nem volt nekem ilyen lilám. Elhittem. Kezdtem rendesen zavarban lenni magammal és kiváltójával, hogy úgy viselkedek a jelenlétében, mint egy öt éves, mi több észrevettem, hogy az egész szituval semmit nem tud kezdeni ő sem. A gömb nem fejlődött nagyra, stagnált, de ott volt. Volt egy ötletem, miszerint közvélemény-kutatást végzek a helyzetemről tanult és tapasztalt barátaimmal, akik végig ülték már a mágia és az érzelmek világának ezen osztályait. A helyzet tovább romlott. Konkrét segítséget nem raktam zsebre, és minden ment tovább a maga lila útjain. Reggelente elindultam a srácokkal és a ruhám alatt ott zümmögött a gyomromban lévő lila gömb. Bevásárlásnál és sétánál ugyanígy, élte a maga kis önálló életét, nem beszélt velem, ezért nem értettem semmit az egész jelenlétéből, ahogy most sem.
Belegondolva, évek óta nem voltam semmilyen színű, ezen a tavaszon megtapasztalhattam, együtt nyíltam meg a virágokkal és lettem olyan mint ők, illatosan színesen és természetesen. És ahogy őket sem érdekli, hogy ki érti vagy érinti meg őket, mégis teszik a dolgukat, úgy döntöttem én is ezt teszem.