Mondják, hogy gyenge láncszem, valahol bennünk, amikor tudjuk, hogy nem kéne, de mégis valami odavonz és beleharapunk, és olyan nagyon jól esik. Mennyi ilyen van, életünk sötét foltjai, és takargatni való titkai. Szétszóródva élnek a palettán, különféle élethelyzetek, emberek és életkorok sajátos hozzávalói. Visszatekintve mindenki tudja mikor és hol volt az első, és a második is, sőt az utolsó. Benne van a karma minden idevonatkozó képlete is, de el vannak egyedül is, csak úgy egymagukban. Hozzuk magunkkal ide a földre őket, a mélyben csendben várják a sorsukat, bennünk, hogy mit kezdünk velük. Néhány barátom szerint ezek a sötét foltok a „sátán nevetései”, vagy a duális világunk egyensúlyra váró édes-savanyú hozzávalói. Sokan szeretik őket, babusgatják, ölelgetik és elnevezik. Ami nem is baj, mert ha félünk tőlük, minden fogukat a bőrünkbe eresztik. De van akinek annyira jól állnak, hogy eszükben sincs nélkülük létezni.
Sokan fel sem ismerik őket, és vannak, akik kivételes tehetséggel szórakoztatják embertársaikat tudatosan velük.
De, ahogy az egyik kedves barátom mondaná, az „ördögnek” sokféle arca van. Olyan helyeken bukkan fel, ahol gyenge láncszemeket hordozunk, vagyis ahol a legerősebb a vonzódás, a vágy a kiegészülés, az eggyé válás felé és ezt otthon pakoltuk be, ebbe az életbe.
Azért írom mindezt le, mert az utolsó felismerésem bőven túlmutatott az őrület határain ez ügyben, nem egy hétköznapi láncszem volt. Éjszakai ragadozó, a szellem szárnyain lovagolt és tartott fogva évekig. Izgalommal töltött el és vigyorgott rám, de semmit nem adott, amikor beleharaptam, csikorgott a fogaim alatt.
Véresen halálos.
Vannak nagyon magas szintű évezredes törleszteni való sötét foltjaink is. Amik a modern kor minden technikai, intellektuális és mágikus eszközét igénybe véve várják tőlünk a transzformációt.
Minden vonzódásunk kiegészülést vár, és addig tart bennünket a markában, amíg fel nem ismerjük, el nem csípjük, ez a dolga. Ekkor elveszíti a ránk gyakorolt hatását és elkullog. És jöhet a következő a bőröndben.
De mi, eközben ezerszer belehalunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése