Sokan sokfélét írtak már erről a minden embert sejtszinten mozgató és rángató erőről, ami annyira megfejthetetlenül misztikus, mégis egész életünk minden színterét megmagyarázhatatlanul befolyásoló valamiről, amit a mi nyugati kultúránkban karmának nevezünk.
Jómagam is csak olvastam, faltam a sok irodalmat, tágítottam a fejemet, hizlaltam az intellektusomat, amíg szembe nem jött velem a saját karmám, és a bőrömön nem éreztem hatalmas súlyát. Kiló számra cipeljük a megfejthetetlen szövedékeket kapcsolatainkban, munkáinkban és gyerekeink nevelésében, a hobbijainkban és az utazásainkban. Olyan mintha egy marionett báb lennél és ezek a láthatatlan kötelek húznak, vonnak, tologatnak, és te csak kapkodod a fejedet, hogy hol is vesztettem el a fonalat, mert ez már nem is én vagyok.
A karma, nem az életfeladatod, amiért ide jöttél és nem is a fokozatosan felismert kényszereid, félelmeid, mert ezek a te leckéid, amiket saját fejlődésed érdekében állítottál be a képbe, a karma a régi energia utolsó nagy dobása ebben az életedben, a kiegyensúlyozás megtétele a fizikai és a mentális, érzelmi és szellemi síkokon. Az adok-kapok törvényének levetülése, amely ebben az új tudatosságban már nevetségesen is hangzik. Volt idő, amikor egy- egy tévedésedet, illetve hibádat egy egész életen át egyensúlyoztad, nem volt más lehetőséged, a pofonokat vissza kellett kapnod, és adnod. Így volt igazságos és így volt meg az egyensúly. És most olyan időket élünk, hogy a mai indigó gyerekek karma nélkül születnek, nincsenek sejtszinten kódolt irányvonalaik, teljes egészében átlátják azt amit mi nem is tudunk elnevezni igazán, a globális tudatszint-emelkedést.
Igen, ráláttam a szőnyeg alatti mikro szövedékekre, amikor a környezeted rökönyödve kérdezi, hogy miért , és hozzád ez nem illik és hogy nem vagy önmagad, ha ezt és ezt teszed. Na ez a karma, amikor megmagyarázhatatlanul beleolvadsz egy fényévekre lévő pasiba évekig, és amikor felébredsz megkérdezed önmagadtól, mi a fenét keresek én itt? Dolgotok volt, egyensúlyoztál és aztán összepakolsz és lelépsz. A karma pedig beteljesítette a feladatát, megadtad és megkaptad, és semmiről nincs tudomásod, pedig a szőnyeg alatti szállak eltűntek, a küldetés teljesítve, és hirtelen olyan nagyot fordul minden körülötted, mintha most keltél volna fel a „csipkerózsika álmodból”. Karma nélkül haladhatsz tovább. A nélkül a hajtóerő nélkül, ami a mai indigó tinédzserekben egyáltalán nincs jelen.
2011. június 22., szerda
A tisztán érzékelés és látás.
„Eredetetek magva az Isteni Gondolat, és az társ-teremt és áthatol minden mátrixon.”
Az új energia eszköztárának használói - vagyis szerintem mindenki számára elérhető eszköz a médiumitás.
Felmerül bennem a kérdés, hogy erre születünk, vagy ha eljött az ideje belső fejlődésünknek, akkor csak simán levesszük a polcról, mint egy új képességet, amivel segíthetünk magunkon és másokon.
„A MerKaNa ‘csoport tudatosság’ szintjein, amit ti médiumi-telepátiának és távolba látásnak hisztek, az automatikusan történik. Nem az a cél, hanem a tudatosság azon isteni szintjének az természetes velejárója. Valójában ez az Élő Kozmosz vagyis a teremtő energia amit Istennek hívtok, ideg hálózatán (plazmikus rostok) keresztül történik. Pontosan úgy mint az emberi agy ideg rost és ideg szál hálózata ‘áramlatok’-ban kommunikál veletek, ugyan úgy hasonló hálózatok léteznek az Élő Kozmosz egymást követő multiverzumaiban, amelyek mint információ vezetékek működnek, és viszonylagosan szólva, úgy is tekintjük őket mint Isten elméje, vagyis ‘Minden Ami Van.’ Ezzel az analógiával, helyénvalónak látszhat, hogy ti egy Kozmoszban éltek, amely egy mindenható elme. És persze, ezek a ‘Kozmikus Ideg Folyosók’ állandóan küldik a RNS-etekhez és azon keresztül az információt.
A jelenség amit csatornázásnak hívtok, szintén ezen a folyamaton keresztül történik. Azonban, legyetek tisztában azzal, hogy a csatornázás az esetek túlnyomó többségében egy kifinomultabb kommunikáció a bennetek lévő Isteni Énnel, nem az Arkangyalokkal vagy a Felemelkedett Mesterekkel, hanem az Énnel.”
Az új energia eszköztárának használói - vagyis szerintem mindenki számára elérhető eszköz a médiumitás.
Felmerül bennem a kérdés, hogy erre születünk, vagy ha eljött az ideje belső fejlődésünknek, akkor csak simán levesszük a polcról, mint egy új képességet, amivel segíthetünk magunkon és másokon.
„A MerKaNa ‘csoport tudatosság’ szintjein, amit ti médiumi-telepátiának és távolba látásnak hisztek, az automatikusan történik. Nem az a cél, hanem a tudatosság azon isteni szintjének az természetes velejárója. Valójában ez az Élő Kozmosz vagyis a teremtő energia amit Istennek hívtok, ideg hálózatán (plazmikus rostok) keresztül történik. Pontosan úgy mint az emberi agy ideg rost és ideg szál hálózata ‘áramlatok’-ban kommunikál veletek, ugyan úgy hasonló hálózatok léteznek az Élő Kozmosz egymást követő multiverzumaiban, amelyek mint információ vezetékek működnek, és viszonylagosan szólva, úgy is tekintjük őket mint Isten elméje, vagyis ‘Minden Ami Van.’ Ezzel az analógiával, helyénvalónak látszhat, hogy ti egy Kozmoszban éltek, amely egy mindenható elme. És persze, ezek a ‘Kozmikus Ideg Folyosók’ állandóan küldik a RNS-etekhez és azon keresztül az információt.
A jelenség amit csatornázásnak hívtok, szintén ezen a folyamaton keresztül történik. Azonban, legyetek tisztában azzal, hogy a csatornázás az esetek túlnyomó többségében egy kifinomultabb kommunikáció a bennetek lévő Isteni Énnel, nem az Arkangyalokkal vagy a Felemelkedett Mesterekkel, hanem az Énnel.”
2011. június 19., vasárnap
Önszeretet, más néven a teljes önelfogadás
írta: halev
Egy nagyon fontos tényt találtam, a meséim egy dologra mutattak rá:
ha problémám volt, minden esetben, helyzetben és kapcsolatomban, az az önszeretet hiánya volt.
Nem szerettem magam, nagyon sok tulajdonságom volt, amit nem tudtam elfogadni.
Követtem el óriási hibákat, éltem át hatalmas lelki fájdalmakat és nem tanultam belőlük.
Ismétlődött minden újra és újra.
Próbáltam a hozzáállásomon változtatni, mást keresni magam mellé....és mindig kudarc lett a vége.
Minden esetben feladtam önmagam egy részét, mert nem volt megfelelő.
Elfojtottam vagy(, és) lázadtam, hogy ezt kell tennem.
Olyan dolgot, aminek fel kell szabadulnia, mert csak akkor lehetek önmagam,
őszintén, "átlátszóan" és a szeretetnek élve, amire mindig is vágytam.
Arra vágytam, hogy ne kelljen hazudnom, ne kelljen szerepeket játszanom,
ne kelljen titkokat őrizgetnem és ne kelljen megfelelnem senki félelmeinek tehát elvárásainak sem........
Szabadságra!
Szabadságra, szeretetre, boldogságra, örömre, békés, nyugodt életre.
Mostanában jöttem rá, hogy nem is ismertem a szeretetet (csak az illúzióját),
nem volt olyan ember az életemben, aki megtaníthatott volna rá, mindenki elvárt tőlem valamit és viszont.
Érdekes módon nem kell tanulni, nem kell keresni.
Sajnálatos módon viszont meg kell találni és néha nagyon mélyre kell "ásni".
Ezt tudatalatt mindenki tudja, és keresgél.....párkapcsolatokban, élethelyzetekben, cselekvéssorozatokban.
Minden esetben "kívül", a külvilágtól várja el, hogy beteljesítse minden vágyát. És önmagával ezért nem törődik.
És ha valamivel nem törődünk, akkor azt nem szeretjük, nem szánunk rá időt.
Pár hónapja írtam a szerelemről egy számomra is elfogadhatatlan dolgot.
Azt, hogy minden emberbe bele kell szerelmesedni, és ha már leírtam, ki kellett próbálnom:).
Mindenkinek megnyitottam a szívem, kitártam azt, amit eddig bezártam.......
Persze csak a tudatomban, érzéseimben és gondolatban.....nem a fizikai valóságban, a 3d-ben:).
És aznap este egy leírhatatlan állapotba kerültem, talán tisztánlátásnak lehetne nevezni.
Láttam az egész életemet, hogy épültem fel, hogy alakult ki az, amit személyes én-nek nevezünk, egónak.
Nagyon régen szeretet voltam, csupa szív, és nem ismertem a félelmet.
A szüleim sajnos igen, a barátaim is, a barátnőim is.....mindenki.
És tanultam tőlük, meg kellett felelnem nekik, hogy elfogadjanak.
Felépítettem a félelem falait, az érzéketlenséget, a ragaszkodást és az elvárásokat.
Egy idő után már nem voltam képes ezt elfogadni, és megutáltam önmagam, az életet.
De ez nem kellemes és elfojtottam magamban a legfontosabb dolgot, a tényt, hogy nem szeretem önmagam.
Azon a bizonyos estén viszont megláttam, vagy átéreztem azt a valamit, amit a félelem alá temettem.
Azt a dolgot amit teljes mértékben el tudok fogadni, nem lehet mást tenni vele, csak szeretni.
A félelmeim és a szorongásaim alatt haldokló szeretetet, Önmagamat.
Minden hiányérzetem, megnyilvánulásom, minden kényszerem és félelmem segélykiáltás volt.
Eddig nem hallgattam rá, fojtogattam és pusztítottam, menekültem a csendtől és az unalomtól,
mert csak akkor hallottam a szeretet halk kérését, könyörgését; "...engedj szabadon......."
Ne zárjam be, ne építsek falakat köré, ne kössem a feltételek láncaihoz.
Csak akkor tudja megmutatni a hatalmát, ha szabadon "szárnyalhat".
Nagyon nehezemre esett hallgatnom rá (önmagamra)..
Abban az illúzióban éltem, hogy a félelmeket fojtom el!!!
A félelem pedig a szeretet hiánya.
A szeretetet fojtogattam egész életemben......önmagamat pusztítottam.
Hát nem árt váltani néha, frekvenciát, dimenziót, tudatfókuszt, nézőpontot, mind egy.
Megengedni a változást, elengedni a ragaszkodást.
Néha elutazni a félelemből, a szeretet illúziójából............az elfogadó szeretetbe.
És ezt az egészet magamnak írom, mert nem hiszem el, hogy van még valaki rajtam kívül, aki a félelmeit választja a szeretet helyett.
Mentségemre legyen mondva, a szeretet illúziója nagyon csábító, minden vágyamat kielégítette egy rövid ideig.
Mert a félelem sohasem unalmas!
És amit eddig unalomnak hívtam, az a harmonikus szeretet, önmagam egy apró szikrája.
Amikor a figyelmem nem tud másra irányulni, csak saját magamra.
Ez az unalom.
Mert utáltam magamat.
De ha teljesen elfogadom önmagam, nem létezik többé az unalom.
Nem kell keresnem többé semmit sem, mert megtaláltam önmagam.
A szeretetet.
Egy olyan dolgot, ami fényt hoz az életembe, világosságot.
Megvilágosodást.
Más néven a teljes önelfogadást.
• válasz
Egy nagyon fontos tényt találtam, a meséim egy dologra mutattak rá:
ha problémám volt, minden esetben, helyzetben és kapcsolatomban, az az önszeretet hiánya volt.
Nem szerettem magam, nagyon sok tulajdonságom volt, amit nem tudtam elfogadni.
Követtem el óriási hibákat, éltem át hatalmas lelki fájdalmakat és nem tanultam belőlük.
Ismétlődött minden újra és újra.
Próbáltam a hozzáállásomon változtatni, mást keresni magam mellé....és mindig kudarc lett a vége.
Minden esetben feladtam önmagam egy részét, mert nem volt megfelelő.
Elfojtottam vagy(, és) lázadtam, hogy ezt kell tennem.
Olyan dolgot, aminek fel kell szabadulnia, mert csak akkor lehetek önmagam,
őszintén, "átlátszóan" és a szeretetnek élve, amire mindig is vágytam.
Arra vágytam, hogy ne kelljen hazudnom, ne kelljen szerepeket játszanom,
ne kelljen titkokat őrizgetnem és ne kelljen megfelelnem senki félelmeinek tehát elvárásainak sem........
Szabadságra!
Szabadságra, szeretetre, boldogságra, örömre, békés, nyugodt életre.
Mostanában jöttem rá, hogy nem is ismertem a szeretetet (csak az illúzióját),
nem volt olyan ember az életemben, aki megtaníthatott volna rá, mindenki elvárt tőlem valamit és viszont.
Érdekes módon nem kell tanulni, nem kell keresni.
Sajnálatos módon viszont meg kell találni és néha nagyon mélyre kell "ásni".
Ezt tudatalatt mindenki tudja, és keresgél.....párkapcsolatokban, élethelyzetekben, cselekvéssorozatokban.
Minden esetben "kívül", a külvilágtól várja el, hogy beteljesítse minden vágyát. És önmagával ezért nem törődik.
És ha valamivel nem törődünk, akkor azt nem szeretjük, nem szánunk rá időt.
Pár hónapja írtam a szerelemről egy számomra is elfogadhatatlan dolgot.
Azt, hogy minden emberbe bele kell szerelmesedni, és ha már leírtam, ki kellett próbálnom:).
Mindenkinek megnyitottam a szívem, kitártam azt, amit eddig bezártam.......
Persze csak a tudatomban, érzéseimben és gondolatban.....nem a fizikai valóságban, a 3d-ben:).
És aznap este egy leírhatatlan állapotba kerültem, talán tisztánlátásnak lehetne nevezni.
Láttam az egész életemet, hogy épültem fel, hogy alakult ki az, amit személyes én-nek nevezünk, egónak.
Nagyon régen szeretet voltam, csupa szív, és nem ismertem a félelmet.
A szüleim sajnos igen, a barátaim is, a barátnőim is.....mindenki.
És tanultam tőlük, meg kellett felelnem nekik, hogy elfogadjanak.
Felépítettem a félelem falait, az érzéketlenséget, a ragaszkodást és az elvárásokat.
Egy idő után már nem voltam képes ezt elfogadni, és megutáltam önmagam, az életet.
De ez nem kellemes és elfojtottam magamban a legfontosabb dolgot, a tényt, hogy nem szeretem önmagam.
Azon a bizonyos estén viszont megláttam, vagy átéreztem azt a valamit, amit a félelem alá temettem.
Azt a dolgot amit teljes mértékben el tudok fogadni, nem lehet mást tenni vele, csak szeretni.
A félelmeim és a szorongásaim alatt haldokló szeretetet, Önmagamat.
Minden hiányérzetem, megnyilvánulásom, minden kényszerem és félelmem segélykiáltás volt.
Eddig nem hallgattam rá, fojtogattam és pusztítottam, menekültem a csendtől és az unalomtól,
mert csak akkor hallottam a szeretet halk kérését, könyörgését; "...engedj szabadon......."
Ne zárjam be, ne építsek falakat köré, ne kössem a feltételek láncaihoz.
Csak akkor tudja megmutatni a hatalmát, ha szabadon "szárnyalhat".
Nagyon nehezemre esett hallgatnom rá (önmagamra)..
Abban az illúzióban éltem, hogy a félelmeket fojtom el!!!
A félelem pedig a szeretet hiánya.
A szeretetet fojtogattam egész életemben......önmagamat pusztítottam.
Hát nem árt váltani néha, frekvenciát, dimenziót, tudatfókuszt, nézőpontot, mind egy.
Megengedni a változást, elengedni a ragaszkodást.
Néha elutazni a félelemből, a szeretet illúziójából............az elfogadó szeretetbe.
És ezt az egészet magamnak írom, mert nem hiszem el, hogy van még valaki rajtam kívül, aki a félelmeit választja a szeretet helyett.
Mentségemre legyen mondva, a szeretet illúziója nagyon csábító, minden vágyamat kielégítette egy rövid ideig.
Mert a félelem sohasem unalmas!
És amit eddig unalomnak hívtam, az a harmonikus szeretet, önmagam egy apró szikrája.
Amikor a figyelmem nem tud másra irányulni, csak saját magamra.
Ez az unalom.
Mert utáltam magamat.
De ha teljesen elfogadom önmagam, nem létezik többé az unalom.
Nem kell keresnem többé semmit sem, mert megtaláltam önmagam.
A szeretetet.
Egy olyan dolgot, ami fényt hoz az életembe, világosságot.
Megvilágosodást.
Más néven a teljes önelfogadást.
• válasz
2011. június 16., csütörtök
2011. június 15., szerda
Kristálygyerekek
"Most arról a szerződésről szeretnénk beszélni, amelyet a családban élő gyermekek kötnek szüleikkel lelki szinten, mielőtt a bolygóra inkarnálódnának, és pont abba az adott családba.
A szülő és a gyermek közti szerződés
Mielőtt egy lélek leszületne a Földre, egy olyan helyet és családot választ magának, ami a legjobban megfelel spirituális növekedési és fejlődési igényének. Biztosak lehettek abban, hogy gyermeketek azért választott titeket, mert ti alkalmasak vagytok arra, hogy általatok fejlődjön, valamint ti általa, ugyanis a lelki szerződések természetüknél fogva mindig kölcsönösek.
A szülő vállalja, hogy a fiatal testbe leszülető gyermeket gondozza, megvédi és ellátja azokkal a képességekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon a fizikai síkon. A szülő vállalja azt is, hogy támogatja azoknak a képességeknek és tehetségeknek a kifejlesztését, amik a gyermek spirituális küldetésének részei a bolygón.
A gyermek viszonzásképp vállalja, hogy segíti szülei tudatosságának a növelését azáltal, hogy egy magasabb rezgésszintű és mélyebb bölcsességgel rendelkező lélekkel élnek együtt. Ez az evolúció természetes útja, ahol a gyermek lelke az evolúciós spirálnak mindig egy magasabb szintjén áll, és így tudja támogatni a szüleit a saját fejlődésükben. Ám a szülőknek tudatában kell lenniük ennek az ajándéknak. Oly sok, még fel nem ébredt szülő tekint úgy a gyermekére, mint egy gyenge lényre, akit irányítani és alakítani kell, és képtelen észrevenni a bölcsességet és az ajándékot, amit minden gyermek magával hoz.
A jövőbeli Új Földön minden gyermeket méltányolni fognak, mint bölcs lelket. A szülők tudatában lesznek gyermekükkel kötött lélekszerződésüknek, és keresni fogják, hogyan tudnák együtt beteljesíteni azt materiális kötelezettségükkel a gyermek fizikai jóléte érdekében.
A kristály vibrációjú gyermekek más típusú szerződést kötnek szüleikkel. Ha az Indigók a romboló brigád, akkor a Kristályok az építők. Ez az oka annak, hogy az Indigók és Kristályok gyakran születnek ugyanabba a családba. Ez lehetőséget ad a régi struktúrák eltávolítására, és újak építésére.
A Kristály Gyermek mindig nagyon magas vibrációval rendelkezik, és lélekfeladatai között szerepel az is, hogy a planetáris kristályráccsal dolgozzon, és tartsa az energiát, hogy elősegítse a globális változásokat. Ezért a Kristály Gyermekekkel kötött szerződés még több kihívást tartogat a szülők számára, akiknek meg kell érteniük, hogy ez a kicsi gyermek egyben egy bölcs és erős lélek is, akinek a munkája messze túlnyúlik a család szűk határain.
Ezért van az, hogy a Kristály Gyermekek gyakran stresszesek, és túlteng bennük az energia. A körülöttük élők energiájával dolgoznak, nemcsak családi szinten, hanem ugyanúgy nagyobb közösségi szinten is. A szülőknek az a feladata, hogy megértsék a Kristály Gyermekük lényét és lélekmunkáját, és hogy ennek megfelelően megpróbálják támogatni őt.
Viszonzásképp a Kristály Gyermek támogatja szülei spirituális fejlődését. A Kristály Gyermek képes "bevonzani" szülei életébe azokat az embereket és eseményeket, amikre a szülőknek szükségük van a fejlődésük érdekében. Ez azért lehetséges, mert a Kristály Gyermekek tudatossága nagyon messzire terjed, és odahelyezi és odavonzza azokat a lényeket, akik az adott időszakban leghasznosabbak a család számára. Így a Kristály Gyermekek szülei gyakran a növekedés és a fejlődés egy gyorsított útján találják magukat, ami gyermekük ajándéka.
A spirituális növekedés gyakran segíti egy magasabb tudatszint megteremtését a családon belül, és segít abban, hogy a családi interakcióknak és tiszteletnek új formáit teremtse meg. A legfontosabb tanítás a " létezők egyenlősége". A Kristály Gyermek erőteljes, szerető és alkotó energiákkal ajándékozza meg a családot. Ez a szülők felé kinyilvánított "egyenlőség", és ugyanilyen szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel kell kezelni őket.
A jövőben a gyermekeket is egyenlőnek tekintjük majd, "egyenlő" családi jogokkal, nem csak eltartottnak. Velük is megbeszélik szüleik azokat a családi dolgokat, melyek érintik őket, és választási lehetőségeket ajánlanak nekik. Ez az ő tanításuk és szerződésük veletek, mint szülőkkel - megbecsülés, tisztelet, támogatás és szeretet, ami kölcsönös és kölcsönösen hasznos."
tp://www.csillaggyermekek.eoldal.hu
A szülő és a gyermek közti szerződés
Mielőtt egy lélek leszületne a Földre, egy olyan helyet és családot választ magának, ami a legjobban megfelel spirituális növekedési és fejlődési igényének. Biztosak lehettek abban, hogy gyermeketek azért választott titeket, mert ti alkalmasak vagytok arra, hogy általatok fejlődjön, valamint ti általa, ugyanis a lelki szerződések természetüknél fogva mindig kölcsönösek.
A szülő vállalja, hogy a fiatal testbe leszülető gyermeket gondozza, megvédi és ellátja azokkal a képességekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon a fizikai síkon. A szülő vállalja azt is, hogy támogatja azoknak a képességeknek és tehetségeknek a kifejlesztését, amik a gyermek spirituális küldetésének részei a bolygón.
A gyermek viszonzásképp vállalja, hogy segíti szülei tudatosságának a növelését azáltal, hogy egy magasabb rezgésszintű és mélyebb bölcsességgel rendelkező lélekkel élnek együtt. Ez az evolúció természetes útja, ahol a gyermek lelke az evolúciós spirálnak mindig egy magasabb szintjén áll, és így tudja támogatni a szüleit a saját fejlődésükben. Ám a szülőknek tudatában kell lenniük ennek az ajándéknak. Oly sok, még fel nem ébredt szülő tekint úgy a gyermekére, mint egy gyenge lényre, akit irányítani és alakítani kell, és képtelen észrevenni a bölcsességet és az ajándékot, amit minden gyermek magával hoz.
A jövőbeli Új Földön minden gyermeket méltányolni fognak, mint bölcs lelket. A szülők tudatában lesznek gyermekükkel kötött lélekszerződésüknek, és keresni fogják, hogyan tudnák együtt beteljesíteni azt materiális kötelezettségükkel a gyermek fizikai jóléte érdekében.
A kristály vibrációjú gyermekek más típusú szerződést kötnek szüleikkel. Ha az Indigók a romboló brigád, akkor a Kristályok az építők. Ez az oka annak, hogy az Indigók és Kristályok gyakran születnek ugyanabba a családba. Ez lehetőséget ad a régi struktúrák eltávolítására, és újak építésére.
A Kristály Gyermek mindig nagyon magas vibrációval rendelkezik, és lélekfeladatai között szerepel az is, hogy a planetáris kristályráccsal dolgozzon, és tartsa az energiát, hogy elősegítse a globális változásokat. Ezért a Kristály Gyermekekkel kötött szerződés még több kihívást tartogat a szülők számára, akiknek meg kell érteniük, hogy ez a kicsi gyermek egyben egy bölcs és erős lélek is, akinek a munkája messze túlnyúlik a család szűk határain.
Ezért van az, hogy a Kristály Gyermekek gyakran stresszesek, és túlteng bennük az energia. A körülöttük élők energiájával dolgoznak, nemcsak családi szinten, hanem ugyanúgy nagyobb közösségi szinten is. A szülőknek az a feladata, hogy megértsék a Kristály Gyermekük lényét és lélekmunkáját, és hogy ennek megfelelően megpróbálják támogatni őt.
Viszonzásképp a Kristály Gyermek támogatja szülei spirituális fejlődését. A Kristály Gyermek képes "bevonzani" szülei életébe azokat az embereket és eseményeket, amikre a szülőknek szükségük van a fejlődésük érdekében. Ez azért lehetséges, mert a Kristály Gyermekek tudatossága nagyon messzire terjed, és odahelyezi és odavonzza azokat a lényeket, akik az adott időszakban leghasznosabbak a család számára. Így a Kristály Gyermekek szülei gyakran a növekedés és a fejlődés egy gyorsított útján találják magukat, ami gyermekük ajándéka.
A spirituális növekedés gyakran segíti egy magasabb tudatszint megteremtését a családon belül, és segít abban, hogy a családi interakcióknak és tiszteletnek új formáit teremtse meg. A legfontosabb tanítás a " létezők egyenlősége". A Kristály Gyermek erőteljes, szerető és alkotó energiákkal ajándékozza meg a családot. Ez a szülők felé kinyilvánított "egyenlőség", és ugyanilyen szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel kell kezelni őket.
A jövőben a gyermekeket is egyenlőnek tekintjük majd, "egyenlő" családi jogokkal, nem csak eltartottnak. Velük is megbeszélik szüleik azokat a családi dolgokat, melyek érintik őket, és választási lehetőségeket ajánlanak nekik. Ez az ő tanításuk és szerződésük veletek, mint szülőkkel - megbecsülés, tisztelet, támogatás és szeretet, ami kölcsönös és kölcsönösen hasznos."
tp://www.csillaggyermekek.eoldal.hu
2011. június 12., vasárnap
A kapcsolataink átalakulása
"Arra fogok összpontosítani, amit egy kapcsolatban akarok. Mindebből az következik, hogy módot kell találnod rezgés sugárzásra, amely azzal van összhangban amelyet kívánsz, nem pedig azzal, amelyben benne vagy. Figyelmen kívül kell hagynod a keresett kapcsolat hiányát vagy a jelenlegi kívánt kapcsolatod meglétét, mielőtt eljuthatnál a kívánt kapcsolathoz. Rezgésed meghatározóbb részévé kell tenned a kívánságodat annál, amid éppen van: ha pedig következetesen ezt teszed, összefonódik mindaz amit kívánsz és amid van, és azt fogod élni amire vágysz.
Az emberek olykor úgy érzik, hogy nem egészen "teljesek" mindaddig, amíg nem találnak valakit, akivel megoszthatják életük tapasztalatait, ez azonban nem jó kiindulópont egy új kapcsolat megkezdéséhez. Más szóval ha hiányosnak érzed magad, és ezért keresel valakit, aki úgyszólván "kiegészít", a Vonzás Törvénye mindenképpen olyasvalakit fog találni, aki ugyancsak hiányosnak érzi magát. Na most amikor két, magát hiányosnak érző ember találkozik, nem kezdik el hirtelen teljesnek érezni magukat. Az igazán jó kapcsolat alapja két olyan ember, aki eleve jó érzéssel viszonyul önmagához mint egyénhez. Amikor pedig találkoznak, párt alkotnak, és jól érzik magukat. Sohasem jó ötlet azt várni akármelyik kapcsolatodtól hogy támaszt nyújtson, mert a Vonzás Törvénye nem hozhat el számodra olyat, ami különbözik az érzésedtől. Ha folyton rossz érzéseid vannak magadat vagy életedet illetően, és azért kezdesz el egy kapcsolatot valakivel, hogy ez megváltozzon, sohasem lesz jobb. A Vonzás Törvénye nem hozat el neked egy kiegyensúlyozott, elégedett személyt, ha te nem ilyen vagy. Bármit teszel vagy mondasz, a Vonzás Törvénye olyanokat hoz utadba, akik a lényeget tekintve megfeleltethetők azzal a személlyel, aki te vagy. Mindenki egyetlen okból vágyik bármire is:meggyőződése, hogy jobban fogja érezni magát, ha szert tesz rá. Mi csupán azt szeretnénk, ha megértenéd, hogy jobban kell érezned magad, mielőtt eljönne hozzád, amire vágysz.
Amikor felismered, hogy elégedettséged nem függ másoktól, hanem pusztán szándékos összpontosításod eredménye, rátalálsz végre a szabadságra, ami a leghőbb vágyad. Ennek megértésével, pedig eljön minden más, amit valaha kívántál, vagy kívánni fogsz.
Érzéseid uralása - a dolgokra, másokra vagy a helyzetekre adott reakcióid feletti uralom- nemcsak folyamatos elégedettséged biztosítja, hanem minden mást is amire vágysz.
Ha jelenleg nincs párod, akkor tökéletes helyzetben vagy ahhoz előbb összhangot teremts magadban, mielőtt másvalakit vonzanál magadhoz, aki biztosan felerősítené benned azt, ahogyan érzed magad. De ha olyan párkapcsolatban élsz is, amely gyakran nincs kedvedre, ettől függetlenül elindulhatsz egy megelégedésedre szolgáló kapcsolat felé, mert bárhol is vagy éppen, tényleg képes vagy eljutni oda, ahol lenni szeretnél.
Bárhol is vagy, eljuthatsz oda, ahol lenni szeretnél - de nem tölthetsz többé oly sok időt azzal, hogy arra figyelsz, és arról beszélsz, amit jelenlegi helyzetedben nem kedvelsz. Igényesen szűrd át a dolgokat, és készíts listát életed előnyös részeiről. Örülj előre annak, hogy ott leszel ahol lenni akarsz és ne panaszkodj a hely miatt, ahol most vagy. Azzal teremtesz, hogy gondolsz valamire, ezért semmi haszna olyan dolgokat elgondolni, emlékezetedben felidézni, megfigyelni vagy elmondani, amelyeket nem akarsz. érd el, hogy rezgéseidben az munkáljon, amit kívánsz, és figyeld meg, milyen gyorsan változik meg az életed, hogy összhangba kerüljön a Rezgéseiddel."
Esther és Jerry Hicks: A kapcsolat törvénye (édesvíz kiadó, 2010)
Az emberek olykor úgy érzik, hogy nem egészen "teljesek" mindaddig, amíg nem találnak valakit, akivel megoszthatják életük tapasztalatait, ez azonban nem jó kiindulópont egy új kapcsolat megkezdéséhez. Más szóval ha hiányosnak érzed magad, és ezért keresel valakit, aki úgyszólván "kiegészít", a Vonzás Törvénye mindenképpen olyasvalakit fog találni, aki ugyancsak hiányosnak érzi magát. Na most amikor két, magát hiányosnak érző ember találkozik, nem kezdik el hirtelen teljesnek érezni magukat. Az igazán jó kapcsolat alapja két olyan ember, aki eleve jó érzéssel viszonyul önmagához mint egyénhez. Amikor pedig találkoznak, párt alkotnak, és jól érzik magukat. Sohasem jó ötlet azt várni akármelyik kapcsolatodtól hogy támaszt nyújtson, mert a Vonzás Törvénye nem hozhat el számodra olyat, ami különbözik az érzésedtől. Ha folyton rossz érzéseid vannak magadat vagy életedet illetően, és azért kezdesz el egy kapcsolatot valakivel, hogy ez megváltozzon, sohasem lesz jobb. A Vonzás Törvénye nem hozat el neked egy kiegyensúlyozott, elégedett személyt, ha te nem ilyen vagy. Bármit teszel vagy mondasz, a Vonzás Törvénye olyanokat hoz utadba, akik a lényeget tekintve megfeleltethetők azzal a személlyel, aki te vagy. Mindenki egyetlen okból vágyik bármire is:meggyőződése, hogy jobban fogja érezni magát, ha szert tesz rá. Mi csupán azt szeretnénk, ha megértenéd, hogy jobban kell érezned magad, mielőtt eljönne hozzád, amire vágysz.
Amikor felismered, hogy elégedettséged nem függ másoktól, hanem pusztán szándékos összpontosításod eredménye, rátalálsz végre a szabadságra, ami a leghőbb vágyad. Ennek megértésével, pedig eljön minden más, amit valaha kívántál, vagy kívánni fogsz.
Érzéseid uralása - a dolgokra, másokra vagy a helyzetekre adott reakcióid feletti uralom- nemcsak folyamatos elégedettséged biztosítja, hanem minden mást is amire vágysz.
Ha jelenleg nincs párod, akkor tökéletes helyzetben vagy ahhoz előbb összhangot teremts magadban, mielőtt másvalakit vonzanál magadhoz, aki biztosan felerősítené benned azt, ahogyan érzed magad. De ha olyan párkapcsolatban élsz is, amely gyakran nincs kedvedre, ettől függetlenül elindulhatsz egy megelégedésedre szolgáló kapcsolat felé, mert bárhol is vagy éppen, tényleg képes vagy eljutni oda, ahol lenni szeretnél.
Bárhol is vagy, eljuthatsz oda, ahol lenni szeretnél - de nem tölthetsz többé oly sok időt azzal, hogy arra figyelsz, és arról beszélsz, amit jelenlegi helyzetedben nem kedvelsz. Igényesen szűrd át a dolgokat, és készíts listát életed előnyös részeiről. Örülj előre annak, hogy ott leszel ahol lenni akarsz és ne panaszkodj a hely miatt, ahol most vagy. Azzal teremtesz, hogy gondolsz valamire, ezért semmi haszna olyan dolgokat elgondolni, emlékezetedben felidézni, megfigyelni vagy elmondani, amelyeket nem akarsz. érd el, hogy rezgéseidben az munkáljon, amit kívánsz, és figyeld meg, milyen gyorsan változik meg az életed, hogy összhangba kerüljön a Rezgéseiddel."
Esther és Jerry Hicks: A kapcsolat törvénye (édesvíz kiadó, 2010)
2011. június 11., szombat
Sokkal szabadabbak vagyunk, mint ahogy azt megengedjük magunknak
A szerelem, amellyel születtünk nem tartalmazott kórós lenyomatokat. A szívünk tudta az irányt és az utat is hová tart. A sérülések amik megbénítják a lelkedet az évek alatt bezsebelt fájdalmas élethelyzetek okozzák. Ahogy felnövekszünk, és eszmélünk úgy kapjuk a leckéket, pofonokat és fájdalmas sérüléseket.
A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések, akár előző, akár mostani életeinkből..mind ordítanak rólunk…szórják szét az emberi játszmáinkba azt a hiányt és azokat az elvárásokat amik nincsenek kiegészülve. Hiába vagyunk tisztában sok szellemi törvénnyel, ha olyan megmagyarázhatatlan vágyak és félelmek húznak vissza a beteljesüléstől, amiket egyszerűen csak fel kell ismernünk. Pontosan az egységtől önmagad és a forrás egységétől tartanak távol.
Rájöttem, hogy az elengedés egyik fontos alappillére a megbocsájtás….elengedem a vágyakat és megbocsájtok másoknak és magamnak is. A teljesség magunkban, magunkkal nem tartalmazhat kóros kivetüléseket, mert akkor két sérült ember fogja egymást megtalálni….és újabb köröket tesznek, hiszen nem magukban, hanem a másikban keresték a kiegészülést. Végigvettem a kapcsolataimat…szülő, gyermek…pár-és baráti kötelékek…milyen jó szó, valóban kötélen vagy rángatva, addig, amíg ezektől nem vagy szabad…… Elejétől a végéig átanalizálva őket rájöttem a kivetítéseim termékei…amik valóban belőlem fakadnak. Az én hiányaimat „hivatottak” ők pótolni…amíg megvannak….Így vagyunk mi tükrei és segítői egymásnak. Amikor eljutottam a megbocsájtáshoz…..minden száll önmagamhoz vezetett vissza….ami a legnehezebb, magadnak megbocsájtani…..hogy ilyen olyan szándékkal, őszintétlenül és kishitűen és félelmekkel teli, választottad őket be a saját bulidba. Vannak karmikus, vagyis eleve ledolgozandó kapcsolatok, ahol a cél a kiegyenlítés volt, vagyis valamit adnod, vagy kapnod kellett tőlük.
Amíg ők a te torzulásaid tükrözték, egyáltalán nem voltak a helyükön, és amíg ez az állapot fennáll, nem is tudnak oda kerülni. Vagyis megint kiderült, hogy minden belülről indul ki és vetül kifelé.
Ha megvan benned a teljesség elégedett vagy, de csakis őszintén..semmit nem hagyhatsz a szőnyeg alatt..…lecserélődnek a szereplők és szereposztások az életedben, és simán minden és mindenki a helyére kerül....bár nem tudom, hogy ez mennyi idő....
A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések, akár előző, akár mostani életeinkből..mind ordítanak rólunk…szórják szét az emberi játszmáinkba azt a hiányt és azokat az elvárásokat amik nincsenek kiegészülve. Hiába vagyunk tisztában sok szellemi törvénnyel, ha olyan megmagyarázhatatlan vágyak és félelmek húznak vissza a beteljesüléstől, amiket egyszerűen csak fel kell ismernünk. Pontosan az egységtől önmagad és a forrás egységétől tartanak távol.
Rájöttem, hogy az elengedés egyik fontos alappillére a megbocsájtás….elengedem a vágyakat és megbocsájtok másoknak és magamnak is. A teljesség magunkban, magunkkal nem tartalmazhat kóros kivetüléseket, mert akkor két sérült ember fogja egymást megtalálni….és újabb köröket tesznek, hiszen nem magukban, hanem a másikban keresték a kiegészülést. Végigvettem a kapcsolataimat…szülő, gyermek…pár-és baráti kötelékek…milyen jó szó, valóban kötélen vagy rángatva, addig, amíg ezektől nem vagy szabad…… Elejétől a végéig átanalizálva őket rájöttem a kivetítéseim termékei…amik valóban belőlem fakadnak. Az én hiányaimat „hivatottak” ők pótolni…amíg megvannak….Így vagyunk mi tükrei és segítői egymásnak. Amikor eljutottam a megbocsájtáshoz…..minden száll önmagamhoz vezetett vissza….ami a legnehezebb, magadnak megbocsájtani…..hogy ilyen olyan szándékkal, őszintétlenül és kishitűen és félelmekkel teli, választottad őket be a saját bulidba. Vannak karmikus, vagyis eleve ledolgozandó kapcsolatok, ahol a cél a kiegyenlítés volt, vagyis valamit adnod, vagy kapnod kellett tőlük.
Amíg ők a te torzulásaid tükrözték, egyáltalán nem voltak a helyükön, és amíg ez az állapot fennáll, nem is tudnak oda kerülni. Vagyis megint kiderült, hogy minden belülről indul ki és vetül kifelé.
Ha megvan benned a teljesség elégedett vagy, de csakis őszintén..semmit nem hagyhatsz a szőnyeg alatt..…lecserélődnek a szereplők és szereposztások az életedben, és simán minden és mindenki a helyére kerül....bár nem tudom, hogy ez mennyi idő....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)