2012. június 21., csütörtök

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ

Thaddeus Golas

Lusta ember vagyok. A lustaság visszatart attól, hogy elhiggyem, hogy a megvilágosodás erőfeszítést, fegyelmet, szigorú diétát és az erény más bizonyítékait követeli. Ez nagyjából a legrosszabb, amit itt kijelenthetek, de előbb őszintének kell lennem, mielőtt tiszteletteljes lennék. Azért végzem el ezt a munkát, hogy megírom ezt a könyvet, hogy megóvjam magam attól a gondtól, hogy beszélnem kelljen róla.

Elég gyatra esély van arra, hogy pont ez az, amit el kéne olvasnia bárkinek is ahhoz, hogy jobb érzése legyen önmagáról. Ha viszont szelíd ember vagy és tudni akarod, mire számíts, hogyha rád tör a megvilágosodás, és hogy miért jön el hozzád, akkor ez itt neked való.

Ezek a játék szabályai, ahogy én látom őket. Úgy veszem észre, hogy manapság sokan közülünk nagyon gyorsan nyílnak ki, és az egyik leggyakoribb félreértés, amivel találkozunk, az az, hogy azt hisszük, a felismerés - élményünk egyedülálló. Az az érzés, hogy tudjuk az igazságot, nem elég. Nem az a szándékom, hogy a végső igazság kinyilatkoztatását színleljem, hanem az, hogy bizonyos egyszerű attitűdöket, hozzáállásokat javasoljak, amik mindenkinek be fognak válni, és veled maradnak a legszélsőségesebb kiakadásban vagy űr-utazásban, még akkor is, ha az elméd már teljesen elfújta a szél. Ezek a hozzáállások annyira egyszerűek, hogy még körül is veszem őket egy képpel a világmindenségről, hogy megmutassam miért működnek még akkor is, ha nem hiszed, hogy be fognak válni.

A világmindenség olyan végtelenül nagy és bonyolult, hogy ha ilyen könyvekre lenne szükségünk ahhoz, hogy megvilágosodjunk, akkor sohasem jönne össze nekünk. Másrészt viszont a világmindenséget olyan egyszerűre tervezték, hogy semmi oka senkinek arra, hogy hiába törje a fejét, és boldogtalan legyen. Könnyű a kezedbe venni a létezésed, bármennyire bonyolultan néz is ki. Sokszor feladtam már azt az ötletet, hogy megírjam ezt a könyvet, azon az alapon, hogy az emberek azért nem tudják, mert nem akarják. De végül is nincs több okom nem megírni, mint megírni.

Azért írom, amit majd én akarok olvasni egy napon, amikor ott leszek elakadva egy fura helyen, Sokszor gondoltam rémséges élmények közben: Mit tudnék mondani valakinek, aki ebben az elmeállapotban van, aminek lenne még valami értelme? Ez az a fajta tesztelés, amin ez az információ átment. Egy sor sincs ebben a könyvben, ami csak azért lenne ott, mert jól hangzik. Ez az információ praktikus és megbízható. Biztonsággal átvitt engem és másokat néhány szélsőséges tudatállapoton, és összefoglalható néhány kulcsmondatban, amik elég egyszerűek ahhoz, hogy bármilyen válsághelyzetben felidézhesd őket.

Az első fejezet néhány röviden felvázolt ötlettel kezdődik arról, hogy hogyan jött létre a világ, a könyv többi része pedig az életünket vizsgálja ebből a nézőpontból. Ez a látásmód messzire nyúlik, kiterjed a tudás minden területére, és mivel nekem évekig tartott, hogy tisztázzam, nem várhatom, hogy bárki más csak úgy elfogadja. Mindössze csak annyit tehetek, hogy megkérlek, játsszál velem gondolat-játékot, nézd meg hová vezet, és vesd össze azzal, amit tudsz. Minek kell igaznak lennie a világról ahhoz, hogy így nézzen ki számunkra; ahogy kinéz? Van-e megbízható híd anyag és szellem között? Mint sok ember, én is évekig birkóztam ilyen gondokkal, és ebben a könyvben van néhány végkövetkeztetésem, lehet, hogy ezeknek a következtetéseknek csak akkor lesz értelme számodra, ha a saját ellenőrzési-bizonyítási folyamatodat követed. Ha így van, akkor az első fejezetben minden benne van, amire szükséged lehet, hogy hosszú ideig elfoglald magad. Másfelől, ha csak egy kézhez álló belső útikalauzt keresel, azt is meg fogod találni.

Igazán senkitől sem várom, hogy fogja ezeket a mondatokat, és kiterjessze, visszaalakítsa őket felismerés-élményekké. De ha közületek valaki, akiről sohasem fogok hallani, egy kicsit feldobottabb és boldogabb lesz, akkor ezt az egészet ezerszer is újra megírnám. Remélem, hogy kellemesnek fogod találni a rezgéseket.

2012. május 24., csütörtök

A tudatos érzékelés




Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy születésünk adta hozott képesség-e tudat feletti érzékelés, látás, tudás, vagy ha elindulsz egy úton önmagadba, egyszerűen tényleg leveszed a polcról azt a képességet, amellyel az igazság kiderítése csupán egy mozdulat.

A megérzés információk vétele és értelmezése. Amikor megérzésedet irányítod, nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot külön válaszd. Az első: intuitív adatok vétele válaszul egy kérdésre. Ez nem egy lineáris folyamat. A második: részben pedig értelmezzük az információkat, összerakjuk a darabokat és értelmet adunk a megérzéseinknek. Az információkat a "fordítás", vagyis a megértés teszi használhatóvá. Így elmondhatjuk, hogy egy tudat feletti képességünk intellektuális síkon értelmezhetővé válik. Ez egy folyamat, de mindenki számára elérhető egy kevés gyakorlással.

A megérzéssel kapcsolatban az egyik legközismertebb téveszme az, hogy ez a folyamat valahogy mindig helyesnek bizonyul. Ez viszont egy két lépcsős folyamat:érzékelésből és értelmezésből áll. Bár az információ, amit a megérzés során kapunk, mindig hiteles, mégiscsak mi, emberek értelmezzük a kapott adatokat, így az emberi hibatényező mindig ott van.
Fizikai érzékeléseinkkel szemben a felismerő képességünknek nincsenek korlátai, sem térben, sem időben. Olyan dolgokat tudhatunk meg, amik még meg sem történtek, amelyeket még sohasem láttunk, olyan helyeket ismerhetünk meg, ahol még sohasem jártunk.


Megérzéseid segítségével minden válaszhoz hozzájuthatsz, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent tudsz. Bárhogy is nézzük a megérzéseiddel kapott információ "megfejtése", lefordítása már nagyon alapos tudást igényel tőled, hiszen te vagy a relé amin keresztül megnyilvánul a válasz. És természetesen szükséges számodra is a visszajelzés, hogy igaz.

A tisztán látás, tisztán érzés és tisztán hallás egy egy megérző forma amiben te képes vagy működni.

A megérzés nyelve nem mindig olyan érthető, mint az hogy igen vagy nem. Szükséged van a tanulásra, ahhoz,- mint a nyelvtanulásnál-, hogy le tud fordítani az információáradatot, ami eljut hozzád. A megérzések nyelve szimbolikus, érzések, hangok és képek keverékéből áll össze, és ezt kell lefordítanod és építened belőle, a tudatos elme segítségével.

Amennyiben sok információ áll pl. rendelkezésedre egy adott kérdésről, vagy érzelmi kötődés van benned hozzá, annál jobban összekuszálódhatnak a dolgok, ezért van az, hogy másoknak sokkal könnyebben tudsz segíteni, mint magadnak.



Segíthetek, ha úgy érzed szükséges....

2012. május 9., szerda

A boszorkányok




Amikor megszülettem fiúnak vártak. Lelkemet anyukám méhében teletették a férfi erő jelképeivel, a szüleim, hiszen nekik jöttem ajándékba. Nő lettem, és nagyon nehezen jöttem, mert már ott tudtam a csalódásukkal szemben úszva, kell megmutatnom testemet. Két héttel túlhordott anyukám, és fogóval kellett kihúzni belőle. Lelkemet nem látták, nem érezték és nem keresték. Nem baj, de nagyon sokáig rosszul viseltem, hogy nőnemű elsőszülött lettem. Hasfájósnak mondtak, de emlékszem is rá. Másfél év múlva jött egy kisfiú is, könnyedén és vidáman, tele élettel és minden egyensúlyba került otthon.

Fellégezhettem, és meg is tettem, gyorsan megtanultam járni, beszélni és simán szocializálódtam minden nemű oktatási – nevelési intézménybe.
Minden élethelyzetben férfiasan és impulzívan szerettem koordinálni. Nem hittem az asztrológiában, istenben és semmi másban. Ösztönösen mentem a szívemmel, és szerettem és szerettek, és ez így volt kerek az életem. Tanultam és hagytak, minden úton elindulni, amely önmagamhoz vezetett. Hamar elengedték a kezemet, és én ügyesen navigáltam, de mindig erőteljesen és magabiztosan, vagyis férfiasan éltem, isten és emberek nélkül, egy magamban.
Gyerekeim születtek, és házam, földem lett, sőt mozgattam egy kisebb csapatot, amelyben a gittegylet elnöke lehettem.
Fiúkkal nevelkedtem és fiúkat szültem.
Nem találtam erős és mágikus nőket magam körül, akik okosan kézben tartják a szeretetüket. Nem tudtam tisztelni sem az erősebb nemet, sem a gyengébbet, sem a földet, sem az eget, egyedül magamban hittem és a bennem élő mágiában. Így mentem utamon, amíg elértem erőm végét és megmozdult bennem egy kérdés, amire nem találtam a választ magamban.
A mágiát sem tiszteltem, nem tudtam mit jelent, a középkori olvasmányok jutottak eszembe, ha ezt a szót hallottam és a festmények, a tárgyak és a fura ruhákat viselő emberek. Ösztönösen menekültem a kötöttségektől és bármilyen rám erőltetett hitrendszertől, párat megnéztem, hogy még távolabbra elkerüljem őket. A szabadságban és az emberben hittem. A nők mágiájáról semmi sem jutott eszembe a férfiakról pedig csakis a buta ostoba vallások és királyok, akik manipulálták az emberi szabadságtudatot. És az erőszak.
Hogyan lettem mégis boszorkány?
Nem is vagyok boszorkány.
Hogyan élhetem mégis a szívem szerinti legklasszabb dolgot meg a mában, így, ezekből összerakva. Hogyan próbálok mágikus nő maradni ebben a hitrendszerekkel és egoista férfiakkal, és elnyomott nőkkel tűzdelt XXI. században, nem tudom, visz a lábam és a kezem, tudom a dolgom, és teszem.
Boszorkány lennék?
Az vagyok.
Ha a szívem ás és kapál és pelenkáz, pizzát süt, gyámolít és erőt ad. Ha a testem nem adja meg magát a félelmek óriás kígyóinak, ha megengedem bárkinek, hogy átlásson rajtam, akkor én egy modern kori boszorkány vagyok, asszem.
És sok boszorkány ébredezik velem, szépek, erősek és tiszták. És érezhetjük egymásban a mágikus önmagunkra találásaink "férfias" erejét. Nem kell zászlókat hordoznunk és csatákat vezetnünk, nem kell férfiak árnyékában a hátsó szobákban varázsolnunk, és nem kell elrejtenünk ékességeinket gyolcsruhák és hitrendszerek mögé.
Asszem, ez így jó nekem, bárminek vártak, és bárki lettem.

2012. április 15., vasárnap

Integráljunk




"Megtarthatod a zsákjaidat, az aspektusaidat, melyek félnek és szeretnének téged fagyott állapotodban tartani, beragadva az időben. Vagy talán átadhatod őket a Lelkednek, és megengedheted, hogy az átalakulás belőled pillangót varázsoljon. Amely valójában vagy. Egy nagyszerű pillangó vagy. Egy ragyogó, csillogó, törékeny pillangó, amely valójában vagy, igazán, igazán vagy.

Mindenki, aki ide jött a földre, két félre vált. Azért hogy megtapasztalhassa mindkét nem előnyeit és hátrányait. Folyamatosan nemet cseréltetek, mégha ez hihetetlen is. A mostani energiáitokat, ami vagy női vagy férfi energia, nem olyan régen érzitek kizárólagosnak. Talán Atlantisz óta. A férfi és női energia csodálatos egysége hozza létre a harmóniát magadban és a világban. Az a folyamat, amin most keresztül mész, nem egyedi, mindenkinek ez az útja, aki felemelkedik. Megtartva a választott fő energiát integrálja a másikat is, annak különböző aspektusaival együtt. Ezek az aspektusok integrálódásra vágynak és ott vannak az egyén körül, várva a pillanatot, amikor egyesülhetnek. Vággyal telve nézik a másik felet, mert mágnesesen vonzza őket a másik pólus. Mindezt kivetíted a külvilágba is és ha nem integrálod őket energia szintjén, energetikailag, akkor a külvilágban harcolsz velük. Mert a mágnesnek mindkét oldala jelen van ebben a kapcsolatban. A vonzó és a taszító is. Az integrálást a feltétel nélküli szeretet és elfogadás önmagad iránt előzik meg. Ha benned a női pólus már egész, akkor megjelennek ezek a külső aspektusok, lényed férfi részei. Minél előbb integrálod őket, annál előbb jutsz el a tökéletes egyensúly és béke, régen nirvánának nevezték, állapotába. És akkor kezdődik meg az igazi utazás. És vonzol be olyan entitásokat, akik már szintén rendelkeznek ezekkel a belső minőségekkel, lényük egész és teljes. A vonzás ekkor már nem a hiány alapján működik, hanem a hasonlóság alapján. A szinkronicitás alapján, a Mi vonzása alapján."

2012. április 10., kedd


Az érzelmekről.

Abból élem a legszebb perceimet, hogy érzek. Az emberi lélek motivációit, mozgatórugóit érzékelem. Dimenzió sztrádának nevezem, amikor a múlt, jövő és jelen összefut bennem.
Ráhangolódhatok azokra a gondolat és érzelem mintákra, amik blokkolják egy csomó kibontásának lehetőségét.
Annyira belemerültem, hogy meglepődtem a saját érzelmeimen.
Sorra kerültem, és rendesen kettéváltam. Alulról felfelé, hátulról előre kielemeztem a történetet, jó önelemzőhöz híven, alaposan. De csak egy lila diszkógömböt találtam a hármas és a kettes csakrámban, amivel semmit nem tudtam kezdeni. Hagytam, hadd legyen lila minden bennem, bár állandóan figyelnem kellett, mi nem lesz ebben a jó, mikor fog megszűnni és honnan hová tart ez az érzelem és miért. A tükröm, akitől elindult bennem az átalakulásom, semmit nem tudott az egészről és nem is volt baj, hogy nem lát engem állandóan színjátszónak, de főleg lilának. A kis buta gömböm néha a jelenlétében elkezdett forogni, és amikor hazaértem és elaludtam felébresztett. Én pedig vittem mindenhová magammal és nevetve meséltem a barátaimnak, hogy mi esett meg velem. Még most is itt van. Nem késztetett baromságokra, nem akart kizökkenteni a mindennapi teendőimből és nem vette el az eszemet sem, de ha elcsendesült a ház, a varázsló bennem megkérdezte tőle, mit akarsz te tőlem. Amikor nem válaszolt nekem, elmentem egy másik varázslóhoz, aki megállapította, hogy ott van és néha forog. Mondom ezt én is tudom, de minek, valamit átalakít benned, volt a válasz. Oké, gondoltam kiveszem magamból, 3 napig eltűnt, aztán visszajött, és morgott egyet, hogy én ezt hogyan képzelem, hogy nélküle jó nekem. Álmosan kibékültem a gondolattal és elmentem megkérdezni a tejúti ismerőseimet, mi a franc ez bennem. A válaszok minden síkon többrétegűek és számomra kihámozhatatlanok voltak, ja és minden válasz teljesen közömbösen közölte velem, hogy ennek most így kell lennie, bennem él és fejlődik egy darabig, mert olyan sokáig nem volt nekem ilyen lilám. Elhittem. Kezdtem rendesen zavarban lenni magammal és kiváltójával, hogy úgy viselkedek a jelenlétében, mint egy öt éves, mi több észrevettem, hogy az egész szituval semmit nem tud kezdeni ő sem. A gömb nem fejlődött nagyra, stagnált, de ott volt. Volt egy ötletem, miszerint közvélemény-kutatást végzek a helyzetemről tanult és tapasztalt barátaimmal, akik végig ülték már a mágia és az érzelmek világának ezen osztályait. A helyzet tovább romlott. Konkrét segítséget nem raktam zsebre, és minden ment tovább a maga lila útjain. Reggelente elindultam a srácokkal és a ruhám alatt ott zümmögött a gyomromban lévő lila gömb. Bevásárlásnál és sétánál ugyanígy, élte a maga kis önálló életét, nem beszélt velem, ezért nem értettem semmit az egész jelenlétéből, ahogy most sem.
Belegondolva, évek óta nem voltam semmilyen színű, ezen a tavaszon megtapasztalhattam, együtt nyíltam meg a virágokkal és lettem olyan mint ők, illatosan színesen és természetesen. És ahogy őket sem érdekli, hogy ki érti vagy érinti meg őket, mégis teszik a dolgukat, úgy döntöttem én is ezt teszem.

2012. március 31., szombat

A tisztaság fogalma




Nem messze innen, a nagy hegyeken túl, történt egyszer velem, hogy megkérdeztem magamtól, mi is az a tisztaság, mikor azt mondom valakire, vagy önmagamra, hogy tiszta. Nem részletezem a fogalom és érzelem mintákat amik beugrottak sorrendben, sok volt. Elindultam egy irányba, mégsem tudom hová tenni egy lélek tisztaságának fogalmát, ez ijesztővé kezdett válni. Igen, megriadtam tőle, azt gondoltam ez olyan alapkő féleség, amit a házépítéskor leteszünk, és nekem nem volt meg.

Leültem, ami olykor nagyon nehéz, és megfogtam a kulcsot, hátha elforgatja a titkok kamráinak zárait. Gondolkodni kezdtem, pedig érezni szeretek.
A tiszta egy fehér papír, egy frissen mosott alma, egy csendes nyári zápor, vagy egy kedves szívmelengető mosoly. Úgy ennyi jutott eszembe. Nem sokra mentem vele.
Tiszta, ami eljut hozzám és megértem, magamévá tehetem, beépül a lelkem réseibe, beékelődik és elindítja a maga útjait bennem, bármi vagy bárki adta nekem. Attól lesz tiszta, hogy felém tart és én elhiszem, hogy az enyém. Lebontja bennem a falakat, amiken át lesem a világot. Úgy válik a részemmé, hogy befogadom, és ő megengedi nekem, hogy az enyém lehessen. Mondhatnék bármit a lélek vágyairól, az élet és az elme kitalációiról a tisztaság fogalmáról, számomra tök egyszerűen ez a tisztaság. Így éljük meg egymás igazságait és lehetünk önmagunk mi is, ha hagyjuk hogy átáramoljon bennünk a valódiság tisztasága, falak és nehéz félelmek nélkül.

2012. március 7., szerda




„Az érzések valójában nem negatívak és nem pozitívak. Semleges jelentések, olyanok, mint egy energiát mérő műszer.”


Spirituális képességfejlesztés
Tanfolyam



Egy lehetőség a tudat feletti képességeid felismerésére és fejlesztésére.


Ha érzéseid, intuícióid vezetnek át életed csomópontjain,
Ha látsz, hallasz, vagy érzel a fizikai valóságon túl,
Ha szomjazol képességeid megélésére, megértésére,
Ha ki akarod próbálni magadat másokkal, hogyan tudsz segíteni magadnak,
Ha kérdéseid vannak, de még sosem kaptál válaszokat rá,
Ha vágyódsz olyan emberek közé, akik hasonlítanak rád.


Itt egy lehetőség, hogy izgalmas utazást tegyél ebbe a világba.


Egynapos, három részből álló tanfolyamot szervezek a tanulni vágyó, vagy csak kíváncsi érdeklődőknek.


Felfogjuk, megismerjük és megtapasztaljuk a tudat feletti képességeket. Így megértjük, kiben mi rejlik. Átnézzük és kielemezzük a speciális léleklátásokat.
Átbeszéljük a médiumitást, a csatornázást és a különböző léleklátásokat, lélek érzékeléseket.
A végén pedig gyakorolunk, hogy önbizalmunk erősödjön.


A tanfolyamon bárki részt vehet, március 24.-én, szombaton, reggel 10.00-16.00 óráig lesz, három nagyobb előadásban, Pákozdon, nálam.


Kérlek itt jelezd részvételi szándékodat.
moyobeus@gmail.com

M.Bea
Spirituális tanácsadó, médium