Ne szabj határt a Szívednek. Vagyunk egypáran, akik tudunk és akarunk szívből élni, miért is kellene elrejteni ezt?
A világban az érzések úgy működnek, ahogy az egó parancsolgat nekik. Kiválasztunk valakit, hogy szeressünk, hogy megérintsünk, hogy felelősséget vállaljunk vele egy családért…. Emberi szűrőkön áramlik át a szeretet, rajtad és rajtam keresztül…ha sodródunk és nem figyeljük a szél szavát, egyszerűen elmerülünk az egó börtöneiben, csak körbeleng, de nem folyik, nem áramlik keresztül rajtunk. Még tiszta jóakaratból is mellé lehet nyúlni, és bele lehet sétálni a saját csapdáidba. Gondolom az egyház pont ezt élvezi, micsoda éhségcsillapító a dogma, a jóravaló ember egójának.
Kiválaszthatod a listádról, hogy most éppen szeressek, vagy szenvedéllyel öleljek, esetleg csak szerelmes akarok lenni, de mind - mind te döntöd el, illetve a helyes kis egód, melyikhez van éppen kedved ma. Mivel a tudatunk egy mély polcán el van rejtve, hogy az orgazmus találkozás a transzcendenssel, mindenkivel ki akartuk próbálni, megszemélyesíted az isteni találkozás pillanatát, egy emberi lénybe vetíted, de mindannyiszor csalódással végződik.
Elfelejtettük, hogy a Szeretet magától is áramlik. Mindig mi akarjuk irányítani. Megszabni a formáját, a mennyiségét, és az irányát. Alkalmazkodva a társadalmi elvárásokhoz, szülői és bármilyen felekezetek dogmáihoz, illetve a saját jól megérdemelt kívánságainkhoz és vágyainkhoz, az egónkhoz.
A szeretet, a feltétel nélküli, szerelmes lehelet mindenben és mindenütt veled lélegzik, bárhová nézel és bármerre mész, egy veled amíg a földön sétálsz…és ha hallod a hangját vezetni is szokott…irányít és vigaszt is ad neked. A szeretete..ölelése a tiéd, Te miért szabsz határt és korlátozod az erejét és a mennyiségét? Csak hagyjatok neki teret s nyissátok meg Szívetek. A többi jön magától, hiszen ez az energia mindenen áthatol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése